Tanár és Tábornok egy családban

A Zala megyéhez több szálon is kötődő Asbóth család angol eredetű volt, őseik a katolikus Mária királynő (1553-1558) alatti protestánsüldözés miatt vándoroltak ki hazájukból.

Nemescsói Asbóth János 1768-ban született a Vas megyei Nemescsón. Sopronban járt középiskolába, majd 1788-tól a híres alsó-szászországi göttingeni egyetemet végezte el. Hazatérése után először Lőcsén, majd Késmárkon tanított, 1801-től pedig a keszthelyi Georgikon tanára lett. Ő irányította a Festetics-féle tangazdaságot és mezőgazdaságtant oktatott. 1806-tól az uradalom inspektora, s mint ilyen, az egész Georgikon ügyes-bajos dolgait intézte, nemcsak az oktatási intézményét, hanem a Festetics-uradalomét is. Közben a göttingeni tudományos társulat tagjai közé választották. 1818-ban a Ferencz-csatorna részvénytársaság (a Dunát és a Tiszát összekötő csatorna építésére létrehozott vállalkozás) első ülnökévé nevezték ki, 1820-ban pedig a Bács megyei királyi korona-uradalmak kormányzójává. Zomborban hunyt el 1823. június 19-én.

Az ő fia volt Asbóth Lajos, aki 1803-ban született Keszthelyen. A tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd 1820-ban lépett a császári hadseregbe. 1844-ben századosként nyugalomba vonult és földbérlőként Lugoson gazdálkodott. 1848 júniusától Krassó vármegyében nemzetőr őrnaggyá és a bánsági bányavidéket védő mintegy 600 fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki.

1849. január 15-től Debrecen katonai parancsnoka lett, majd január 26-tól alezredesként a szerveződő 12. hadosztály parancsnokává nevezték ki. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, majd az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. 1856-ban kapott kegyelmet, de vagyonát nem kapta vissza.

1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Hadtudományi műveket is írt, közülük legjelentősebb „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című (Pest, 1863). 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Élettörténetével kapcsolatban azonban súlyos titokra derült fény az 1920-as években, bécsi levéltári iratok kutatása alapján. Ekkor derült ki, hogy az 1860-as években a Habsburg titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit, az árulásért pénzt is kapott, 10 000 forintot.

A legérdekesebb életpályát azonban Asbóth János másik fia, Sándor tudhatta a magáénak, aki 1811-ben született Keszthelyen. Mérnöknek tanult a selmecbányai első magyar Bányászati Akadémián. Tanulmányait Pesten fejezte be. 1836-ban lett a Budai Főépítészeti Hivatal alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatósághoz került vízépítő mérnöknek. Részt vett a Lánchíd építésében is.

Az 1848-as forradalom kitörése után jelentkezett a honvédségbe. Vetter Antal hadtestéhez került századosi rangban, s részt vett a délvidéki harcokban. 1849 januárjában megbízták a komáromi vár erődítési munkálataival. A tavaszi hadjárat több nagyobb ütközetében részt vett, a nagysallói csatában az ő irányításával vertek hidat a Garamon. Nemsokára előléptették, őrnagy, majd alezredes lett. 1849. július 16-tól Kossuth kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.

A szabadságharc bukása után követte Kossuthot az emigrációba, előbb Törökországba, majd az Egyesült Államokba. Itt állampolgárságért folyamodott és letelepedett. Először bányamérnökként dolgozott, majd New Yorkba költözött, s ott a város alkalmazásába került, mint a városrendezési bizottság mérnöke. Sokan a mai napig úgy tudják, hogy egyike volt a híres New York-i Central Park tervezőinek, azonban ezt a legújabb kutatások cáfolják. Elképzelhető, hogy mint a polgármesteri hivatal munkatársa részt vett egyes kisebb, tervezési munkákban, de szerepe csak marginális lehetett (egyébként jól ismertek a Central Park tervezői).

Pályafutása azonban nem a hivatali vagy a tervező munkával ért a csúcsára. 1860-ban kitört az amerikai Észak–Dél elleni polgárháború, s ő az elsők között jelentkezett az északi hadseregbe. Mint képzett és tapasztalt tiszt, azonnal magas beosztásba került, s 1861 júliusában, Missouri államban John Frémont tábornok vezérkari főnöke lett. Nem sokkal később már dandártábornoki rangot kapott és saját hadtestet vezetett, amelyben fekete bőrű katonákból álló ezredek is voltak. Részt vett az arkansasi, majd a Kentucky és Florida államban zajló ütközetekben. Az egyik csatában azonban – amikor csapatai élére állva, kardját kirántva maga vezetett lovasrohamot az ellenség ellen – súlyosan megsérült, több puskalövés is érte. A bal karja végleg meg is bénult, a fejébe kapott golyót pedig soha nem tudták eltávolítani.

Sebesüléseiből azonban felépült, s ekkor újabb feladatokat kapott. A polgárháború után, 1866-ban kinevezték az Egyesült Államok argentínai és paraguayi nagykövetének. E tisztét azonban nem sokáig tudta ellátni, mert a polgárháborúban szerzett fejsebe korai halálához vezetett. 1868-ban hunyt el Buenos Airesben, temetésén az argentin köztársasági elnök búcsúztatta. Hamvait 1990-ben az USA-ba szállították és az amerikai Nemzeti Emlékparkban, az arlingtoni katonai temetőben helyezték örök nyugalomra.