Kultúra

2008.05.13. 02:29

Korhatár nélkül látogatható

Zalaszentgyörgy - A kultúrház kerítésén jókora lepedő hirdeti: III. Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep. A nagyteremben festőállványok sora, a levegőt belengi a festék, a hígító illata.

Magyar Hajnalka

Tizenkét alkotó rendezkedett itt be - Üzbegisztán, Horvátország, a Vajdaság és persze Magyarország színeiben - hogy egy héten át élvezze a zalaszentgyörgyi táj szépségét és egymás társaságát.

- Újdonság, hogy fiatal zalai alkotóknak is lehetőséget biztosítunk a munkára, így Söjtörről Tóth István, Andráshidáról pedig Horváth Bálint csatlakozott hozzánk - mondja Buday Mihály festőművész, a tábor vezetője. Emellett a helybeli gyerekeket is bevonták, ők ugyancsak alkotnak , s megmártózhatnak a művésztelepi hangulatban. Munkáikból kiállítást is szerveznek, s díjakkal jutalmazzák a legügyesebbeket.

- A település befogadta a művésztelepet, az önkormányzat mellettünk áll, de sok civil érdeklődő, kedvtelésből festegető is betér hozzánk tanácsot kérni, technikai fogásokat ellesni, vagy éppen csak beszélgetni kicsit - részletezi a táborvezető. - Számosan segítenek bennünket, ki hogyan tud: a szomszéd néni tíz tojással, akinek módjában áll, szponzorálással.

A résztvevők kiválasztásánál fontos, hogy a régi művésztelepi barátságok, kapcsolatok ápolása mellett új arcok is felbukkanjanak. Nem mindenki szeret csoportban dolgozni, kiváncsiskodókkal a háta mögött, így erre, no meg az oldott, baráti hangulat kívánalmára is tekintettel kell lenni a szervezéskor. Mint megtudjuk, az összhang zavartalan, s ennek egyik oka tán abban rejlik, hogy alapvetően a tájképfestészet fogja laza tartalmi keretbe a tábort. Stíluskorlát, konkrét téma azonban nem köti őket, így a naiv irányzat képviselője épp úgy kibontakozhat, mint a figurális vagy szimbolikus stílus követője. Hiszen épp a sokszínűség a céljuk: ha betér a közönség a zárókiállításra, minden vendég meg tudjon állni legalább egy kép előtt.

- A résztvevők számos témát hoznak magukkal fejben, de az itteni élményekből, a hely szelleméből is merítenek, hiszen paradicsom ez a tájképfestőknek - folytatja Buday Mihály. - Sokan elsétálnak a Zala-partra, végigjárják a települést, figyelik az itt élőket, témát gyűjtenek.

Jópár kész munkát támasztott már a falnak a taskenti születésű Adilov Alim, aki a sorsnak tudja be, hogy Magyarországra került. Édesapja neves festőművész volt Üzbegisztánban, ő maga a szentpétervári akadémián tanult, ám hozzánk házasodott, s már jóideje Solymáron él.

- Keleti hangulatokat idézek fel, van még ebből is a tarsolyomban - ad magyarázatot készülő művére, amin nem éppen Zalaszentgyörgy körvonalai bontakoznak. - A tábor a várakozásaimat is felülmúlja. Első alkalommal járok ezen a vidéken, gyönyörű a környék, kedvesek emberek, mi kellene még...

Pár állvánnyal arrébb cirkuszi jelenetet fest Csuta György, aki igencsak járatos Zalában. Alapító tagja a kendlimajori művésztelepnek, s galériásként Buday Mihályhoz is régóta fűzi kapcsolat.

- Jó a csapat, ami sokat lendíthet egy művésztelep eredményességén - erősíti a korábban hallottakat, s bízhatunk ítéletében, hiszen 15 éve vezeti a Békési Alkotótábort.

A felnőttek közt egyszer csak felbukkan Lang Mátyás, a zalaegerszegi Ady-iskola negyedikes tanulója.

- Nagyon érdekel a művésztelep, délutánonként eljövök nézni hogyan festenek, de én is rajzoltam már egy tájképet. Két fát ábrázol, közöttük megy a szekér - mondja, majd lecövekel Alim mellé, hogy megfigyelje, miként keveri a színeket, építi fel a formákat.

Ezek is érdekelhetik