Akár egy vidám, nótázó család...

Szlovénia magyarlakta területén két férfi népdalkör tevékenykedik, az egykori Hetés központjának számító Dobronakon a község nevét viselő együttes, illetve a Lendvavidék hat településéről verbuválódott Muravidéki Nótázók. A két dalkör közül a Dobronaki Nótázók csapata alakult meg régebben - az idei évben már fennállásuk nyolcadik évfordulóját ünnepelhetik - majd két évre rá a másik csoport is létrejött. A Muravidéki Nótázók együttese a tavalyi évben az egyik legrangosabb elismerést, a VI. Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjének a nagydíját nyerte el, a Dobronaki Nótázók tagjai ugyanezen a megmérettetésen nívódíjat kaptak. Utóbbi dalcsoportnak néhány hete jelent meg a Tiszta csendes éj vala... címet viselő harmadik CD-albuma, mely karácsonyi dalokat, valamint prózákat tartalmaz.

- A két együttes sikere nemcsak a karakteres hangnak köszönhető, hanem annak is, hogy a tagok mindegyike kedveli azt, amit csinál - mondta Cseke József, a Muravidéki Nótázók vezetője. - Szeretik a népdalokat, a magyar nótát, az éneklést, s bizony a mulatozást, a borivást sem vetik meg, tehát a jó értelemben vett hedonizmus jellemző rájuk. Ez pedig a színpadon nyújtott teljesítményükre is pozitív hatással van.

- Ahhoz, hogy egy népdalkör sikeres legyen, kell egy bizonyos fokú exhibicionizmus is - folytatta a Dobronaki Nótázók karnagya, Kardos Endre. - Ezzel is rendelkeznek mindkét együttes tagjai, csakúgy, mint a szülőföld iránti szeretettel. Ez az erős identitástudat a nyelvük és a Muravidék, de egymás iránt is megnyilvánul, a csoporthoz való tartozás érzése mindennél erősebb, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A két kitüntetett kórusvezető szerint bármilyen kicsi közösség is a muravidéki magyarság, szükség van a párhuzamosan dolgozó két együttesre, hiszen egyre növekvő számú felkérésnek kell eleget tenniük. Bár nyilván létezik egyfajta egészséges rivalizálás is közöttük, többnyire inkább az a jellemző, hogy kisegítik egymást.

- Olyannyira leterheltek vagyunk, hogy szinte több a fellépés, mint a próba - sorolta tovább Kardos Endre. - Ilyen körülmények között nagyon nehéz szakmai háttérmunkát végezni, de természetesen arra is szükség van. Mivel egy tájegységen dolgozunk, ezért mindkét dalkör az itteni népdalokat tűzi repertoárra, azon belül is főleg Horváth Károly és Vajda József gyűjtését.

- Olyan gazdag a magyar népzene tárháza, hogy még ez sem jelent problémát számunkra - magyarázta Cseke József. - Ha az elő is fordul, hogy mind a ketten ugyanahhoz a dalhoz is nyúlunk, a nótacsokor már biztosan eltérő lesz.

A két karnagy szerint a muravidéki csoportok számára nagyon fontos, hogy magyarországi szakember vezesse őket. Ez egyrészt biztonságérzetet ad a tagoknak, másrészt ismeretanyaguk révén olyan szakmai háttérmunkát tudnak biztosítani az együttesek működéséhez, ami egy hasonlóan képzett szlovéniai szakembernek már nem adatott volna meg.

- Csak egy példát hadd mondjak - emelte ki Kardos Endre. - Egy március 15-i műsorhoz Kossuth-nótákat válogattunk, olyanokat, amiket Magyarországon már az általános iskolában megtanítanak, az itteni csoportok viszont nem is ismerték őket. Ezért tehát szükség van a mi munkánkra, ezzel a zenei háttérfelkészültséggel ugyanis le lehet küzdeni azt a hátrányt, ami a kisebbségi létből fakad. Egy darabig bármelyik műkedvelő csoport fenn tudja tartani magát, ám ahhoz, hogy szakmailag is maradandót alkosson, többre van szükség a jókedvű danolászásnál. Számunkra az jelenti az igazi elismerést, hogy ezt mások is felfedezték, s bizonyára ezért kaptuk meg mi az idei kulturális nívódíjat.