Az originális zene hatalma

- A koncertet a Dresch Quartet fellépéseként hirdették meg, ennek ellenére csak ketten játszottak a színpadon. Milyen formációt láthattunk?

- Alkalmit, hiszen ketten voltunk nem négyen. A cimbalmon Lukács Miklós játszott, ő az együttes külső tagja. Sajnos egy szervezési hiba miatt csak mi tudtunk jönni.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Alkalmit, hiszen ketten voltunk nem négyen. A cimbalmon Lukács Miklós játszott, ő az együttes külső tagja. Sajnos egy szervezési hiba miatt csak mi tudtunk jönni.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Alkalmit, hiszen ketten voltunk nem négyen. A cimbalmon Lukács Miklós játszott, ő az együttes külső tagja. Sajnos egy szervezési hiba miatt csak mi tudtunk jönni.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Keszthelyen köztudottan nincs nagy hagyománya az utcai jazzkoncerteknek. Vajon mi lehet az oka, hogy most sikerült idecsalogatni egy ilyen produkciót?

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mi is meglepődtünk rajta. Legutóbb Berecz András Háry-estjével voltam itt, és most voltak olyan kedvesek, hogy újra meghívtak minket. Ezúttal jórészt saját szerzeményeket játszottunk, a végén pedig két jazz standard számot.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Mit gondol, mennyire van helye az ehhez hasonló laza utcai produkcióknak egy kisvárosban?

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Úgy éreztem, szeretettel fogadtak minket Keszthelyen, és szerencsére másutt is. Nem csak a kommersz zenének van hatalma, sőt... Harcolni kell ugyan érte, játszani kell, de annak meg is lesz a hatása. Igazából annak van ereje, amikor a zene élőben születik meg, ezért van helye mindenhol a hasonló produkcióknak.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- A Dresch Quartet volt talán az első olyan jazz-zenekar, amely a magyar népzene elemeit is felhasználta a szerzeményeiben. Ma viszont már a legtöbb magyar jazzegyüttes merít a népzenéből. Hogyan vélekedik erről?

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Valóban sokan próbálkoznak vele és ennek örülök is, mert kár lenne, ha a magyar zene teljes mértékben kiveszne a köztudatból. Nyilvánvalóan abban a formában, ahogy megszületett, már régóta nem működik a népzene. Esetenként táncházban talán még igen, de a mindennapokból eléggé kikopnak az originális magyar dallamok. Ezért jó, ha minél több jazz-zenész beépíti a saját hangzásvilágába. Mindez azonban még eléggé kiforratlan, legalább húsz-harminc évre van szükség, hogy letisztuljon a dolog. Hosszú út ez nekem is és nagy feladat, hogy szép, tiszta legyen a hangzás és közben az improvizáció is megmaradjon. A népzenét sokféle módon meg lehet közelíteni, van aki kitart mellette és akad, aki csak a pillanatnyi divathullámot lovagolja meg.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Ez a divat nem jelent Önöknek konkurenciát?

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.

- Végül is mindenkinek joga van azt játszani, amihez vonzódik, ezt természetesnek tartom. Egyébként meg minden zenekar konkurencia, de minket ettől még ugyanúgy szeretnek, mint eddig.