Zsidó hitközségek dr. Székely János megyés püspöknél

Jelenleg ebben a kertben sétálgatnak az idős atyák, köztük a Zalában szolgálók is, hiszen az otthonuk épp felújítás alatt áll.

Dr. Székely János a résztvevőknek beszámolt arról, milyen módon kapcsolódott élete során a zsidósághoz, a zsidó nép vallásához, Izraelhez. Megtudhattuk, hogy az első nagy hatás 14 évesen érte, amikor három hét alatt elolvasta az Ószövetséget. Felidézte Lisieux-i Szt. Teréz szavait, aki azt mondta, ha pap lehetne, megtanulna héberül, hogy eredeti nyelvén olvashassa a Bibliát. Székely János 1984-ben, katonaideje alatt tanulta meg református teológiai hallgató társától héberül a 23. zsoltárt, közben sokat olvasott, tudományos érdeklődéssel fordult a zsidóság történelméhez. Később, több mint három évet élt Jeruzsálemben, ami élete meghatározó élménye volt. „Ott járhattam, ahol a próféták éltek, ahol maga Krisztus járt…”, fogalmazott a zalaegerszegiek körében. Átélhette a hely kisugárzását, számos életre szóló találkozással lett gazdagabb. A legmeghökkentőbb és egyben legmeghatóbb élményét egy biciklizés alkalmával élte át. A kerékpár kereke útközben kilyukadt, ő segítségért egy kibucba ment, ahol a kapuban ülő idős asszony, kihallván az angol szavai mögötti akcentust, így szólt hozzá: „Ugye, te magyar vagy?”. Magyarul. Kiderült, a hölgy, Tova Meir (Einhorn Gizella néven született), magyar zsidó, méghozzá 56-os hős, aki a Széna téren mentett sebesülteket, ezért magyar állami kitüntetésben részesült. A bicikli megjavult, a beszélgetés elmélyült, vacsora készült, végül Székely János, a budapesti születésű magyar katolikus papnövendék szállást kapott. Egy magyar zsidó asszony, aki férjével együtt egy ismeretlen papnövendéknek szállást ad, ráadásul 56-os hős: a püspök számára máig meghatározó élmény volt ez a találkozás. Mindezzel arra is utalt, hogy szűkös előítéleteink rabjai vagyunk, a váratlan értékek nyitják fel a szemünket.

Székely János felidézte az Izraelben tapasztalt hagyományőrzést, a vallási ünnepek örömét, s annak a férfinak az esetét, aki idős korában jutott el Auschwitzba, ahol a nagyszülei meghaltak, s az ottani hatások alatt kapta vissza identitását, amit egész életében rejtett, szinte tagadott.

A püspök hangot adott meggyőződésének, miszerint a zsidó és a keresztény embereket mély gyökerek, erős szálak kötik össze, s ma már beszélni is lehet róla. Emlékeztetett Benedek pápára, aki azt mondta, a zsidók „atyáink a hitben”. Ezt a kapcsot kell elevenné tenni, baráti, testvéri kapcsolattá emelni. Utolsó története is egy auschwitzi menetbe vezetett: 1944-ben Burgenlandban katolikus pap állt a zsidók menetébe, s amikor az SS katonák horogkeresztté ferdítették a keresztjét, odalépve egy öreg zsidó rabbi igazította vissza. Mindkettőjüket főbe lőtték.

A zalaegerszegiek nevében Siklósi Vilmos hitközségi elnök köszönte meg a szívélyes fogadtatást, hozzátéve, ha nemcsak a saját, de a mások hitét is ismerjük, kioltódnak a feszültségek. „Szeretnénk megtanulni saját identitásunkat”, fogalmazott, utalva a zalaegerszegi zsidók kis létszámára, vallási vezető nélküli mindennapjaikra. Az egerszegiek emlékplakettet nyújtottak át a püspöknek, „a keresztény–zsidó emlékezet gyógyításáért”. A szombathelyi hitközség vezetője, Márkus Sándor a vidéki zsidóság drámaian fogyatkozó számára hívta fel a figyelmet.

Ezután a csapat bejárhatta a megújult palotát, láthatta utolsó királyunk, IV. Károly szombathelyi látogatásakor használt szobáját, Mikes János püspök könyvtárát, a meg­szépült a kápolnát, a míves püspöki pásztorbotokat, majd a székesegyházban is elidőzött.

A frissítőket is felszolgáló vendéglátás közben dr. Székely János lapunknak a vallásközi párbeszéddel kapcsolatos kérdéseire is válaszolt.

– A keresztény–zsidó párbeszédnek hazánkban is vannak szervezetei, amelyek kapcsolódnak a nemzetközi szövetségekhez. A Keresztény-Zsidó Tanács idehaza a rendszerváltozás után Paskai bíboros kezdeményezésére jött létre, ám nemzetközi színtéren már a második világháború ideje óta létezik. Paskai bíboros atya maga is zsidó gyökerekkel rendelkezett. A tanács széles alapokon nyugszik, magas szintű reprezentációt jelent delegált egyházi vezetőkkel. Emellett alulról jövő kezdeményezés nyomán, dr. Szécsi Józsefnek köszönhetően jött létre a Keresztény-Zsidó Társaság, amely konferenciákat szervez a két vallás értékei mentén. Néhány éve az ökumenikus imahét első napján Budapesten a Terézvárosi templomban keresztény–zsidó közös imádság zajlik. A város ezen részén igen sok keresztlevelet adtak ki az atyák, hogy mentsék az üldözött zsidókat. Az Élet menete programokban is részt veszünk, természetesen nagyon fontos lenne építeni ezt a kapcsolatot. Európa szellemi gyökere a keresztény–zsidó vallásban nyugszik, a tízparancsolat talaján. Ebből született a teljes nyugati jogrendszer (amely a személy méltóságára épül), a demokratikus államberendezkedés, a szociális háló, a gondolkodásmódunkat is a bibliai elvek határozzák meg. Amikor ez a gondolkodásmód meggyengült Európában, minden alkalommal szörnyű embertelenségbe zuhant Európa. A nácizmus és a kommunizmus egyként vallásgyűlölő volt, s taszította mélyre az emberi méltóságot és kultúrát. Az Európát (s ezen keresztül az egész emberiség életét) megtermékenyítő forrást, kincset együtt őrzi a zsidóság és a kereszténység. Az ortodox rabbik 2015-ben kiadott nyilatkozata szerint szövetségesek vagyunk ebben a kérdésben.

– Ha kiterjesztjük a vallási párbeszédet a világ más vallásaira, van-e esély arra, hogy a vallási vezetők, teológusok, vallásfilozófusok támogatólag, békítőleg tudnak hatni a politikaivá váló vallási, nemzeti feszültségekre?

– A katolikus egyház sok vallással folytat párbeszédet, ezek közül a legfontosabb a zsidóság. A Biblia, a belőle fakadó mentalitás a teljes kultúránkban termékenyítőleg van jelen, annyira emberhez illő. Nyilvánvalóan az egyik legnagyobb, égetően aktuális feladat ma az iszlámmal való párbeszéd. Az iszlám ugyanúgy az egyetlen, személyes, teremtő Istenre alapozó vallás, Ábrahám (Ibrahim) személye kulcsfontosságú az iszlám hagyomány és identitás számára is. A katolikus egyház legfőbb törekvése, hogy segítse az iszlám vezetőit annak a bátor kimondására, hogy a hiteles vallásnak az erőszakhoz, a terrorizmushoz semmi köze nem lehet. Szerencsére egyre több iszlám vezető ki tudja, s ki is akarja mondani ezt. A katolikus egyház szándéka, hogy az iszlám humánus és az emberi jogokat tiszteletben tartó arcát erősítse. Felszínre hozza a jobbik felét ennek a nagyon sokféle nézetet tömörítő vallásnak.

– Ez Európa létét érinti, ha belegondolunk, milyen sok iszlám vallású ember él benne. A vallási vezetők felelőssége nem csekély, mivel a nemzetállamok közeledési potenciálja időről időre változik…

– Európa jövőjét nem látjuk. Én azt gondolom, az általunk most élvezett, szép és élhető világ megmaradása az értékes és igaz dolgok megmaradásától függ. A szép és igaz dolgok mellé – amilyenek a tudomány, a klasszikus művészetek, a kereszténység – nem kell hadsereg, hogy megvédje őket. Ezek az értékek fenn fognak maradni, mint az emberiség legnagyobb kincsei. Ám hogy Európában hogyan maradnak meg, az rajtunk múlik. Bízom benne, hogy egyre több iszlám hitű ember lesz, aki befogadja az evangéliumot, én nagy vallási ébredést látok a Közel-Keleten. És bízom abban, hogy az európai kereszténység is újra magára talál, megerősödik, ha lesznek újra sugárzó keresztény családjaink, szerzeteseink, papjaink, fiataljaink.