Tekenye-mágnes vonzása: Akiknek Somló hegye és Sümeg vára is integet

- Az önkormányzaté a telek, még 2011 tavaszán tisztítottuk ki, s ültettünk el gyümölcsfákat, padot helyzetünk ki. Azóta a futóversenyek, a gyalogtúrák kedvelt megállóhelyévé, tájékozódási pontjává vált. Innét, s ennek a hegyhátnak a különböző részeiről nyílik a legszebb kilátás a környékre – mondja Dézsenyi Melinda Tekenye alpolgármestere, aki Jeneiné Kancsal Veronika falugondnokkal kalauzol Tekenye egyik hegyére, a Badacsony-tetőre. Pontosabban, Veronika vezeti a falu kisbuszát, amivel a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai programunk részeként járjuk be a zártkerteket.

-A dombokon többnyire járható utakon lehet megközelíteni a kerteket, pincéket, az egyik horhosban például tavaly készült el a portalanított köves út – említi Veronika. A szőlőhegyek gerincének panorámája kiemelt tájvédelmi övezetnek számít. Innét, észak felé megpillanthatjuk a Somló hegy jellegzetes bazalt kúpját, nyugaton pedig a sümegi várat. A szőlősdombok karéja jótékonyan védi a falut a nagy téli szelektől, igaz, a nyári nagy esők sok kárt okoznak az utakban, emiatt többször kellett vis maior támogatást kérniük. Viszont a hegyi utak közvetlenül kapcsolódnak a település utcáihoz, s ezeket a kerteket művelik leginkább ma is a tulajdonosaik.

A hegygerincen a zalaszentgróti, pontosabban a Huszonya-hegyi határszélen áll a Szent Anna kápolna, ami Tekenyének azért is fontos, mert ma is élő hagyományt őriz. A kápolna a 17. században épült, eredetileg négy lábon álló, nádfedeles, oldalak nélküli épület volt, ami az 1800-as években leégett, majd a jelenlegi formájában építették ujjá. Az akkori tulajdonos a huszonyai hegyközségre hagyta a kápolnát, amelyben a Guzslai László festette oltárkép Szent Annát és Szűz Máriát ábrázolta. 1945 után a kápolna magántulajdonba került, s az új tulajdonosa azzal zsarolta az egyházat, ha nem fizetnek neki ötezer forintot, lebontatja az épületet. Végül Klempa Sándor premontrei püspök megvásárolta a kápolnát, s az 1960-as években, mivel akkor még sokan laktak a hegyben, minden hónap harmadik vasárnapján, az 1990-es évekig szent misét celebráltak a falai között. A rendszerváltást követően a hegy is elnéptelenedett, a mise hagyomány is abbamaradt. A kápolnába betörtek, s minden mozdíthatót, az értékes képet, a kegytárgyakat, még a 15 kilós harangot is ellopták. Ekkor még Tekenye Zalaszentgrót városrésze volt, amelyhez 1984-ben, a várossá szervezéskor csatolták. A falu megpróbált a saját lábára állni, közel tíz évet vett igénybe a függetlenné válás előkészítése, s 2010 október 3-án, egy sikeres népszavazással sikerült az önállósodás. Ebben az évben, Anna napra elindítottak egy új kezdeményezést is, ami azóta is tartja magát.

- Az egyházközség a búcsú alkalmával megszervezte a hegyi kápolnához az Anna napi zarándoklatot. A tekenyei templomtól indul a hívek menete a kápolnához, ahol a plébános szabadtéri misét celebrál. A misét követően előkerülnek a borospalackok, a pogácsák, s a jelenlévők felelevenítik a régi búcsúk emlékeit. Örömmel mondhatjuk, hogy a zarándoklatokra a környező településekről is érkeznek résztvevők, valamint jönnek Tekenyéről elszármazottak is. A népes menet eléri a száz főt is – említi Dézsenyi Melinda.

A faluban, a Generációk házában Sinka Imréné polgármesterasszony beavat a „Tekenye-mágnes” szlogen jelentésébe, amit a falu honlapján lévő köszöntőjében említ.

- A falu mindenkori vezetése kiemelt feladatának tekinti, hogy a lakosság ne költözzön el Tekenyéről. Megpróbálunk olyan élhető lakókörnyezetet teremteni, amelyben az emberek jól érzik magukat a szelíd, domboktól védett településen. Azt szeretnénk, ha ezt látnák az ide látogatók is, kialakulna az a kötődés, amit a falunk iránt érzünk. Most adtuk át az új egészségházunkat, de van kultúrházunk, közösségi házunk, kemencénk, pincénk, könyvtárunk, új aszfaltos kosárlabda pályánk, szép, modern játszóterünk, kellemes sütögető parkunk az egykori jégveremnél, s fecskeházunk is. Ez utóbbi kedvező lakhatási lehetőséget jelent egy-egy fiatal pár számára. Az első pár már „kirepült”, az a család, aki most lakja, már szintén megvette a faluban a lelendő otthonát. Már a gyermekeknél kezdjük a falu megszerettetését. Tizenharmadik éve szervezzük a nyári diáktábort, amelyen megmutatjuk Tekenye értékeit. Először 10-12 résztvevője volt tábornak, ma már eléri a negyvenet a gyermekek száma. Még Svájcból is hazajönnek a mamához az unokák, hogy a táborban részt vehessenek. Tavaly például elvittük a gyermekeket a helyi vállalkozókhoz is, hogy lássák, mivel lehet boldogulni falun. Ami nagy örömünk, a táborozó fiatalok évközben is keresik egymással a kapcsolatot. Ezeket is értjük mágnes alatt – mondja a polgármesterasszony, Dézsenyi Melinda pedig a következőkkel folytatja:

- Sikeres turisztikai rendezvényünk a Tőkétől a pohárig szőlőhegyi terepfutó versenyünk, aminek három ága is van. A verseny terepfutó része több mint fél maraton hosszúságú, erre komoly versenyzők is jönnek már hozzánk, tavaly érkeztek például Pestről, Győrből, Szolnokról, s természetesen más zalai településekről is sportolók. Erre a napra szervezünk hegyi kerékpáros versenyt, s van gyalogtúra is, aminek a neve Látó út. Célunk a rendezvénnyel az is, hogy népszerűsítsük a zalai borvidéket, a csáfordi, a szentgróti és a tekenyei szőlészeteket, borászatokat. Az idei már a 10-ik verseny rendezvényünk lesz.

A már említett Szent Anna kápolnán túl, Tekenye gazadag más szakrális emlékekben is. A falu apró házai hajdanán a templom köré épültek, s már a 14. században volt egyháza a településnek, erről 1333-ban említést tesznek a pápai tizedjegyzékben. Még korábbról tudjuk, a honfoglaláskor a vidéket Vérbulcsu törzse szállta meg, s az innét származó Tekenye nemzetség települt meg a környéken. 1275-ben Tekenye birtokosokról szólnak a feljegyzések. Szentgrót várának közelsége, s a mocsaras vidék a török időkben is megóvta a falut, soha sem néptelenedett el. A most magasodó templom a régi temetőben lévő kápolna helyén épült 1748-ban. A Havas Boldogasszony-templom a falunak szinte minden részéről látszik, megkapó, amint a hegyről lefele jövet, elénk magasodik a horhos végén, vagy, ahogy a falu központjából nézve tör a tornya az ég felé.

A régi temetőből is őriznek egy lezárt részt, ami idegenforgalmi értékkel is bír. A történelem leheletét érezni a bokroktól éppen csak kiszabadított sírkövek között.

- Szinte megközelíthetetlenül benőtték a bokrok, a fák a temetőt, amit egyelőre ennyire tudtunk kiszabadítani a dzsungelből – mondja Veronika, majd megmutat több szépen felújított régi, s új építésű házat a faluban. Elmondja, hogy több mint tíz külföldi, főleg német is vett házat a faluban, s több fiatal is építkezett.

- Húsz éve jöttem férjhez ide Csácsról. Otthonra, barátokra leletem Tekenyén. A kirándulók elcsodálkoznak a község rendezettségén, parkosítottságán. Csak virágládákból nyolcvanat raktunk ki tavasszal, de vannak utcák, ahol a lakók is parkosítanak, még saját szekeret is kitettek a virágok közé – mondja Veronika, s megemlíti, hogy 14 kilométert autóztunk, pedig mindent nem is volt időnk megnézni Tekenyén és környékén…