Magyarszentmiklós a nyugalom szigete ősi emlékekkel

- Az őskortól lakott hely volt ez a táj. Jól emlékszem, itt, az Újréti dűlőnél voltak az ásatások, s késő bronzkori, késő vaskori, valamint római korból származó leleteket találtak a régészek – mutat a faluvégi mezőnél a környékre a hatvanas éveiben járó Czinki Ferenc a falu német nemzetiségi önkormányzatának vezetője. Ahol állunk, onnét jól láthatók a szomszédok is, jelesül, a 74-es főút mentén Zalaszentbalázs irányában Magyarszerdahely. A széles réten túl, ahol a Principális csatorna szeli át a völgyet, Újudvar látszik a távolban a táj fölé ceruzaként magasodó tévétornyával, a falu alatt pedig az egykori berket jelző fák zárják a sort. A középkorban úgy határozták meg a valamikori Szeglak, vagy Szeglakszentmiklós helyét, hogy a Kanizsa közeli falu, melynek határa a kanizsai berekig tart. Halastavát még 1559-ben is említik, pedig ekkor már nagyon rossz évek jártak a vidékre. Írásban 1278-ban, egy névben tűnik fel a település neve először, mégpedig Szentmiklósi Jakab mester fia János nevében, aki Zala nevű birtokát eladta a Salamonváriak őseinek. A török idők alatt többször is véres pusztítás érte, feljegyezték, hogy1548-ban a törökök teljesen felégették, még az állatokat is elhajtották. A falu akkori ura Damonyai Péter, aki fogságba esett, 1548-ban elzálogosította a falut, hogy a váltságdíjat ki tudja fizetni. Az 1570-es évi török támadást már nem érte túl a település, utána mintegy száz évig csak pusztaként említik a helyet (1599: Puztha Zentmik-los).

- Az 1700-as évek elején több tulajdonosa is volt a falunak. 1717-ben Esch Ferenc vásárolta meg a birtokot, s a kihalt lakosság helyére német családokat telepített a környékére. A mai homokkomáromi templom építését 1722-ben kezdték el, s a templom falára felírták a németek a megérkezésük 1722-es történetét – folytatja a Magyarszentmiklós újkori történelmét alaposan ismerő német nemzetiségi önkormányzat vezetője. Németországból a Rajna folyó melletti Koblenzből telepítettek ide családokat. Hogy miért onnét, ahol a Rajna és a Mosel folyók egybefolynak? Azért mert akkoriban ott igen hidegek voltak a telek és nyarak is. A másik indíték az ottani örökösödési jog volt, az elsőszülött fiú örökölt ugyanis mindent, a család többi tagjának semmije sem maradt. Koblenz vidékéről akkora volt a kivándorlás, hogy a Metternich család még egy kivándorlást intéző házat is épített. A környéken hat falut népesítettek be német családokkal. Németországban a nagy családok összegyűjtötték a kivándorlóknak az áttelepüléshez szükséges pénzt, az állatokat, számukra a takarmányt, s hajóval jöttek le Győrig, ahonnét már lovas kocsikkal vándoroltak Zaláig – meséli Czinki Ferenc.

A betelepülés okán a falut később Sváb Szent Miklósnak hívták. A település neve 1744-ben Szent Nicolo, 1750-től Sváb Szent Miklós, 1790-től Német Szent Miklós, s majd csak 1913-tól lesz Magyarszent-Miklós. Mária Terézia adományaként 1744-ben gróf Batthyány Lajos tulajdonába került a falu, aki a homokkomáromi uradalmához csatolta A bevándorlók sok iparos mellett, a sörfőző tudományt is magukkal hozták. 1767-ben a Batthyány uradalom és Schuttneckt János valamint József serfőzőmesterek sörfőzésre kötöttek megállapodást, a svábszentmiklósiak pedig még kocsmát is bérelték.

- Ez a kocsma a híres Császár kocsma lehetett – vélekedik a polgármester és Czinki Ferenc. A kocsmát már rég elbontották, helyére családi ház épült. Lassan a nyelvet is elhagyták a magyarszentmiklósiak ősei. Az 1931-es népszámláláskor a falu lakói színmagyarnak, s római katolikusnak vallották magukat.

-A második világháborúban ez jól jött, mert a németek nem vonták be a falu lakosságát a katonai szervezésekbe, mint más, a németségüket őrző baranyai, tolnai falvakban. Így innét, a háború után kitelepítésre sem került sor. Most feladatunk a német identitásunk megőrzése, a megmaradt emlékeink összegyűjtése, őrzése. Szerveztünk német nyelvtanfolyamot és kirándulásokat is német nyelvterületre. A temetőben összegyűjtöttük a régi sírköveket, s egy Ősök és hősök emlékfalat építettünk belőlük. Ilyen tudtommal máshol nincs. A régi sírkövek alatt helyeztük el a háborúkban elesett hősök és áldozatok emléktábláját. Kezdeményeztük, hogy mind a hat falunak legyen a templomában német és koblenzi zászlója, amelyeket egy homokkomáromi ünnepi szentmise keretében Balázs Béla püspök szentelt fel. Azért Homokkomáromban, mert kezdetektől oda jártunk misére, ott keresztelkedtünk, házasodtunk, s 1850-ig oda is temetkeztünk. Még egy emlékszobát szeretnék létesíteni a fellelhető tárgyaknak, fényképeknek. A koblenziekkel nem tartjuk a kapcsolatot. Még az 1800-as évek végén elmentek aratás után családok lovas kocsival látogatóba Koblenzbe, s szüret lett mire visszaértek. Nagyváros, testvér kapcsolatok létesítéséhez mi kicsi vagyunk hozzájuk képest – mondja Czinki Ferenc.

- Az Orosháza melletti Nagyszénás a testvérfalunk, velük 2010-óta tartjuk a kapcsolatot. Arra törekszünk, hogy magunknak és a vendégeinknek minden jót meg tudjunk adni. Új templomot építettünk, ami 1992-re készült el, ebbe 1995-re egy gyönyörű orgonát is sikerült állítanunk. Aki erre jár, s meg akarja nézni a templomot, megteheti. Tavaly készült el a kemencénk, előtte a minősített játszóterünk. Az ifjúsági házunkban szabadtérre nyíló színpadunk van, könyvtárunk, digitális jóléti pontunk, konditermünk. Most azon fáradozunk, hogy a szabadtéri színpad előtti tér fölé egy oldalról nyitott tetőt építsünk. Van, ugyan két rendezvénysátrunk is, de egy fedett pajta sokat segítene a rendezvények időjárástól független megtartásában. A faluban üres, vagy elhagyott ház nincs, tavaly is jó áron azonnal elkelt hat megüresedő porta – foglalja össze a falu lehetőségeit, elképzeléseit a polgármester.

Magyarszentmiklósnak nincs szőlőhegye. Az ittenieknek a szomszédos magyarszedahelyi és a homokkomáromi hegyen vannak a pincéik. Amikor a német családok megérkeztek, a környező dombokon lévő erdőkben irthattak, s az így nyert földekbe szőlőt ültethettek. Szabó Krisztiánéknak is a magyarszedahelyi hegyen van szőlőjük, pincéjük. Ők is, s a falubeli társaik is ide, illetve a homokkomáromi hegyre viszik a vendégeiket kirándulni. Sőt, ezekre a helyekre falukirándulásokat is szerveznek.

A magyarszerdahelyi hegyre viszonylag jó út vezet föl. A szomszédos falu az idegenforgalmi pályázaton elért lehetőséggel élve pihenőhelyet létesített a hegyi kápolna mellé, s távolabb egy több szintes kilátót is építhetett. Amikor felérünk, elpártol tőlünk a szerencse, beborul az ég, s havas szél csapkolódik, de azért így is felfedezzük Kanizsa házait a messzeségben, s a fák alatt megbújó, vendégváró öreg pincéket. Megfogadjuk, jobb időben újra felkeressük ezt a hegyet is, amit a hegyi búcsújával együtt, a magyarszentmiklósi gazdák is a magukénak vallanak.