Megmentették a baki tetőn legyengült állapotban talált egerészölyvet

Tán sajnálta a komfortos lakosztályt, ahol mindennap zsenge csirkehusi volt a menü, lehet, hogy bicebóca lakótársa jutott az eszébe. De ahogy lendített rajta a kéz, amely addig fogva tartotta, szárnyra kelt. Ezzel az örömteli eseménnyel kezdődött szombaton a téli madarászszezon a botfai kastélyparkban és az egyre szépülő-gyarapodó várberki sport- és szabadidőközpontban. Az egerészölyv elsősorban egy aggódó autósnak köszönheti az életét, aki a baki tetőn jövet és menet is felfigyelt az út szélén gubbasztó madárra, ami be is várta, amikor megállt megnézni, mi lelte. Szerencsére a madárbarát férfiú is hallott az Erdődy–Hüvös-kastélyban működő ornitológus központról, így a már szinte haldokló teremtményt oda szállította.

– Három hete teljesen legyengülve hozták be hozzánk az egerészölyvet. Megvizsgáltuk, semmilyen sérülés nem látszott rajta, valószínűleg kisebb mennyiségű mérget ehetett. A kastélyparkban lévő röpdébe tettük, de nem ivott, nem evett, így rövid időn belül el is pusztult volna, ha az ott sántikáló fajtársa nagy vehemenciával neki nem lát a falatozásnak. Úgy látszik, ettől kedvet kapott, és attól kezdve ő is jó étvággyal evett, így gyorsan erőre kapott – mesélte dr. Illyés Zoltán biológus, a Mindszenty Ifjúsági Ház és az égisze alatt működő erdei iskola vezetője.

Eljött hát az ideje, hogy az egészséges, életerős egerészölyv újra a vadmadarak szabad életét élje. Népes társaság kíséretében átvitték a kastélyparktól egy kőhajításnyira lévő várberki szabadidőparkba, s ott dr. Illyés Zoltán útjára bocsátotta. A röpdében maradt ölyv sajnos képtelen az önálló életre, áramütés miatt elveszítette az egyik lábfejét és megsérült a szárnya is. Ő hamarosan Fenékpusztára kerül, ahol sorstársai között jobb élet vár rá – mindenesetre szabadon bocsátott társa másodsorban neki köszönheti az életét. S persze nem utolsósorban a gondját viselő botfai madárbarát természetvédőknek, dr. Illyés Zoltánnak és Zalai Béla zoológusnak. Akik amúgy az idén megmentettek és szabadon bocsátottak már egy héját, pár csuszkát, fecskét, fekete rigót, nagy fakopáncsot, énekes rigót és vetési varjút – az utóbbi sokáig a kastély körül maradt, s nemrég csatlakozott egy arra járó varjúkolóniához.

A kastélypark mellett a várberki sport- és szabadidőközpont délnyugati sarkában is kialakítás alatt áll egy természetvédő zugoly, ahová szombaton felállítottak és megtöltöttek egy madáretetőt, s tavasszal majd odúk is kerülnek a fákra. A gondoskodásból nem maradnak ki a Válicka védett állatai sem – a műfüves pálya külső palánkján ismeretterjesztő plakátokon mutatják be a folyami rákot, a kövi csíkot, a kisasszony szitakötőt.