Kultúra

2007.02.12. 03:29

Szerzésből élménygyűjtés

Zalaegerszeg - Arcok és terek címmel a zalaegerszegi születésű Karvalits Ferenc (43) kortárs képzőművészeti magángyűjteményéből látható válogatás február 24-ig a Gönczi Galériában.

Magyar Hajnalka

- A 90-es évek elején kezdtem galériákba járni, akkor még jobbára csak friss élményekre éhes látogatóként - idézi fel a kezdeteket a bankár, közgazdász. - Eközben hozott össze a sors Szalóky Károllyal, a Várfok Galéria tulajdonosával, aki a kortárs galériás világ doyenje. Egyre többet beszélgettünk, ő folyamatosan hívott újabb és újabb tárlatra, művészhez, amíg jómagam is része lettem ennek a sajátos világnak. A családunkban nem volt hagyománya a gyűjtésnek, de az indulásban minden bizonnyal meghatározó volt édesapám szemlélete, a tárgykultúra iránti fogékonysága. Mindig igényes volt a környezetére, s az első lépéseknél engem is pusztán ez a szándék vezetett. Aztán persze elszabadult a dolog, de a gyökereket innen eredeztetem.

- Mi volt az első jelentősebb beszerzése?

- Egy El Kazovszkij kép, az Emlékmű című. Ezen a kiállításon éppen nem látható, nem illett bele a koncepcióba.

- Miért éppen a kortárs művek mellett kötelezte el magát?

- Mert hallatlan élményt nyújt az alkotókkal való találkozás, a személyes kapcsolat, a műtermek miliője. Ebben a lehetőségben rejlik a kortárs varázsa... Ők itt élnek köztünk, hasonló élmények, impulzusok érik őket mint minket, és mégis egészen mást látnak fontosnak. Az ő szemléletük számunkra is új dimenziókat kínál, segít nyitottnak maradni, védeni a belső szabadságot.

- Mennyire avatkozott bele az életébe, a személyiségébe a gyűjtőszenvedély?

- Meglehetősen, hiszen az ember idejét és anyagi erőforrásait is megfogja, de természetesen más értelemben is formált. A kezdeti fázis leginkább egy elhatalmasodó szenvedélybetegséghez hasonlít, de amikor az ember mélyebbre ás, átalakul a viszonya a gyűjteményhez. Már nem a birtoklás a legfontosabb, hanem a folyamat, a képekkel való foglalatosság. A szerzésből élménygyűjtés lesz. Ez a legfontosabb, és ez mindannyiunk számára elérhető.

- Otthon mi van a falakon?

- Sok minden. Egy-egy kép a mai klasszikusoktól, Bak Imrétől, Nádler Istvántól, de emellett sok fotó, apróbb múlt századi nyomatok, s az ezredforduló fotórealista művei. A gyerekek - Annamária, Tamás és Bori - kedvence például iski Kocsis Tibor őzcsaládja ebből a vonulatból.

- A gyűjtésben saját koncepciót követ vagy tanácsadókra hallgat?

- Magam döntök, de hozzáértő galériások, kurátorok közötti alapos tájékozódás után. És persze a feleségem, Szelényi Zsuzsa is részese a döntéseknek.

- Van személyes kedvenc?

- Több fiatal alkotó áll hozzám közel. Meggyőződésem, hogy Szűcs Attila és Csurka Eszter e generáció meghatározó egyénisége, de még sok számomra kedves nevet említhetnék.

- Zalai művészekkel nem ápol kapcsolatot?

- Sajnos nem igazán ismerem őket, Szabolcs Péter szobrászművészhez régi családi barátság fűz, barátaimmal rendszeresen látogatjuk a zalacsébi malomtanyát. A gyűjteményben szereplő alkotók közül Bullás József egerszegi származású, de már ő is két évtizede Pesten él.

- Korábban csak egy alkalommal, Budapesten mutatta be képeit...

- Hát igen, hosszú ideig kellett engem győzködni, mire létrejött az a budapesti kiállítás. A gyűjteményre büszke vagyok, de nem szeretnék hivalkodni. A pesti kiállítás után az itthoni viszont már természetes kötelezettségként élt bennem. A saját gyűjtemény bemutatásánál azonban fontosabb az a terv, amit Nagy Johannával, a Gönczi ÁMK munkatársával szövögetünk: elindítanánk Egerszegen egy fiatal kortárs képzőművészeket bemutató hosszabb sorozatot. Őszre tervezzük az első kiállítást, Szűcs Attilával.

- Gyakran jár haza?

- Változó, úgy hathetente hazajutok. A gimnáziumi, zrínyis évekből megmaradt egy baráti társaság, amellyel minden évben összejövünk egy-két buli erejéig. Sokat jelent nekem ez a máig élő kapcsolat.

Ezek is érdekelhetik