Kultúra

2009.03.21. 09:16

Tom Cruise Hitler ellen a Valkűrben

ZH - Nem akar mesterkélten sokkolni, csupán a legalapvetőbb filmes eszköztárat felhasználva elmesél egy történetet, ami önmagában, mindenféle sallang nélkül is lehengerlő.

Virrasztó Zsolt

Nem akar mesterkélten sokkolni, csupán a legalapvetőbb filmes eszköztárat felhasználva elmesél egy történetet, ami önmagában, mindenféle sallang nélkül is lehengerlő. Ezzel a bravúrral örvendezteti meg nézőit a Valkűr, ami kétségkívül nem tartozik a legkatartikusabb nagylélegzetű világháborús eposzok közé, de épp azáltal válik igazán hitelessé, hogy kerüli a hatásvadász elemeket, s hogy nem kozmetikázza az eseményeket, karaktereket. Ráadásul egy olyan történeti szálat vesz fel, amiről a nagy többség keveset tud: bizony, létezett a hitleri diktatúrával szembeforduló német ellenállás, s igen, az az ősi gyökerű arisztokrácia, amelynek nagy szerepe volt a Führer hatalomra juttatásában, soraiban tudott olyan előkelőségeket, katonai és politikai vezetőket is, akik - legalábbis a hadi kilátások borúsra fordulása után - szabadulni akartak a hazájukat végromlásba döntő nemzetszocializmus igájából. Hány százezer életet menthettek volna meg, ha sikerül a Hitler elleni merényletük...

A mindvégig feszes tempójú amerikai-német produkció a Führer (1944 júliusában megkísérelt) likvidálásának és a hatalom átvételére kidolgozott forgatókönyvnek, a Valkűr-hadműveletnek kudarcát mutatja be, ragaszkodva a történeti hűséghez. E kockázatos puccskísérlet vezéralakja, Claus von Stauffenberg ezredes (Tom Cruise) és társai lázadása épp eléggé drámai eseménysor ahhoz, hogy ne kelljen felesleges érzelmi szálakkal, patetikus hangulatfokozással terhelni a nézőt. Cruise nem hősködik, nem játssza túl szerepét, nem pózol feleslegesen. A Pearl Harbor-szerű akciók sem hiányoznak, s talán azt sem sajnálják sokan, hogy a családi háttér felvázolása csak egy mérsékelten érzékeny búcsújelenetre korlátozódik. Mert mindenért kárpótol a kiváló színészek sora (Kenneth Branagh, Tom Wilkinson, Manfred-Anton-Algrang) és az a fullasztó világvége-hangulat, amit Hitler félreállíthatatlanságának tudata ébreszt a nézőben. A Wolfschanze főhadiszállásra becsempészett bomba felrobban, Stauffenbergék elindítják a Valkűrt, birtokba veszik Berlint, a tartalékos hadsereg lefogja az SS-vezetőket, s mind több birodalmi tisztségviselő áll a felkelők oldalára... mígnem egyszer csak megszólal a diktátor hangja a telefonban, s a félelem visszarendezi az erőviszonyokat.

Inkább krimi, mint háborús dráma, in medias res felütéssel, sodró lendülettel, lényegre törő stílussal. Látni kell.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!