Major Lajos a Tüttő János Nótaklub vezetőjeként rangos életműdíjat kapott

Dankó Pista a leghíresebb magyar nótaszerző, akinek több mint ötszáz szerzeményét éneklik a világban. Ady Endre, Juhász Gyula és Gárdonyi Géza verset is írt hozzá. Bejárta a világot, sőt az orosz cárnál is muzsikált, ezért különösen nagy megtiszteltetés a róla elnevezett elismerés elnyerése.

Az életműdíj odaítélését hosszadalmas folyamat előzi meg, ugyanis a nótás szakma tesz javaslatot a jelöltre, majd szavazás útján dönt egy szakmai grémium.

A magyar nótáért kifejtett több évtizedes kimagasló munkájáért díjazták Major Lajost, aki alapítója és egyben vezetője is az összetartó társaságnak.

– Mindig szerettem a nótákat, egy szabóműhelyben a mesterek szinte egész nap „fújták” a dalokat, operetteket, népdalokat – emlékezett vissza a kezdetekre a 76 éves Major Lajos. – Később a harmonikámmal gyakran szórakoztattam az ismerősöket, s már az 1980-as években úgy éreztem, jó lenne néhányakkal együtt összefogva társaságba tömörülni. Évekkel később egy baráti közösségnek játszottam, ahol Varga Zoltán és Németh Tibor figyeltek fel a nem éppen szokványos repertoáromra. A közös nótázást beszélgetés követte, ám akkor különböző elfoglaltság miatt nem történt előrelépés. Aztán egyik közös barátunknál, Páli Lászlónál végre elhatároztuk, hogy keretet adunk a muzsikálásnak, s 2000-ben 12 fővel megalakult a Kanizsa Nótaklub.

Elkezdődtek a próbák, a lelkesedés szerencsére nem csillapodott, nótákat és kottákat gyűjtöttek. A közel ezer dalt blokkokba rendezték, vagyis külön szedték a hallgatót, az andalgót, a lassú és a gyors csárdást, ezzel is fokozva a hangulatot. A rendszerszintű gyakorlások meghozták a sikert, s közben a tagjaik is elhívtak valakit, aki szintén rajongott a nótázásért. Olyannyira nagy lendülettel dolgoztak, hogy mindannyian megmaradtak, húszan.

– Olykor ötórás próbáink voltak, a komoly alapozásnak híre ment a városban – fogalmazott Major Lajos. – Egy kisrécsei tekepálya-avatón debütált az új csapat, mely akkorát szólt, hogy még Nagykanizsán is meghallották. A HSMK-ban akkortájt nyaranta a Platánfák árnyékában című rendezvényén több művészeti csoport is fellépett, köztük nekünk tapsolt a közönség. A Zalai Hírlap tudósításában szerepeltünk, onnantól kezdve aztán már nem volt megállás. Műemlékavatásokra, falunapokra s egyéb rendezvényekre hívtak bennünket. Ez pedig még jobb, még több és színvonalasabb munkára sarkallta a tagjainkat.

Ekkor úgy érezték, keresnek egy olyan ismert személyt, akinek a nevéhez méltó a munkásságuk. A nagykanizsai kötődésű nótaszerző, Tüttő Jánosra esett a választásuk, s a család beleegyezésével 2003 óta Tüttő János Nóta­klubként ismerik a csapatot.

– Az elkövetkezendő években végigénekeltük az országot, Budapestet és annak környékét, ezzel is gyarapodtunk, tapasztalatokat gyűjtöttünk – folytatta. – Soha nem szálltunk el a földtől, alázattal dolgozunk a kedves kanizsai közönségünknek. A HSMK-ban 2005 óta megtöltjük a színháztermet a nótakedvelő barátainkkal, akiknek a szemében mindig megcsillannak az emlékek, s gyakran együtt énekelünk. A tőlük kapott energia pedig további lendületet adott, az évek során sok elismerést kaptunk, díjazták a tradíciók továbbörökítését. A legbüszkébbek talán arra vagyunk, hogy a magyar nótaklubok nemzetközi seregszemléjén, Veszprémben nyolc évvel ezelőtt kiemelt arany minősítést érdemeltünk ki, mellyel a legjobb magyar nótaklubnak járó elismerés is járt. A szakmai grémium akkor az értékelésében kiemelte: olyan érzés hallgatni a nótákat, mintha egyetlen ember torkából szólna.

Major Lajos szerint a nótaklub tagjainak az arcáról sugárzik a dalok szeretete, ami elvarázsolja a közönséget is, a szívük olyankor szinte egyszerre dobban. Az emberek jó része bizony rajongásig szereti a dallamokat. Nyilván egy réteghez szólnak, ám ez a réteg nagyon széles, s igen, már a fiatalabb, 40 éves korosztály körében is népszerűek. Főleg amióta a stílusnak van egy országos rádiója, melyet egyre többen hallgatnak.

– A nóták témája rendkívül szerteágazó, a szülői szeretetről, a hazaszeretetről, szerelemről, csalódásról és évszakokról szólnak, melyek versekként is megállják a helyüket – vélekedett. – Ezeket a sorokat öltöztetik fel a zene­szerzők, az előadók pedig szeretettel „nyújthatják át” a hallgatóságnak. Ebben a csapatban óriási lelkesedés van, örülök annak, hogy támogatnak, így együtt kiváló barátok vagyunk. Az életműdíj egyfajta megerősítés, hogy jó úton járunk, egy olyan közösséget alkotunk, ami bizony rendületlenül, szívvel-lélekkel dolgozik a nóta védelméért.