Háború a hátországban

2018.06.14. 11:00

Konferencia Zalaegerszegen a megyei levéltár és a város szervezésében

Az addigi történelem legsúlyosabb háborúja zajlott 1914– 1918 között. Az első világháború húszmillió ember életét oltotta ki, a világ pedig örökre megváltozott.

Arany Horváth Zsuzsa

A konferencia előadói: Béres Katalin, dr. Mikó Zsuzsanna, dr. Foki Ibolya, Megyeri Anna, Csomor Erzsébet, mögöttük balról dr. Gyimesi Endre, dr. Paksy Zoltán, Bekő Tamás, Balaicz Zoltán, Szabóné Simon Beáta és Kiss Gábor Fotó: Katona Tibor/Zalai Hírlap

Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a zalaegerszegi önkormányzat tudományos konferenciáját dr. Mikó Zsuzsanna, az MNL általános főigazgató- helyettese, jelezve, a kirobbanás okait a történész és a politika máig sajátos érdekek mentén keresi és találja meg. Magyarország az Osztrák– Magyar Monarchia részeként súlyos árat fizetett, a lokálisnak induló, majd totálissá lett, a monarchia 3,5 millió férfiját besorozó háború után elszenvedett területvesztés, azaz a trianoni trauma máig feldolgozatlan, feldolgozhatatlan.

A konferencia előadói: Béres Katalin, dr. Mikó Zsuzsanna, dr. Foki Ibolya, Megyeri Anna, Csomor Erzsébet, mögöttük balról dr. Gyimesi Endre, dr. Paksy Zoltán, Bekő Tamás, Balaicz Zoltán, Szabóné Simon Beáta és Kiss Gábor Fotó: Katona Tibor/Zalai Hírlap

A Zalaegerszeg és az első világháború címet viselő történelmi ülésszak előadói és érdeklődői Balaicz Zoltán polgármester köszöntő szavaiból megismerkedhettek a város első emberének személyes kötődésével is, aki a 48-as gyalogezred katonájaként az olasz és a szerbiai hadszíntéren harcoló anyai dédapja alakját idézte katonai lajstrom segítségével. Ezzel is rámutatva, nincs olyan család, amelyiket ne érintené az első világháború. A polgármester hangsúlyozta, a Pro Urbe-díjas levéltár kutató történészeire mindig számíthat a város elődeink életének minél pontosabb megismertetésében.

A zalai hadosztályok katonai tevékenységébe Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatójának előadása avatott be, melyből megtudtuk, három egység keretében az akkori Zala megyében a férfi lakosság harmadát mozgósították. Galíciában már 1914 augusztusában 25 százalékos veszteséget szenvedtek el, öt hónap alatt 130 százalékosat, ami azt jelenti, hogy az utánpótlás egy része is odaveszett a rövidre tervezett, ám négy évre elhúzódó háború első fél évében. Arról már nem is beszélve, hogy a hadvezetés tájékozatlansága miatt karddal, lovasrohammal próbáltak harcolni az orosz géppuskák ellen, ennek egyik tragikus mementója a gorodoki katasztrófa. Az eredetileg lovas, de a lóveszteségek és a harcmodor hiábavalósága miatt gyalogossá vált zalai katona harcolt a Kárpátokban, a doberdói, a piavei, az isonzói olasz területeken, végül még Ukrajnában is.

Hogy addig idehaza mi történt, arra dr. Gyimesi Endre előadása mutatott rá. A zalaegerszegi, 20 ezer fő befogadására tervezett, 1915 nyarán épített, 50 épületet magába foglaló hadifogolytábor orosz és olasz foglyai egyebek közt mezőgazdasági munkát végeztek azon zalai földművesek földjén, akik a frontokon harcoltak – épp az itt raboskodók honfitársai ellen. A zalaegerszegiek ráadásul látványosságnak nézték a mai külső kórház területén létesült tábort, Keresztury József polgármester felhívásban intett belátásra, s próbálta akadályozni a „muszkanéző” vasárnapi kirándulásokat. A tábort víz- és szennyvízhálózat látta el, miközben a város alig rendelkezett efféle népjóléti szolgáltatással. Az utolsó barakkot 1960-ban bontották le a húszas években még internálótáborként működő objektumban.

Bekő Tamás, a levéltár munkatársa a hadirokkantak, özvegyek és árvák állami ellátását vizsgálta a zalaegerszegi viszonyok között. Tőle megtudtuk, Tarnay Alajos zongoraművész hiába tervezett jótékonysági koncertet a rokkantak megsegítésére, az egerszegieket nem hatotta meg, noha Nagykanizsán és Keszthelyen telt házas hangverseny zajlott. A keresetképesség lecsökkenését kompenzáló segélyek mértékének megállapítása bonyolult szempontrendszer szerint alakult ki, ugyanazon maradandó egészségkárosodás más tarifát „ért”, ha földműves vagy mondjuk cipész volt a katona, de a tiszteknek és a közkatonáknak is eltérő öszszeg járt, a hatóságok pedig nagy energiát fektettek a csalók kiszűrésébe, ennek gyakran kárvallottja lett a valódi rokkant is. A 100 százalékos rokkantság több végtag hiányát vagy teljes vakságot, süketséget feltételezett, 1923- ban Zalaegerszegen ezt a fokot csak 7 ember érte el.

Érdekes és értékes előadást hallhatott a közönség Béres Katalin történész-muzeológustól, aki a mostani Zrínyi gimnáziumban berendezett hadikórház és a közben ugyanitt működő iskola együttélését mutatta be. Az oktatás a második emeletre szorult, emiatt például Keresztury Dezső az 1914/15-ös tanévet 73 fős osztályban kezdhette meg. Az udvart nem használhatták, sem a tornatermet, a tanév október és május közé szorult, több osztály járt délután, az oktatás hatékonysága romlott és a tantestületből is egyre többen vonultak be és estek el az ütközetekben. Eközben elvárták, hogy minél több hadikölcsönt jegyezzenek a szülők, a diákok pedig teának való növényeket gyűjtöttek. A 350 fős iskola mellett 200 sebesült gondozását biztosította az épület.

A továbbiakban Megyeri Anna történész-muzeológus a város egészségügyi ellátásáról, dr. Foki Ibolya az olasz-szlovén menekültek egerszegi tartózkodásáról, Csomor Erzsébet nyugalmazott levéltáros a kórházkápolna építéséről szólt. Szabóné Simon Beáta levéltári könyvtáros a korabeli sajtóba tekintett be, dr. Paksy Zoltán főlevéltáros pedig az 1918-as forradalmi változások helyi eseményeit idézte fel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában