Pötréte tavaival a horgászturizmusban látja a jövőt

A tavak az 1970-es évek közepéig tartó tőzeg és mésziszaptermelés eredményeként alakultak ki. A gödrök vízzel való feltöltődése után a vízimadaraknak köszönhetően gyorsan kialakult az a természetes halállomány, amit az önkormányzat azóta is igyekszik fejleszteni.

- Két tavunk is van, közülük az egyes, más néven pontyos-tó inkább nádas, nyíltabb vizekkel, s úgy negyven hektár vízfelületű. A kettes, a csukás-tó ez majd száz hektáros területű, s még egy erdő is beleszáradt. Ez zártabb, bokrosabb, zegzugosabb. Az I-es tó intenzív telepítésű és horgászott, a II-es tavon a fajlagos tiltás mellett, telepítési korlátozással próbálja az önkormányzat a halfaj összetételt a jelenlegi állapotban megőrizni. Az idén márciusban a nagyobb tóba 12 mázsa pontyot és 10 mázsa, két nyaras csukát telepítettünk, a kisebbikbe ekkor ötven mázsa ponty, s három mázsa süllő került – mondja a polgármester.

Már sárgálló árpatábla mellett érünk le a nagyobbik tóhoz, amelynek szélét harsogó zöld szomorúfűzek jelzik. A gabonatábla szemközti oldalán a falu templomának tornya, s néhány ház teteje árulja el a település hollétét.

- Pötréte körül nincs olyan magaslat, ahonnan az egész falu belátható lenne. Ez a Szévíz- völgye a maga páratlan szépségével, tavaival. A pötrétei terület vadregényes vidék, a tavak környékét szeretnénk ilyennek megőrizni. Az más kérdés, hogy kellene egy vendégház, ahol a horgászok a családjaikkal kulturált körülmények között megszállhatnának, de ezt az ebben illetékes hatóság nem engedi. Próbáltunk pályázni egy ilyen megépítésére, amire az volt a válasz, hogy legfeljebb illemhelyet és mosdót építhetünk. Ugyanakkor Pötrétén, s a környező falvakban nincs szennyvíztisztítás. Ennek terve most készült el érintve Gelsét, Kilimánt, Alsó és Felsőrajkot, valamint a mi falunkat. Jelenleg emésztő gödrökből szippantatjuk a szennyvizet, ami alkalmanként nyolcezer forintjába kerül a családoknak, s ehhez mindig 11 ezer forint támogatást nyújt az önkormányzat – mondja Gáspár Károly.

A napokban hatalmas vihar volt a térségben, nagyon rövid idő alatt ötven milliméter eső esett jéggel. Ilyen nyári nagy viharok gyakran végigsöpörnek a Szévíz- völgyében. A csukás tó partján is látszik, hogy alaposan megemelkedett a vízszint, a partmentén tocsog a víz a fűben. A csónak kikötőül szolgáló hosszú stég deszkái elöregedetek, felújításra szorulnak. Csónakok hevernek kint a parton is, a zömük félig vízzel telve himbálózik a tavon.

-A nagy esőtől teltek meg vízzel. Azok az egyforma csónakok, amelyek az egyik oldalon sorakoznak bérlehetőek. A horgászjegyekhez, a csónakokhoz, s az egyéb horgászfelszerelésekhez a falu központjában lévő horgászboltban lehet hozzájutni – mondja a polgármester, akivel a magán szobakiadásra, vendégfogadásra tereljük a szót.

- Az első szobakiadó mi voltunk a családommal. Még ’94-ben történt, hogy a megyei horgászvezető szeretett volna Pötrétére vendégeket hozni. Mi fogadtuk őket, aztán belevágtunk a szobakiadásba. Három szobát, konyhát, fürdőt alakítottunk ki erre a célra. Miután 2010-ben polgármester lettem, a főállású munkahelyem, s az egyéb elfoglaltságaim miatt az ebbéli tevékenységünket fel kellett függesztenünk. A faluban jelenleg egy család ad ki szobákat – mondja Gáspár Károly.

- Borzasztó vihar volt, a kertemet a veteményeimet elöntötte a sár, szétverte a jég. Az idén már harmadszor ért bennünk ez a csapás. Már nem is ültetek semmit! Nem könnyű az életünk– panaszkodik Varga Józsefné, akit a szobakiadásban is károsította a vihar. – Még a kéményből is víz folyt, a kerti kis tavat, ahol a fogott halakat tárolták a vendégeink elöntötte az ár, a fűzfáját kidöntötte a vihar – kesereg. – Nem a szobakiadásból élünk, de szeretjük a vendégeket. Lovaink is voltak, aztán jött a válság, mindig el kellett adnunk közülük egyet-egyet. Lovagoltattunk is, de most már csak egy 28 éves öreg szürkénk van. Visszajáró vendégeink vannak, még orvos professzor is jön hozzánk a családjával. Nem hirdetjük a szobakiadást, megteszi ezt a „tóbeszéd” – állítja Varga Józsefné.

Az egyes és a kettes tavat egy gátút választja ketté. Erről mind a két tóra szép kilátás nyílik. A kisebbik tó szélén sátrat fedezünk fel, amit, mint kiderül elöntött a víz, míg a választó út mentén az árnyas fák alatt egy lakókocsi árválkodik.

- Szabad sátorozni és lakókocsikat elhelyezni úgy, hogy azok senkit se zavarjanak. Ezért külön pénzt nem kérünk, az a lényeg, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A szemetet a kirakott zsákokban kérjük elhelyezni, amit az önkormányzat halőre összegyűjt. Tudjuk, hogy ez nem a legjobb állapot, de sokkal jobb, mintha hagynánk elvadulni a tavak környékét, ahol tanösvénynek kellene lenni, hogy például az iskolásokkal meg lehessen ismertetni a tó madárvilágát, amit nálunk jobban senki sem óv – fogalmaz a polgármester.

Riportunkhoz csatlakozik Borda Kálmán, aki a két faluval odébb lévő Alsórajkon, a tőzeget kitermelő cég vezetője. Felvisz egy kis dombra, ahonnét látni az emelkedő körül karéjban folyó bányászatot:

-Ez már a Principális csatorna völgye, a Szévíz párja. Mögöttünk a Gelsei- és a Felsőrajki szőlőhegy vonulata, ahonnét az egész csodálatos völgy belátható. Már nekünk is vannak bányászatból kialakult tavaink. Ezek védett területek, olyannyira, hogy egy pályázaton nyertünk két mobil faházat, amit szerettünk volna a tó mellé letenni, de a nemzeti park ehhez nem járult hozzá. Más EU-s országokban az ilyen védett parkok a turizmust szolgálják, itt meg akadályozzák a másban kapaszkodni nem tudó kis falvakat, zárt rezervátummá teszik a környezetüket. Ezen változtatni kell, a kibányászott területeken a leendő tavakat úgy alakíthassuk ki, hogy a lakó környezetnek és a természetnek is hasznára legyenek – vélekedik.

Pötrétén, az út mentén áll egy megfakult, Pannonhát tájparkot hirdető tábla. Már van vagy tíz éve, hogy idetették az egykori pályázat nyertesei. A tájpark létrehozói Ruffy Péter újságírónak, az olvasót is útra csábító írásai közül, ezeket a sorait választották mottóul: „Ezernyi völgy. /Ezernyi hajlat, ezernyi domb, / ezernyi erdősziget. […]/ Feketerigó füttye hinti be a tájat. A tájat mely hasonlíthatatlan. / A tájat, amely egyedül való.” ami igaz Pötrétére is. A polgármestere azt reméli, hogy az ő vidéküket is érinti a Kis-Balatont a Muravidékkel összekötő kerékpárút, no meg, hogy 2020 után változni fognak a mostani természetvédelemre vonatkozó előírások.

Közben, jövőre ünneplik első írásos említésük 750. évfordulóját, amelyre minden elszármazottat meghívnak. Vendégül látják őket, s megmutatják a falut, ahova annak természeti vonzása, a csend, a vízi- és a madárvilág varázslata okán tizenhét külföldi és három magyar család vásárolt magának ingatlant. A falu központjában azért a sok zászló, mert minden náció ideköltöző fiának leng Pötrétén a lobogója…