Mi rejtőzik a szőlőhegyen? – A Söjtöri Természetjáró Baráti Kör célja a helyi értékek megismer(tet)ése

A közösség idén tavasszal jött létre, eddigi működése pedig fényesen igazolta a fentebb vázolt alapgondolat igazságát. Maga az alapítás is csak félig helyi kezdeményezés: Pápista Judittól származik, aki budapesti párjával Egerből került a zalai faluba (mondjuk a táj Hevesben sem csúnya…), ám a söjtöri szőlőhegy látványával azóta sem tud betelni.

– A Balaton közelében szerettünk volna letelepedni, így találtunk rá a söjtöri Öreg-hegyre – meséli Pápista Judit. – Ez a környék gyönyörű, azóta sem tudok betelni vele, minden nap ünnep itt. A helyieknek sem győzöm mondogatni, hogy milyen csodaszép helyen élnek, és sokszor látom, csodálkoznak a lelkesedésemen. Persze valahol érthető, hiszen ők ide születtek és hozzászoktak a látványhoz. Ezért jutott eszembe a természetjáró közösség létrehozása: ráébreszteni a faluban élőket, hogy milyen gyönyörűségek között élnek, és ugyanezeket megmutatni vidékieknek is. Régi vágyam volt egy ilyen csapat tagjának lenni, ahol egészséges testmozgással, jó társaságban telik a szabadidő.

A baráti kör az elmúlt hétvégén jutott túl negyedik programján: péntek este, a nyári napfordulón az önkormányzattal közös szervezésben Nyitott pincék éjszakáját bonyolítottak le. A hangsúly ezúttal nem a menetteljesítményen volt, de az Öreg-hegy egy nagyon fontos értékét, a gazdák vendégszeretetét felvillantotta a résztvevők előtt. A túrázók a 3 kilométeres séta során hat pincében kóstolhattak borokat, illetve részük volt a vendéglátás egyéb formáiban is – a sült kolbásztól a baráti eszmecseréig. Az idő jócskán bent járt már a nyár legrövidebb éjszakájában, amikor a szőlőhegy legfontosabb közösségi pontján, a Deák-kútnál meggyújtották a máglyát a szervezők. Ez a kút amúgy egy forrás, mely a kevésbé aszályos években sokkal bővebben adta kristálytiszta és jéghideg vizét. A terület a Söjtöri Polgárőr Egyesület gondozásában áll.

És visszatérve a természetjárókra: az eddigi rendezvények során bejárták a település külterületi részeit (Szénásvölgypuszta, Kispuszta, Barátipuszta), a Gene-hegyet, megtudhatták, hol van a Mackó-forrás, látták a Vas-völgyi vaditatót… Hihetnénk: az érdekességek lassan elfogynak. Ám ennek ellentmond, hogy eddig még minden alkalommal találtak olyan helyszínt, amelyre még a helyi lakosok is rácsodálkoztak.

Vagyis szilárd a kiinduló alap: az emberek általában nem ismerik megfelelően szűkebb pátriájuk értékeit…