Kultúra

2008.05.21. 02:28

Kereszt és vaslánc

Zalaegerszeg - Bedő Sándor zalaegerszegi festőművész és Kovács Géza sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotásaiból látható kiállítás még e napokban a Hevesi-színház emeleti galériájában.

Magyar Hajnalka

A Sepsiszentgyörgyön élő szobrász egerszegi bemutatkozásához az erdélyi Háromszék és Zala testvérmegyei kapcsolata kínált keretet. A marosvásárhelyi születésű szobrász Kolozsváron képezte magát, immár húszéves pályafutás, 72 önálló és 234 csoportos kiállítás áll mögötte. Most bemutatott munkái jelentős részét kallódó vasszerszámok, alkatrészek - csavarkulcs, patkó, vasvilla, lánc, gereblye - inspirálták.

- Bronzból is lehetne dolgozni, de az nagyon drága... - ad prózai magyarázatot. - Falun nőttem fel, de apám molnár volt, tehát nem a személyes nosztalgia köt ezekhez a talált tárgyakhoz. Inkább az izgalmas forma, a bennük rejlő lehetőség miatt foglalkoztatnak, nem a gyökereimre utalnak. Jártomban-keltemben már eleve keresi a szemem az alapanyagot , gyűjtöm a kidobott vastárgyakat, mert tudom, ha rögtön nem is passzolnak egy munkához, de születik majd gondolat, amihez éppen az illik. A fejemben ott a tárgyak leltára, elméletben sok kompozíció átfut az agyamon, mire megállapodok egy érvényes verziónál. A munka legnehezebb része a hegesztést követően az elemek összecsiszolása, hogy valóban eggyé váljon a szobor, önálló életre keljen, új értelmet nyerjen az egész.

Járja az ócskavas telepeket, falvakat, de barátai, ismerősei szintén besegítenek a tárgyak fellelésébe. Köztéri munkái is akadnak, ám úgy érzi, nagyon nehéz megbízáshoz jutni.

- Erdélyben e tekintetben még igencsak múlt századi szellemiség uralkodik - szögezi le. - Gyakori, hogy pártpolitikai fogantatás áll egy-egy szoborállítás hátterében, s legfeljebb a település valamely nagy szülöttét tartják fontosnak ábrázolni, az elvontabb, kortárs plasztikára nincs igény. Ráadásul a megrendelők gyakorta hiszik magukról, hogy értenek is a képzőművészethez. Náluk van a pénz, annak viszont nem érzik szükségét, hogy bárki szakembert megkérdezzenek, mielőtt döntést hoznak egy-egy szoborról.

A kiállítás hazai résztvevőjét, Bedő Sándor zalaegerszegi festőművészt nem kell bemutatni a képzőművészet kedvelőinek. Nemcsak kiállításai, ex librisei, emblémái, középületeket díszítő festményei révén ismerhetik sokan, hanem azért is, mert 38 évet töltött el művésztanárként a katedrán. A 60. életévét tavaly betöltött alkotó a színházbeli tárlaton az elmúlt bő húsz év alkotásaiból kínál áttekintést.

- Egy ilyen összefoglaló kiállítás alkalmas arra, hogy magam is rácsodálkozzak a korszakaimra - tekint végig a paravánokon a művész. - Felvillan a lepkés, bogaras időszakom, előbukkannak a szentendrei festészet hangvételét idéző művek, de volt idő, amikor a természeti forma, egy-egy érdekes alakú farönk, gyökér ösztönös szépsége izgatott. Aztán a lélekmadaras korpuszok sora...Ez utóbbi sorozat karakteresen uralja a kiállítást, a különleges technikával készült, csipkével, festett papírmasszával kombinált művek kikövetelik a maguk terét. Különösen megemeli az élményt, hogy a testetlen, néhol csak körvonalként jelenülő göcseji pléhkrisztusok nem a kereszt foglyai, hanem maguk is szárnyalni látszanak.

Friss munkák is akadnak a tárlaton, mostanában újra foglalkoztatja a groteszk. E vonulatot reprezentálja a Buta kán elhagyja népét című, játékosságában is fanyar akvarell, míg a Veronika kendője című alkotás a Bedő-féle lelki finomhangolás szép példája.

Ezek is érdekelhetik