Méltó módon emlékeztek meg 1956 hőseiről Nagykanizsán

Az 56-os emlékkertben tartott eseményen a szervező egyesület részéről Kóré Péter elmondta: Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének évfordulóján 1956 valamennyi hősi halottja előtt hajtanak fejet.

– A kopjafát az ’56-os események kanizsai áldozatai – Skerlák Józsefné, Ungor Károly és Balázs László – tiszteletére is állították. A főhajtásnak helyet adó emlékkert tőszomszédságában található épület volt a kommunisták székháza, ahonnan eldördültek a halálos lövések, amelyek a fent említett három ember halálát okozták. Évről évre azért jövünk össze, hogy hazánk többé ne válhassék áldozattá. Nekünk 1956 nem emlék, nem történelem, hanem a szívünk és a gerincünk – mondta Kóré Péter.

A megemlékezésen Magyar Ferenc tankerületi igazgató mondott beszédet. Hangsúlyozta: a bátor hősök szembenéztek a diktatúra gyakorlóival.

– Nemcsak szembenéztek, hanem talpon is maradtak. Ma már pontosan tudjuk, mi történt akkor. 1956. november 22-én Nagy Imre és társai lemondtak menedékjogukról és bízva a magyar kormány bántatlansági ígéretében elhagyták a jugoszláv követség épületét. A megszálló szovjet csapatok azonban megszegve a jugoszlávokkal kötött megállapodást, azonnal őrizetbe vették őket. Nagy Imre a börtönében sem volt hajlandó aláírni a lemondását és elismerni Kádár János kormányát. A nem sokkal később megindult koncepciós eljárás végén, 1958. június 15-én, a legfelsőbb bíróság Vida Ferenc által vezetett tanácsa meghozta ítéletét. A népbírósági tanács Nagy Imrét, Gyimes Miklóst és Maléter Pált halálra, Donát Ferencet tizenkét, Tildy Zoltánt hat év börtönre, Jánosi Ferencet nyolc, Vásárhelyi Miklóst öt, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre ítélte – idézte fel Magyar Ferenc.

A megemlékezők az ünnepség végén virágokat helyeztek el a kopjafánál.