Ki volt a szívek hercegnője?

Nem túlzás, a pompás ceremóniát az egész világ lélegzet-visszafojtva várja. A nagy nap előtt érdemes bepillantani ebbe az előkelő és titokzatos világba, a Windsor-ház lakóinak életébe.

A tündérmesék néha valóra válnak. Ezt gondoltuk, amikor az angol trónörökös, Károly herceg ezelőtt csaknem harminc évvel – az addigi idők legpazarabb esküvői ceremóniáján – gyönyörű, fiatal menyasszonyát oltárhoz vezette. A világraszóló lakodalom Diana boldogtalan sorsa és tragikus halála miatt ma is emlékezetes.

Elhisszük most is a mesét, amikor elsőszülött fiuk, Vilmos herceg feleségül veszi az egyszerű polgárleányt, Kate Middletont. Az újabb „évszázad esküvőjén” a herceg szeretett édesanyja jegygyűrűjét húzza választottja ujjára.

Hogy nézne ki ma, ötvenévesen Lady Di? Vajon hogyan érezné magát az „örömanya” szerepben? Milyen ruhakreációban állna ott nagyfia esküvőjén? Tartaná-e még úgy magát, mint ahogy emlékeinkben él, és megjelenésével elhomályosítaná-e a násznép többi tagját, akár az ifjú menyasszonyt is? Megannyi megválaszolhatatlan kérdés, hiszen Diana hercegnő immár tizennégy éve halott.

Kislány korától fogva kétségbeesetten vágyott a szeretetre, a boldogságra. Angol arisztokrata családból származott, apja Edward John Spencer, édesanyja is „kékvérű”, Lady Frances Burke Roche volt. Szülei elváltak, Diana és testvérei – két lány és két fiú – az egyaránt új életet kezdő anya és apa között meglehetősen magukra maradtak. Az érzékeny lelkű lány az iskolában nem tűnt ki képességeivel, rövid időre még egy svájci leányintézetbe is elküldték. Itt találkozott először Károly herceggel, ám a reményteljes ifjú akkor még Sarahnak, az egyik idősebb Spencer lánynak csapta a szelet. A nyakigláb kamaszlányt (Diana 178 centi magas volt) észre sem vette, ő azonban jól megjegyezte magának a jóképűnek egyébként nem mondható walesi trónörököst.
A jó házból származó úrilány önállóságra vágyott, tizennyolc éves korában már Londonban saját lakásában, három lakótárssal együtt lakott. Táncolni, sportolni szeretett, szíve vágya volt, hogy balerina legyen, de túl magas volt hozzá. Szükség esetén nem vetette meg az alantasabb munkát sem, takarított, hoszteszkedett, majd egy óvodában dolgozott. Itt érte a csoda, amire minden lány egész életében vágyik: eljött érte a királyfi. Károly – bár tizenkét évvel idősebb volt nála –, udvarlásával gyorsan levette lábáról a romantikus lelkű leányt. Ki ne hitte volna el a tündérmesét, ha a walesi herceg azt mondja, feleségül akarja venni?

Pedig akkor már Károly túl volt egy szakításon Camilla Parkerrel, akit az angol királyi udvar – akkor még! – nem tartott elég előkelőnek arra, hogy hercegné legyen. Ez, mint tudjuk, azóta megtörtént.

Károly és Diana, az „álompár” egybekelt, esküvőjüket 1981. július 29-én 700 millió ember látta, 58 ország televíziója közvetítette. Diana fátyolos szemmel mondta ki az igent és őszintén hitte, jegyet váltott a boldogságra. Alig egy évre rá – annak rendje-módja szerint – világra jött a hercegi pár elsőszülött fia, William Arthur Philip Louis herceg, majd három év múlva „Harry” Charles Albert David is. Látszatra minden rendben volt, Diana azonban ekkor már sejtette, az ő igazi küldetése csupán annyi a királyi családban, hogy két egészséges, gyönyörű fiút szüljön. Ezt teljesítette. A trónörökös Károlytól – hiába rajongott érte fiatal szerelmes szíve – nem kapta meg azt a gyengédséget, amire vágyott. Hamar rájött, férje nem belé, hanem másba szerelmes! Ő nem akarta boldogtalan walesi hercegnéként leélni életét. Egy darabig küzdött, méltósággal viselte a megcsalatást, miközben a világ kedvence lett jótékonyságával, fantasztikus megjelenésével, egyszerű kedvességével. De szenvedett, testi és lelki problémáival küzdött, bulímiás lett, többször foglalkozott az öngyilkosság gondolatával is. A megromlott házasság „bombája” akkor robbant, amikor Diana kitálalt egy újságírónak, aki Diana igaz története címmel könyvet írt a történetből. Közben a hercegnő elhagyta a királyi rezidenciát, külön lakásban élt, majd tévéinterjúban is elmesélte fájdalmas házasságát, amely 1996-ban az elkerülhetetlen válásig vezetett. Természetesen ez is csak a királynő hozzájárulásával vált lehetségessé.

Diana, harmincas éveinek elején, érett női szépsége teljében változatlanul vágyott a szerelemre és kereste az „igazit”. De minden lépését követte a sajtó, nem volt egy percnyi magánélete sem. Több románc után megismerkedett Emad „Dodi” Al-Fayeddel, a Harrods üzletbirodalom örökösével és egymásba szerettek. A nyilvánosság, amit korábban inkább élvezett, immár terhessé vált. Dodival Párizsban találkoztak 1997 augusztusában, és alig néhány napot töltöttek együtt. Augusztus 31-én, alig néhány héttel 36. születésnapja után egy alagútban autójuk betonoszlopnak rohant. Al-Fayed azonnal meghalt, Diana életéért négy órán át küzdöttek az orvosok – hiába.

Esküvőjénél már csak szomorú temetése volt emlékezetesebb. Koporsóját Párizsból volt férje kísérte haza. Tisztelői, ismeretlen emberek ezrei búcsúztak tőle sírva, milliók gyászolták a Föld minden részén.


Az esküvő
Diana az esküvőjén egyszerűen gyönyörű volt. Menyasszonyi csokra fehér rózsából, fréziából és liliomból állt, ruhája (Emmanuel modell) puffos ujjakkal, elefántcsontszínű selyemből készült, értékes csipkék és apró szalagok díszítették, és nyolcméteres fátyol úszott utána a Szent Pál-székesegyházban. A kilencezer angol fontba került toalett ettől kezdve etalon lett, utánozták szerte a világon. Károly herceg haditengerészeti egyenruhában esküdött, a szertartást maga a canterburyi érsek celebrálta.