Tudtad, hogy zalai származású volt a hajával reklámhadjáratot indító Csillag Anna?

A szép magyar név akkoriban itthon és külföldön is bekerült minden újságba, kalendáriumba, füzetes regények borítójára. De ki volt a csodapomádénak nevet adó hús-vér hölgy, és mi a legendák által elhomályosított valódi története?

Zalaegerszegen, a Csácsi (ma Berzsenyi) utcában született Altstädter Mór kereskedő Anna nevű leánya 1852-ben. 18 évesen feleségül ment a pápai Csillag Samuhoz, a pár Pesten kereste anyagi gondok között a boldogulást. Mikor egyszer hazalátogatott szülővárosába, a sápadt és erős fejfájásra panaszkodó fiatalasszonynak régi dajkája saját főzetű kenőcsöt adott, hogy azzal kenegesse a fejbőrét. A balzsam nemcsak a fejfájását fújta el, hanem rohamosan nőni kezdett a haja is tőle: 14 hónap alatt földig ért, hamvasszőke színe aranysárgára változott. A főzet titkát megismerve már maga is el tudta azt készíteni. Értékes hajkoronáját Pesten le is fotografáltatta.

Mikor meglátott egy óriást ábrázoló plakátot, akit pénzért mutogattak az állatkertben, az az ötlete támadt, hogy talán az ő csodás haját is lehetne mutogatni. El is küldte férjét az impresszárióhoz a fényképével, aki rögtön külföldi turnéra szerződtette. Magyaros ruhát varratott Annának a színházi szabónál, a későbbi reklámképek is ebben az öltözetben ábrázolják. 1883 nyarán a lipcsei állatkertben léptek fel. „Elöl ment az óriás, azután én karonfogva a direktorral, utánunk a férjem, azután egy szolga. Vigyázni kellett, nehogy valaki levágja a hajamat.” A lipcsei Illustrirte Zeitungban megjelent egy róla készült rajz és cikk, melyben megemlítik, hogy Zala megyéből származik. A német nagyvárosokat bejáró turnét követően Bécsbe utazott testvéréhez, Altstädter Bernáthoz, aki elindította a szabadalmaztatási eljárást, így 1884-ben a kenőcsöt is elkezdték értékesíteni. Az 1880-as évek hirdetéseiben még a pesti Király u. 26. szerepel központként, az első vidéki fiókraktár Altstädter Mór egerszegi kereskedése volt.

1885 májusában a Vigadóban tartott jótékonysági bálon Csillag Anna saját magáról mintázott miniatűr szobrocskákat árult. Emberek húzta reklámkocsija járta az utcákat, sárga táblájáról rikított az „Én, Csillag Anna…” felirat.

A bécsi székhelyet 1894-ben jegyezték be a cégnyilvántartásba, ekkortól már a hirdetésekben is ez a cím szerepel. A Mo­nar­chián belüli fióktelepeken kívül egy illatszergyár is működött Berlinben. Anna 1899-ben kilépett a bécsi vállalkozásból, melyet testvére, Bernát vezetett 1925-ben bekövetkezett haláláig.

A Monarchia összes nyelvén megjelent a hirdetés, sőt még az Orosz Birodalom távoli területeire is eljutott. Az orenburgi sajtó például kazah nyelven, arab írással reklámozta a kenőcsöt.

A hirdetés képe és szövege jól felismerhető és viszonylag egységes volt. A képen sudár fiatal nő földet seprő, kibontott hajjal, kezében három­ágú virággal áll. A szövegben maga Csillag Anna mesélte el történetét, mindig a következő szavakkal kezdve: „Én, Csillag Anna…” Azt írja le, hogy egy általa kifejlesztett pomádé segítségével sikerült 185 centiméter hosszú hajat növesztenie. A kenőcs segít a férfiaknak is a lenyűgöző szakáll és bajusz elérésében, megakadályozza a kopaszodást, javítja a fejbőr egészségi állapotát. Sokszor az alapszöveg kiegészül egy párbeszédes elbeszéléssel, melyben Anna egy „polgárnővel” találkozik, aki kikérdezi betegségéről, és meggyógyítja titkos összetevőjű balzsamával. Lorelei, a Heinrich Heine verséből ismert rajnai sellő említése is fokozta az Anna személyét körüllengő legendai homályt. A kulturális jellemzőket figyelembe véve Ruszalka vízi nimfa foglalta el Lorelei helyét a lengyel nyelvű hirdetésekben.

A szöveget kibővítették köszönőlevelekkel azt a benyomást keltve, hogy ügyfeleik között hercegnők, grófnők is vannak. „Batthány B. grófnő”, kinek lakhelye „Kustyán (Zala-Szt.-László)”, 1886-ban kért „2 köcsöggel a már eddigelé is küldött hajnövesztő-kenőcséből”. Állítólag Erzsébet királyné a bécsi üzletből szerezte be a hajápoló szert udvarhölgye, Ferenczy Ida révén.

Az első világháború utáni gazdasági válság és a bubifrizurák divatja megtépázta a szer népszerűségét. A hirdetési kampány lecsendesült, Párizsban és Londonban mégis új üzletek nyíltak. 1927-ben a bécsi cég csődbe jutott, a Kohlmarkt bevásárlóutcai üvegpavilonban azonban tovább folyt a munka. Az 1930-as években Sanghajban, New Yorkban, Oslóban is ismerték a Csillag Anna nevet. Az 1939 elején „árjásított” bécsi gyárat Franz Wildhalm vezette Diagnosztikai Hajvizsgáló Intézet és Laboratórium néven, aki 1951-ben az Altstädter-örökösökkel rendezte a tulajdonjogot. A társaság 1982 májusában szűnt meg végleg.

Csillag Anna 1916 körül vonult vissza szülővárosába, a Berzsenyi utcában lakott nővérénél. Férjétől huszonegy év után vált el, mert Csillag Samu kártyára és lóversenyre szórta el a pénzt. 1934-ben a 82 éves asszony meglepő döntésre jutott, „Csillag Anna Zalaegerszeg” elnevezéssel bejegyeztette vállalkozását a helyi cégbíróságon, s mint a fennmaradt levelek bizonyítják, Debrecenből, Budapestről is kapott megrendeléseket.

Az első világháború előtti nemzedék tagjai számára Csillag Anna hirdetése hozzátartozott a korszakhoz. Szépirodalmi, képzőművészeti művek utalnak rá, többek között Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula írásaiban is szerepel. Mitikus hősnővé vált alakja különösen a lengyel írók képzeletét ragadta meg: Józef Wittlin versében a Monarchiában élő népek harmonikus együttélésének védőszentjévé nőtt. Bruno Schulz hozzájárult az Anna származását mai napig övező bizonytalansághoz, hiszen novellájában a morvaországi Karlovicébe tette születése helyét.

Adolf Hitlert állítólag lenyűgözte Csillag Anna reklámhadjárata. Magáévá tette azt a meg­győződést, hogy a propagandát addig kell folytatni, míg „hitté nem válik, s amíg az emberek már nem tudják megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól”.

Csillag Anna, vagyis özvegy Csillag Samuné, született Alts­tädter Anna 1940. január 5-én, 87 éves korában halt meg Zalaegerszegen, akiről akkor már kevesen tudták, hogy élő reklámja volt a róla elnevezett világhírű csodapomádénak.