A szerencsétlenség mértékegysége - Mozikban a Papírkutyák című magyar vígjáték

A forgatókönyvüket Litkai Gergely jegyzi. Van, akinek ez jó ómen, de akad, aki már a BuheraMátrixnál csalódott a humorista filmes kvalitásaiban.

A sztori: Kuplung (Mucsi Zoltán) és Csumpi (Scherer Péter), a két megélhetési bűnöző, Kárpátaljáról érkezik, valami okból előzetes letartóztatásba kerül. Cellatársuk a kétméteres Darab. Hőseink neki idézik fel a nagy balhét.

A pénzszerző betörést megcsinálják, de kiszámíthatóan semmi se sikerül: az autó nem indul, az altatót az őr helyett a kutya eszi meg, a gumitestű nő beszorul a szellőzőbe, egy eldobott csikk felgyújtja a raktárt, a zsákmányt másik autóba teszik.

Darab szabadulása után megkeresi az eldugott pénzt, ám egy kamion elüti. Az ott lapuló Amanda (Pikali Gerda) és Pista (Hajdú Steve) a kavarodást kihasználva elemeli a csomagokat, azokat elássák a szántóföldön, amely mellett szimbólumértékű tábla áll, illetve dől el folyton: Itt épül Európa! A táblát igazgató Szőke András és Badár Sándor páros találja meg a zsákokat, de azok forgalomból kivont ezresekkel vannak tele.

Sok a fordulat? Kell is, mert a színészek sajna annyira magukat adják, hogy ki se látszunk a Kapa-Pepe féle manírokból, az untig ismert Badár- Szőke típusú évődésből . Még az áramütés miatt nyomorékká lett Trolibusz (Gesztesi Károly) tudja átlépni legmeggyőzőbben a saját árnyékát. Szarvas József anyafüggő Zárzorrója édes, Jozsó (Kálloy Molnár Péter) megbízható komikus, a tervről értesülő, így a zsákmányból részt kérő Erika néni (Molnár Piroska) szintén. Mint látszik, ugyanaz a - tegyük hozzá jó - színészi gárda terheli az élményt, amely az utóbbi évek összes magyar vígjátékában ügyeleteskedik. Tök jók, csak kicsit mintha unnánk már őket.

A hangulat állítólag Kusturica-filmekre hajaz, illetve francia vígjátékok hőskorát idézi, de szerintem ez csak alkotói vágyálom.

A képekért Sas Tamás felelt - már annak örültünk, hogy nem rendezett, még nem hevertük ki az S.O.S. Szerelmet. A zene Berkes Gáboré. Afféle rutinmunka.

A film amúgy tényleg abszurd, már-már absztrakt, amely a rendezői szándékok szerint a balkáni burleszk humorból építkezne. Ha jó lenne.