Családi történet

2017.12.18. 11:00

Otthont kerestek, hazát találtak?

„Apa, nem írnál a család régi dolgairól?” Valahogy így kezdődött. Végül több és fontosabb lett.

Arany Horváth Zsuzsa

Hartmann Miklós A széna illata című családregénnyel a kezében. Amelynek címlapján az 1753-as kecskédi jobbágyösszeírás sejlik át Szabó Adrienn és Kovács Krisztián grafikája mögött. A szöveget Vajda Istvánné lektorálta Fotó: Pezzetta Umberto

A lánya kérte arra, hogy a szép gyerekkori élmények hátterét írja össze, ne merüljön a feledés homályába az, amit az unokák már nem élhetnek át. Hozzáfogott.

Három évnyi kutatómunka fekszik előttünk. Hartmann Miklós A széna illata című családregényében érhető tetten mindaz, ami a saját család 200 évre visszanyúló múltjának felgöngyölítése közben megismerhető volt a németek XVIII. századi magyarországi betelepüléséről. A kötet így egyszerre családi história, amely az ifjú Hartmann-nemzedék identitását szolgálja, s a hazai történelem kevéssé kutatott és publikált szeletébe való precíz bevilágítás.

A könyvet nemrégiben a városi könyvtárban mutatták be, ahol barátai, tisztelői új oldaláról ismerhették meg a közgazdász szerzőt, a zalai kereskedelmi és iparkamara korábbi igazgatóját, tanárt, üzleti tanácsadót. Aki a tatai, tatabányai, oroszlányi térségben Kecskéden, Környén s a közeli falvakban megtelepedett őseinek küzdelmein, örömein, gondjain át ad érzékletes korfestést. (A történelem iránti fogékonyságot jelzi, hogy Hartmann Miklós tagja az Ókortudományi Társaságnak, kedvenc területe az egyiptológia.)

Hartmann Miklós A széna illata című családregénnyel a kezében. Amelynek címlapján az 1753-as kecskédi jobbágyösszeírás sejlik át Szabó Adrienn és Kovács Krisztián grafikája mögött. A szöveget Vajda Istvánné lektorálta Fotó: Pezzetta Umberto

A bemutatón a hét fejezetre osztott kötet szerkesztője, dr. Salamon Éva szólt arról, a szerző német, latin és magyar levéltári források felkutatásával tette pontossá a családi emlékezetet, ám az 1744-1953 közti két évszázadot tárgyaló – az olvasók ismereteit tágító –, 100 lábjegyzettel ellátott regény mégis olvasmányos, szórakoztató, könnyen érthető kortörténetté sűrűsödött.

– Tisztában kell lennünk azzal, hogy többszörösen transzfer helyzetben élünk még a családi múltunkat illetően is – mondta Hartmann Miklós az író-olvasó találkozón. – A hagyományos paraszti gazdálkodás és életmód, aminek a végóráit én még gyerekként az ötvenes években láthattam, végérvényesen a múlté, de emellett a nemzetiségi gyökerek szálai is átmosódtak az évszázadok viharain, házasságain, születésein, halálesetein.

(Az 1700-as évek anyakönyvei rögzítik, azonos időben 2 idős, 2 középkorú halottra 16 kisgyerekként elhunyt jutott.)

A Hartmannokat hat generáción át követő kötet bizonyítja, értelmes frigyet köthet a valóság és a fantázia: a műfaj óvatos irányítása megtartja az izgalmat és korhű akkurátusságot is. A valós személyek, a nótárius, a gazdatiszt, a jószágigazgató, a gyóntató pap és a fegyelmezett német földműves napjai kiszabadulnak az anyakönyvek lapjairól, miközben az alkotó ragaszkodik a történeti hűséghez. Így népesül be a szemünk előtt a tatai-gesztesi uradalom, ahol Esterházy József országbíró egyengeti az érkezők sorsát. A könyvet épp ezért már Tatán is bemutatták, ami jó értelemben korbácsolta fel az ottani német közösség érzelmeit. Még beszélik a nyelvet, büszkék a múltjukra, azzal együtt, hogy a II. világháború után megalázó megbélyegzés volt az osztályrésze a német ajkú honfitársainknak.

Méltóságuk egy darabját adja vissza a kötet.

– Jó lenne, ha mindenki megírná a saját felmenői történetét, jó lenne, ha mindenki fel tudná sorolni mind a nyolc dédszülőjének a nevét, jó lenne, ha időben faggatnánk a nagyszüleinket, talán jobban ismernénk magunkat – adott számot inspirációiról a családjában felsőfokú végzettséget elsőként szerző író.

„A világtörténelem sok kis történetből áll össze, a kisemberek históriáiból”, mondta Cséby Géza irodalomtörténész a bemutatón, rímelve a fentiekre. A német ajkúak kitelepítése kapcsán jön elő a vasutas dédapa, aki kénytelen volt így vélekedni: „haza, amely megtagadott bennünket”.

– A németség átszövi a Dunántúlt, de tudjuk-e vajon, hogy a mi Puskás Öcsink is Purczeldként látta meg a napvilágot? – tette hozzá Kiss Gábor könyvtárigazgató.

– Néhány évvel ezelőtt született német nyelvű kötet a magyarországi németségről, de regény nem íródott – mondta Hartmann Miklós lapunknak, hozzátéve, neki is sokat kellett kutatnia a sváb életvitelről. – A kulturális hagyományok tovább élnek, a Tata környéki sváblakta falvak erősen kötődnek a múltjukhoz. Mély nyomot hagyott bennünk a negyvenes évekbeli kitelepítés is, például Környéről 101 család sínylette meg. Nem is tudták feldolgozni, ma is számon tartják a kitelepítés napját. Ez kibeszéletlen probléma – vélekedett a szerző, aki a történeti kutatás fő sodrába került a vállalkozásával.

– Okozott dilemmát a személyes érintettség és a történeti hűség követelte szikárság?

– A szüleim korszaka megterhelő volt, nem tagadom.

– Könnyebb eligazodni a XX. századi történelemben, mint az ókori Egyiptomban?

– Értem a provokatív kérdést. Utóbbit amatőrként csak követem, előbbit élem. Éljük.

Az egerszegi Zala könyvesboltban kapható könyv vándorútra indult: a Nagykanizsa környéki dél-zalai német közösség is megismerkedhet az emberi tartás előtt tisztelgő történettel és szerzőjével.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában