Mindszenty József emlékére zarándokoltak

A bíboros-hercegprímás a sziklaszilárd hit és jellem példája, aki ült a nyilasok s a kommunisták börtönében is. Egyvalakihez volt haláláig hűséges: Istenhez.

A zarándokbusz először a sopronkőhidai börtönnél állt meg, annál az intézménynél, amelyben a nyilasok fogva tartották 1944 karácsonyán Mindszenty József akkori veszprémi püspököt papjaival együtt. Később, már a kommunista időkben, 1946 decemberében, itt szenvedett vértanúhalált P. Kiss Szaléz OFM a gyónási titok megőrzése miatt. Bent, Mindszenty egykori cellája mellett, kiállítás őrzi a ferences vértanú szerzetesek emlékét, akiket a hitükért való kiállásukért gyilkoltak meg a sztálini időkben.

Az imádságos zarándokút, amelyet a Száműzött Bíboros Hercegprímás Emlékét Őrző Alapítvány szervezett, innen Bécsbe vezetett, az irgalmas rendi kórházba, amelyben Mindszenty József életének utolsó napjait töltötte. Mint Varga János atya, a Pázmáneum rektora az intézmény aulájában lévő Mindszenty-szobor előtt elmesélte, a főpásztor a harmadik emeleten, az intenzív osztályon adta vissza a lelkét Teremtőjének 1975. május 6-án, 12 óra 34 perckor. Utolsó kérése az volt, ágyát úgy fordítsák, hogy lássa a Stephansdom keresztjét. A kórházban egy másik magyar, Batthyány-Strattmann László emlékét is őrzik, a szemészetet az ő védelme alá helyezték, a képe is kint van a falon.

A bíboros szobra magyar zarándokhely, a bécsi Pázmáneum rendszeresen szervez itt megemlékezéseket. Az alkotás pedig üzen, hiszen talapzatán, latinul, a Zsidókhoz írt levél egyik idézete áll: Holtában is beszél.

Mindszenty József csupán néhány napot töltött a kórházban, halálát az ORF adását megszakítva jelentette be, s állítólag a gyászt a Pummerinnek, a Stephansdom legnagyobb harangjának hangja is jelezte. Utunkon pedig a tiszteletet Kercza Csaba Asztrik zalaegerszegi ferences szerzetes trombitajátéka is kifejezte, amely után a zarándokcsoport imádkozva és a Himnuszt elénekelve indult a Pázmáneumba, ahol a hercegprímás – több mint két évtized fogság után – 1971 és 1975 között élt és dolgozott.

Mindszentyt hűtlenséggel, kémkedéssel, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekménnyel és valutaüzérkedéssel vádolták, s koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték, aztán 1955-ben házi őrizetbe került, ahonnan az 1956-os forradalom idején egy fegyveres csoport kiszabadította. A szabadságharc vérbe fojtása után az amerikai követségen kapott menedéket, ahol majd’ másfél évtizedet töltött. S az élet párhuzama: a bécsi Pázmáneum szomszédságában, sőt, épületének egy részében, ma a bécsi amerikai nagykövetség működik.

A papnevelő intézetet Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek hozta létre 1623-ban, bár ahogyan Varga János atya jelezte: ez sem olyan egyértelmű…

– Három dátum is igaz lehet – tette hozzá. – Pázmány Péter ugyanis 1619-ben alapította először a bécsi intézményt, de akkor nem gyűlt össze elég forrás, ezért 1623-ban újra alapítólevelet küldött Rómába, s miután az visszajött, 1624-ben érkeztek az első diákok.

Az utolsó teljes évfolyam 1964-ben végzett itt, utána már csak egy-egy kispap érkezett, ma pedig tanulmányi központként működik a Pázmáneum, ahová posztgraduális képzésre vagy a doktorira felkészülni jönnek klerikusok, de hívő civilek s zarándokcsoportok előtt is nyitott a ház, amely a magyar múlt téglákba zárt lenyomata. Az ide érkező lépten-nyomon történelmi személyiségekbe, eseményekbe botlik, s szembesül az évszázadok viharaival. A rektori fogadóhelyiségben például egy nagyméretű, a koronára mutató Mária Terézia-portré látható a falon, nem véletlenül.

– Azért van itt – elevenítette fel a múltat Varga János atya –, mert ő a Pázmáneum másodalapítója. Barkóczy érsek ugyanis 1761-ben, miután a jezsuitákat menesztette, a házat szép csendben eladta a zágrábi érseknek. Minderre csak akkor derült fény, amikor meghalt. Az esztergomi érsekség pedig, miután nem tudott megállapodni a szerződés érvénytelenítéséről a horvátokkal, a császárnőhöz folyamodott, akinek nem sikerült kibékíteni a feleket. Ekkor úgy döntött: a Pázmáneum a magyaroké. A szerződést széttépte, s úgy rendelkezett, a vételárat vissza kell adni, s még egyharmadnyi rész fájdalomdíj is megilleti a zágrábi érseket, amelyet Barkóczy érsek hagyatékából kellett kifizetni. S Mária Terézia is fizetett a horvátoknak. Így maradt magyar kézen az intézet.

Mindszenty hercegprímás római útja után ide érkezett 1971 őszén, itt és élt dolgozott 1975-ös haláláig. A rektori hivatal két szobája őrzi emlékét: látható egykori íróasztala s a halotti maszkja is, amely megdöbbentő naturalizmussal adja vissza vonásait. Előtte állva az ember szembenéz a történelemmel.

Utolsó húsvéti gyertyája nem sokat égett, hiszen abban az esztendőben a feltámadás ünnepe későn volt, a bíboros pedig külföldi útja után azonnal kórházba került, s már nem tért vissza a Pázmáneumba, amelynek gyönyörű, szecessziós kápolnájában négy itt töltött éve alatt sokat misézett, keresztelt, bérmált, sőt, egy alkalommal esketett is.

A fő freskó Angyalffy Erzsébet munkája, aki Szécsényi Miklós megbízásából készítette a teret meghatározó, kétkazettás alkotást, amelynek felső részében Szűz Mária látható a kis Jézussal, középpontjában pedig a megdicsőült Krisztus áll, hármas dicsfénnyel, aminek ragyogása minden betérő lelkét és szívét elárasztja. A freskón feltűnnek a magyar szentek – Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Gellért és Szent Margit –, s további szentek és vértanúk a szenvedés eszközeivel, a kereszttel és a töviskoronával. Körbe a falon, a tapétaszerű mintázaton pedig különböző jelképek tűnnek fel. Az IHS monogram a Pázmáneum jezsuita kapcsolataira, gyökereire utal, megjelenik a csőrében békeágat tartó galamb, a forrásvízhez igyekvő szarvas, a bárány, az örök életet szimbolizáló páva, a hal és a pelikán, mutatta a rektor. S utóbbira magyarázatot is adott. A hiedelem ugyanis úgy tartja, ez az állat a saját vérével táplálja kicsinyeit, s ebben hasonlatos Jézushoz.

A kis kápolnában a főmise – úgy, ahogyan azt a bíboros-hercegprímás bevezette – szombatonként van 17 órától. Ezúttal Ocsovai Grácián zalaegerszegi ferences szerzetes tartotta a szentbeszédet – azon a szószéken, amelyről Mindszenty József is prédikált. Az egykori zalaegerszegi apátplébános által építtetett olai templom plébánosa hangsúlyozta, azért vannak a jó példák és helyek, hogy az utódnemzedék őrizze s átadja a szent életet. Az olyat, mint Mindszenty bíborosé is volt.

– Ha a jó irányt tudjuk tartani – ez vonatkozik hazánkra, családunkra, szeretteinkre is –, akkor mi is az ő munkáját folytatjuk. Ragaszkodnunk kell ahhoz, amit az evangéliumból tanultunk, s meg kell tartani hitünket, amelyhez állhatatosan hűnek kell maradnunk – emelte ki Grácián testvér. – Dicsőítenünk kell Istent, s szeretni a Szűzanyát, hisz az egyház Máriával, a szentekkel és az angyalokkal teljes. Ezt nem lehet kisöpörni. Mindez olyan alapigazság, szikla, ami mindig megtart bennünket.

Grácián atya arra figyelmeztetett, amire Szent Gábriel arkangyal is: bűnbánatban kell élni és sokat beszélgetni Istennel; az ima pedig nem lehet felszínes, hiszen csak a mély kapcsolat lehet tiszta és őszinte. Szükség van egymillió magyar imájára, tette hozzá, utalva Mindszenty bíboros 1947-es kezdeményezésére – a hercegprímás azt kérte: legalább ennyien ajánlják fel imáikat azért, hogy a nemzet s az egyház jövője biztos alapokon nyugodjon.

A XXI. században újraindult mozgalom szépen fejlődik: a regisztrációk alapján már másfél millió magyar imádkozik rendszeresen a Kárpát-medencében. Úgy és azért, amiért és ahogyan Mindszenty József kérte. Lám, holtában is beszél.

Bár sokan sokféleképpen ítélik meg Mindszenty József hercegprímást, egyet azonban biztosan nem lehet elvitatni az egykori zalaegerszegi apátplébánostól. Sziklaszilárd hittel s keménységgel kizárólag Istent, és meggyőződése szerint hazáját, nemzetét szolgálta.

A diktatúrák nem is szerették: életének 28 évét szabadságában korlátozva töltötte, ült a Tanácsköztársaság, majd a nyilas és a vörös rezsim börtönében, és szeretett hazáját csak VI. Pál pápa kérésére hagyta el életének utolsó négy évére.

Végrendeletében azonban úgy fogalmazott: „Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába.” Így lett. Az ’56-os szerepvállalásáért is elítélt bíboros beteljesítette püspöki jelmondatát. „Legyőzetve győz”… – és még ma is beszél.