Nem szólhat hamisan a dal

- Sokfelé jártam és láttam, hogy más településeken is működnek hasonló csoportok. Ez inspirált arra, hogy vegyem a telefont és fölhívjam azokat, akikkel a névnapi, születésnapi találkozókon együtt énekelgettünk. Nem volt különösebb kulturális tevékenység a faluban, ennek hiányát érezte a közösség is - idézte a kezdetet Csordás István. - Azzal foglalkozunk, amit szeretünk, jó a társaság is. A lényeg, hogy ne legyen hamis a dal.

Az együttes alapítója már gyermekként barátságot kötött a zenével. Édesanyjának volt kívánsága, hogy négy fia közül legalább egyik megtanuljon játszani valamilyen hangszeren, ha lehet harmonikán.

- Divat volt a gitár, de hiába kértem. Hetedikes koromban aztán kaptam karácsonyra egy harmonikát, és már első este, segítség nélkül, megtanultam rajta eljátszani egy dalt. Később kaptam egy nagyobb harmonikát. Beiratkoztam zeneiskolába, majd megszűnt a tanszak, mely abban az épületben működött, melyben a Hevesi-színház talált otthonra - mesélte Csordás István.

A tizenhárom férfiú nem babonás, persze okuk sincs rá. Népszerűek, megalakulásuk óta közel nyolcvanszor léptek közönség elé. A múlt év különösen gazdag volt meghívásokban, harmincháromszor szerepeltek. Előfordul, hogy többször járnak egy helyen, ám kétszer sosem adják elő ugyanazt a dalcsokrot. Repertoárjukon magyar nóta, erdélyi népdal, csárdás egyaránt szerepel. A kínálat folyamatosan bővül, a keddi próbákra sokszor érkeznek a tagok új, még ismeretlen dallamokkal.

- Van, hogy felveszik magnóra, amit hallottak. Ha úgy gondoljuk, megtanuljuk - magyarázta a vezető. A műsorba kerülő dalok sorrendjét ő állítja össze, de mindenki beleszólhat. - Nálunk demokrácia van, ám ahogy eldöntöttünk valamit, diktatúra lép életbe, másként a dolog anarchiához vezetne...