Látogatás a vasboldogasszonyi felújított templomban

Csendes hétköznapi délutánon látogattunk a közel 600 lelkes faluba, hogy jobban szemügyre vegyük, s olvasóinknak bemutassuk a szerény, de egyszerűségében nagyszerű szakrális épületet. Ebben Kálmán Imre, a vasboldogasszonyi egyházközség vezetője volt a segítségünkre, aki az újraszentelő ceremónián is összefoglalta a felújítás krónikáját.

– Jó pár esztendeje igyekeztünk forrást szerezni a templom felújítására, hiszen fontos volt az állagmegóvás, de többször is sikertelen volt a pályázatunk – tájékoztatott Kálmán Imre. – Végül 2017-ben nyertünk, kaptunk 14,5 millió forintot, ami nem volt elegendő, de belekezdtünk, mert nem várhattunk tovább, kívül-belül felújításra szorult a templomunk. Szerencsére a szombathelyi egyházmegye, a püspökség is a segítségünkre sietett, 9 millió forinttal járult hozzá a munkálatokhoz. Enélkül nem sikerült volna úgy a felújítás, ahogy most látszik.

A templom a török időkben majdnem teljesen elpusztult, az 1700-as években rendbe hozták, Festetics Kristóf gróf is támogatta a továbbiakban az itt élők működő templom iránti igényét.

– A hívek is adakoztak, s a konkrét munkákban is részt vettek, ezért köszönet illet mindenkit, különös tekintettel az innen elszármazottak áldozatos hozzájárulására. A faluban működő Rózsafüzér Társulat adakozásának is nagy szerepe volt.

A község fő terén található templom kívül új tetőszerkezetet kapott, teljes héjazat- és födémcserével, valamint vakolást és festést. Az épület korábban már több helyütt beázott. A szigetelést is megoldották, az esővízcsatornákat is kicserélték, a lábazat szigetelő burkolatot kapott. A nyílászárókat, ablakokat is újra cserélték, belül pedig a padozatot. A belső tér festése is megtörtént, sőt, a bútorzat, a padsor is megújult. A villanyhálózatot nem kellett megújítani, mivel az 1985-ös felújítás során az megtörtént. (Héjazatfelújításra akkor is szükség volt, de akkor megmaradt a – stílusnak megfelelő hódfarkú – régi cserép.) A torony keresztje és az elektromosan vezérelhető harang is jó állapotú, nem igényelt beavatkozást.

– A műemlékvédelem szakembere, Hernyák László és a püspökség munkatársa, Marosi Zoltán figyelme mellett egy évig zajlottak a munkálatok – mondta kalauzunk.

A leginkább munka- és szakemberigényesnek a 150–200 fő befogadására alkalmas barokk belső térben elhelyezkedő 19. századi szoborsor (Jézus, Mária, Szt. Antal és Szt. Vendel), illetve az egész országban kivételes alkotásnak számító oltár felújítása bizonyult. A fennmaradt források szerint a 18. században készült, hársfából faragott aranyozott oltárkép, mely Mária menny­bemenetelét domborművön ábrázolja, a budapesti műhelyben újult meg. (A templom is Mária mennybemeneteléhez címzett, Nagyboldogasszony a védőszentje.) A kilencvenes években is végbement rajta az állagmegóvás, különben már nem láthatnánk.

– Lenyűgöző volt látni, hogy a szakemberek a szúette lyukakat egyenként, injekciós tűvel javítva konzerválták a favázas, saját súlyán álló, 3x6 méteres oltárt – mutatta a pazar képet Kálmán Imre. – Úgy tudjuk, még Európában is egyedülálló, talán a zirci hasonlít hozzá.

Szent Antal és Szent Vendel fából készült szobra a bal oldalon, jobbra Jézus és Mária szoboralakja tekint a misére érkezőkre. Amely kéthetente vasárnap és szerdán esedékes, Kiss Gábor egervári plébános szolgálja a híveket.

Az egyházközség vezetője jelezte, a felújítással régi álma teljesült, de természetesen már előre tekint. Van ugyanis egy orgona, amely egyelőre a helytörténeti gyűjteményben pihen, a közösség szeretné felújíttatni.