Kultúra

2008.06.09. 02:28

Juli számára viruló rét a parkett

Zalaegerszeg - Az asztalon hat kupa szorong, mögöttük tulajdonosuk, Németh Júlia. Aztán mégis gyorsan megered a 15 éves lány nyelve. Nem csoda, hiszen arról beszél, ami a leginkább érdekli. A versenytáncról.

Kovács Krisztián

A fél tucat trófeát az elmúlt néhány hónap C ifi standard versenyein gyűjtötte be a Zrínyi-gimnáziumba járó Juli, mégpedig a székesfehérvári Szabó János oldalán. Eredményeikkel, a gondosan vezetett anyai statisztika alapján az egész ifi mezőnyben ők a 7. legeredményesebb pár az országban. Pedig Juli, a maga 15 évével, még az ifihez is túl fiatal, 18 éves partnere révén indulhat e versenyeken.

S hogy miként kezdődött? Anyu - Németh Istvánné, Nóra - elhúzta Juli előtt a mézesmadzagot. Az akkor tízéves lányt rendre elvitte a Gála Társastáncklub versenyeire, s az elegáns párok, a csillogó ruhák megtették a magukét. Mostanra beérett az a négy és fél éves munka, aminek biztos alapjait a Gála Társastáncklubban szerezte meg Kuzma Renáta irányításával. Juli másfél éve a kisteleki központtal, s Törökgyörgy Melinda amatőr világbajnok szakmai irányításával működő Pro-Art művészeti iskola keretében csiszolja tánctudását. A Pro-Art ugyanis már Zalaegerszegen is működtet tagiskolát, ahol Kiss Noel foglalkozik a fiatalokkal.

A standard táncokhoz tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep.

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

S hogy miként kezdődött? Anyu - Németh Istvánné, Nóra - elhúzta Juli előtt a mézesmadzagot. Az akkor tízéves lányt rendre elvitte a Gála Társastáncklub versenyeire, s az elegáns párok, a csillogó ruhák megtették a magukét. Mostanra beérett az a négy és fél éves munka, aminek biztos alapjait a Gála Társastáncklubban szerezte meg Kuzma Renáta irányításával. Juli másfél éve a kisteleki központtal, s Törökgyörgy Melinda amatőr világbajnok szakmai irányításával működő Pro-Art művészeti iskola keretében csiszolja tánctudását. A Pro-Art ugyanis már Zalaegerszegen is működtet tagiskolát, ahol Kiss Noel foglalkozik a fiatalokkal.

A standard táncokhoz tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep.

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

S hogy miként kezdődött? Anyu - Németh Istvánné, Nóra - elhúzta Juli előtt a mézesmadzagot. Az akkor tízéves lányt rendre elvitte a Gála Társastáncklub versenyeire, s az elegáns párok, a csillogó ruhák megtették a magukét. Mostanra beérett az a négy és fél éves munka, aminek biztos alapjait a Gála Társastáncklubban szerezte meg Kuzma Renáta irányításával. Juli másfél éve a kisteleki központtal, s Törökgyörgy Melinda amatőr világbajnok szakmai irányításával működő Pro-Art művészeti iskola keretében csiszolja tánctudását. A Pro-Art ugyanis már Zalaegerszegen is működtet tagiskolát, ahol Kiss Noel foglalkozik a fiatalokkal.

A standard táncokhoz tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep.

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

A standard táncokhoz tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep.

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

A standard táncokhoz tartozik az angolkeringő, a tangó, a bécsi keringő, a slowfox és a quickstep.

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Melyik a legnehezebb?

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Talán a slowfox, mert roppant összetett. Nagyon megdolgoztatja a lábizmokat.

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Hogyan talált rá fehérvári partnerére?

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Az interneten - válaszol Juli -, de inkább ő talált rám. A versenytáncban kevés a fiú, ezért partnerkereső fórumok működnek, ahova a lányok bejelentkeznek, a fiúk pedig válogatnak. Hatalmas mázlim volt, hogy mellettem döntött. Találkoztunk, elmentünk próbatáncolni, s január vége óta együtt versenyzünk.

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- És milyen elegánsak... - csordul ki a büszkeség Nórából, Juli édesanyjából, aki amolyan vérbeli táncos anyukaként időt, energiát nem kímélve fuvarozza lányát versenyekre, táborokba, edzésekre, gyakran az ország legtávolabbi pontjaira. Ő a fodrász, az öltöztető, ő tartja a körömlakkos üveget, készíti a videókat, sőt, kezdetben még a fellépőruhák is az ő varrógépén születtek.

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Persze a ruha, a cipő nem lehet akármilyen. A divat és a fantázia szárnyalása mellett - most éppen az arany és a toll dí-vik - azonban néhány megkötésre is figyelemmel kell lenni. D kategóriában például csak egyszerűbb ru-ha viselhető, míg a C-ben már megengedett a strassz, a rafináltabb díszítés. A cipő szintúgy külön történet, a hölgyeknek szatén anyag és hasított bőr talp dukál. Fontos, hogy laza legyen, szépen adja ki a spiccet, de a sarkat azért fixen tartsa. Az erősebb nem még könnyedebb lábbelit visel, ez olyan lágy, hogy szinte meg lehet lobogtatni.

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Nem is tart ki néhány hónapnál tovább - jegyzik meg. Julcsi is eltáncolt már vagy húsz párat.

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Változik a tánc? A lépések végül is ugyanazok...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Mégis állandóan alakul. Rengeteget gyorsult, s egyre kifinimultabb a technika.

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- A táncos átalakul valamiképp amikor a parkettre lép?

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Igen. Nekem olyan érzés, mintha egy bezárt szobából kiengednének a viruló rétre. Felszabadulok. Fellépés előtt és után majd lerágom a körmöm, de közben nyugi van, a táncra koncentrálok.

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Szavaiból kitűnik, a tánctanulás nyolcvan százalékban nem lábmunka, fejben dől el ez is. A laikus alig hiszi, de a mozdulatok, a testtartás s még ezernyi apróság végtelenül részletes kimunkálása döntően szóban zajlik.

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- A tanulásnak nem az a lényege, hogy megpróbáljuk leutánozni, az oktató miként libbenti a csípőjét. Ennél sokkal fontosabb, hogy uraljam a mozdulatot, hogy tartsam a központomat , hogy kialakuljon a testtudatom. Arról, hogy hátralépek, aztán oldalra, másfél órát tud beszélni egy jó tanár, és még nem is mondott el mindent. Ebben ez a szép.

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Juli nagyon jó tanuló, a kedvenc tárgya a kémia (Halmi tanár úrral), és fogorvosnak készül.

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Ha buliba mész, ott hogyan táncolsz?

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Ugyanúgy, mint bárki más...

- Ugyanúgy, mint bárki más...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!