A jó csillagok útján járnak

- Még néha érzékelhető az értetlenség velünk szemben. Sajnos, bár nem tudni pontosan miből táplálkozik. Pedig már nem sok olyan megye van, ahol még nincs ilyen típusú iskola, itt Zalában mi úttörőnek számítunk - mondja Borsos ágnes, a Szala-Waldorf Közhasznú Egyesület egyik vezetője. - A 20-as években kialakult alapfilozófia szerint az ember bölcsességére építünk, s így szeretnénk nevelni is, nincs ebben semmi ördöngősség. A természetközelit, az egyszerűt keressük, ebben az értelemben nem igazodunk a mai önző világhoz. Az iskolában 12 évig neveljük a gyerekeket, a családot, a szülőket bevonva. A pedagógia megalkotója, Rudolf Steiner német gondolkodó, aki egy dohánygyár, a stuttgarti Wladorf Astoria dolgozóinak gyermekeit tanította először e módszerekkel.

Veres Károly, a 2004-ben alakult zalai Waldorf egyesület elnöke elmondja, állami segítségre egyelőre nem számíthatnak, mivel a diákok magántanulók, így nem jár normatíva utánuk. Pályázati pénzből és a szülők támogatásából tartják fenn magukat. Hogy szerez tudomást a köz a létezésükről?

- Szájról szájra terjed a hír, s ez a legjobb propaganda - nevet a két fiatal. Gyerekműsorokat tartanak persze szerte a városban, ovis találkozókat szerveznek, egyre többen figyelnek fel rájuk. Jelenleg 12 tanítványa van az iskolának.

- Mi a gond a hagyományos oktatással?

- Nagyon lelkiismeretes tanárok vannak a pályán, csakhogy nehezen kapcsolódik össze a család és az iskola a közoktatá-si szisztémában - mondja ágnes. - Nálunk nem fordulhat elő, hogy reggel beviszem a gyereket, este meg haza, arról meg nem tudok, hogy közte mi történik vele.

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

Veres Károly, a 2004-ben alakult zalai Waldorf egyesület elnöke elmondja, állami segítségre egyelőre nem számíthatnak, mivel a diákok magántanulók, így nem jár normatíva utánuk. Pályázati pénzből és a szülők támogatásából tartják fenn magukat. Hogy szerez tudomást a köz a létezésükről?

- Szájról szájra terjed a hír, s ez a legjobb propaganda - nevet a két fiatal. Gyerekműsorokat tartanak persze szerte a városban, ovis találkozókat szerveznek, egyre többen figyelnek fel rájuk. Jelenleg 12 tanítványa van az iskolának.

- Mi a gond a hagyományos oktatással?

- Nagyon lelkiismeretes tanárok vannak a pályán, csakhogy nehezen kapcsolódik össze a család és az iskola a közoktatá-si szisztémában - mondja ágnes. - Nálunk nem fordulhat elő, hogy reggel beviszem a gyereket, este meg haza, arról meg nem tudok, hogy közte mi történik vele.

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- Szájról szájra terjed a hír, s ez a legjobb propaganda - nevet a két fiatal. Gyerekműsorokat tartanak persze szerte a városban, ovis találkozókat szerveznek, egyre többen figyelnek fel rájuk. Jelenleg 12 tanítványa van az iskolának.

- Mi a gond a hagyományos oktatással?

- Nagyon lelkiismeretes tanárok vannak a pályán, csakhogy nehezen kapcsolódik össze a család és az iskola a közoktatá-si szisztémában - mondja ágnes. - Nálunk nem fordulhat elő, hogy reggel beviszem a gyereket, este meg haza, arról meg nem tudok, hogy közte mi történik vele.

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- Mi a gond a hagyományos oktatással?

- Nagyon lelkiismeretes tanárok vannak a pályán, csakhogy nehezen kapcsolódik össze a család és az iskola a közoktatá-si szisztémában - mondja ágnes. - Nálunk nem fordulhat elő, hogy reggel beviszem a gyereket, este meg haza, arról meg nem tudok, hogy közte mi történik vele.

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- Nagyon lelkiismeretes tanárok vannak a pályán, csakhogy nehezen kapcsolódik össze a család és az iskola a közoktatá-si szisztémában - mondja ágnes. - Nálunk nem fordulhat elő, hogy reggel beviszem a gyereket, este meg haza, arról meg nem tudok, hogy közte mi történik vele.

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

A Waldorf zalai képviselői szoros kötelékben élnek, dolgoznak a Csillagút egyesülettel. Képviselőjük, a körünkben ülő Horváth László maga a két lábon járó lelkesedés. Nem tanár, de látszik, született pedagógus. Mondják, amerre ő jár a magyar hagyományokat, az elfeledett játkokat népszerűsítő programjaival, ott senki sem unatkozik.

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- A szülőket újra megtanítjuk játszani, együtt lenni a saját gyerekeikkel. A legutóbbi együttlét, a vakációt köszöntő vizslaparki játszódélután például nagyon jól sikerült, ez talán az újságban megjelent képen is látszott. Ilyet szeretnénk a nyár végén is.

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

Horváth László tapasztalatai szerint a szülők elfelejtették vagy meg se tanulták a szülői feladatokat és örömöket. Látott ő már anyukát, aki noszogatta a gyereket, menjen már a többiek közé, de mikor őt magát invitálták, megrettent, neki ne kelljen.

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- Kudarckerülő gyerekeket "produkálunk", ahelyett, hogy sikerorientáltakat nevelnénk.

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

Már ha tud a szülő erre koncentrálni saját egyéb lelki-anyagi gondjai mellett. Itt jön a képbe egy speciális prpblémával az Egyszülős Családokért Alapítvány. Salamon Györgyi, a beszélgetés résztvevője

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- 2004 decemberében alakultunk. Jómagam a gyermekjóléti központban dolgozom, s jó ideje foglalkozom a válási krízissel, a kapcsolat ügyeletet 99 óta működtetjük. Többnyire az anyákkal találkozunk, hiszen a magyar családjogi törvények alapján általában az anyának ítélik a gyereket. A gyakorlatban úgy néz ki a munkánk, hogy amíg mi beszélgetünk az anyukákkal, addig a Csillagút játszika gyerekekkel. Most készülünk az első táborra, augusztusban Kustánszegre megyünk. Izgulok is, hogy minden jól sikerüljön. A barátaimat is bevontam a munkába.

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

A 21 csonka családnak élményt kínáló négynapos táborozást, kapaszkodjanak meg, 50 ezer forintból kell, hogy kihozza az alapítvány. Lesznek olyanok, akik még életükben nem juthattak el ilyen együttlétre.

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- Milyen tipikus gondokkal találkozik a munkája során?

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

- A válás, netán a haláleset után újra fel kell építenie az életét az egyedül maradt szülőnek, amiben igen nagy helyet foglal el a gyerek. Néha túl nagyot is, ezért jellemző, hogy nem tudnak elszakadni a gyerektől, nem képesek elengedni, nem hagyják felnőni. Az apaszerep megtapasztalása hiányában a fiúk anyásak maradnak. Az anya nem foglalkozik saját magával, elhanyagolja magát, a női szerepet párkapcsolat hiányában nem tudja megélni, ez kihat a lelki állapotára, növeli a rossz érzéseket. Ezért szoktam azt mondani nekik, "ha te jól érzed magad, akkor a gyerek is jól fogja érezni magát".

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha azt halljuk, civil szervezet, pedig nem is oly rég még szinte testidegen volt a hazai intézményhálózat-ban. Hiszen minek például másik iskola, másik kulturá-lis szerveződés, másik gyermekintézmény, másik családvédő egyesülés, amikor mindennek van állami struktúrája? Úgy tűnik azonban, hogy az újszerű gondokból fakadó feladatok sokszínűsge nem tagozható be a meglévő gondozási típusokba, az élet kikövetelte magának az alternatív megoldásokat. Ami szokatlan, pedig talán csak egy picit más élettempót és másféle odafigyelést feltételez. Mégis micsoda különbség...