Kistolmács forrásvízétől, nomád táborától az újabb fejlesztési pályázatokig

- Kiscsehiből jöttünk vízért, mert nagyon szeretjük. Viszünk a szomszédasszonynak is, ő is ezt issza – mutatkozik be Zádori Éva.

- Én ugyan nem iszom meg ezt a vizet, mert nem tudom, mi van benne – mondja a palackokat töltő Zádori József, akiről kiderül, hogy Kádár János személyi testőre volt. Ezen a vidéken érdemes szóba elegyedni a helyi emberekkel, mert azon túl, hogy barátságosak, sok érdekesség tudható meg tőlük a környékről, életük sorsfordulóiról.

- Pedig nyugodtan megihatná, mert kitűnő víz tör elő a földből. Ha hűvös helyen tárolják, egy évig sem lesz baja, ez a víz nem algásodik. Ezt, nem csak a rendszeres laboratóriumi vizsgálatok, hanem a víz maga is bizonyítja. Nálam a hegyen, a pincében is ez a forrásvíz áll hónapokig, s nagyon jólesik inni belőle a forró napokon – mondja Zoltán, a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunk házigazdája, aki arról beszél, hogy mit hozott a településnek a forrás, ami a falu határában lévő tavat táplálja. A kezdetekről a József Attila-díjas zalai költő, Szálinger Balázs verset is írt: „Az olajipar útjában álló, megfojtani tervezett kis forrás / Még nagyobb erőre kapott. / Délutánra kirajzolódtak a falu következő évtizedei.”

Valóban így történt! A forrás útjában volt a szénhidrogén bányászatnak, ezért a mélyben robbantással akarták elzárni a víz útját, de a dolog fordítva sült el, a víz még nagyobb erővel tört a felszínre. A forrás vízhozama eléri a 260 liter/perc mennyiséget, s a terület gazdája a Zalaerdő, valamint az akkori letenyei nagyközségi és a helyi tanács, erre építve fantáziát látott a víztározó megépítésében. A tizenegy hektáros jóléti víztározót 1989 májusában adtak át Kistolmácsnak üzemeltetésre, s ezzel valóban új lehetőségeket kapott a község. A korábbi évszázadok küzdelmei után, a világtól elzárt falu kinyílt a nagyvilágra, s a község történetének feltárásában is keletkezett előbbre lépés. 2018-ban megjelent Pusztai Ferenc 235 év – A Letenyei R.k. Egyházközség története című munkája, amelyben Zajk és Kistolmács filiákat is bemutatta. A Szombathelyi Egyházmegye megalapítása után, 1777-től ugyanis, Kistolmács a Letenyei Esperes Kerülethez tartozik.

Tolmach-ot 1235-ben IV. László ajándékozta a Tomaj nemzetbelieknek, majd később, 1644-ig az Bánffy családé volt, attól kezdve pedig az Eszterházyak birtoka lett. Az 1500-as évek előtt már volt temploma a falunak, amelynek 1501-ben, Mátyásnak hívták a plébánosát. Sajnos, 1574-ben már, mint pusztaságot említik a települést, s arról is van irat, hogy Eszterházy Pál nádor, Szakos Györgynek adta „megtelepítésre” Tolmácsot. 1698-ból arról került elő feljegyzés, hogy Tolmács a „múlt évben” települt be, s 14 háza van. Azt is feljegyezték 1778-ban, hogy bábaasszonya van a falunak, Bíró Erzsébet, akinek munkadíja 7 krajcár és 8 napi ellátás is megilleti. A falu neve 1908-tól Kistolmács. A kápolnát 1939-ben építették, viszont több szobruk és keresztjük évszázadok óta áll a helyén. A legrégebbi a kápolna mellett lévő Szent Család szobor, melynek felirata „DIEIT 1734 Bris”, jelentése: „Azt mondja 1734. október”. A szőlőhegy északi részén látható a Szent Donát szobor, melyen ez áll: „DONATE ER MÁR OPN 1784” (Adományokból áll 1784 óta.) A hegyi keresztet 1876-ban állították, a főutcán találhatót pedig 1906-ban. A hegy szobrai arról árulkodnak, hogy komoly szőlőművelés létezett, melynek jövedelméből futotta az égiektől is óvást kérni.

- A hegyre vezető utat az elmúlt évben újíttattuk fel, erre 43 millió forint támogatást nyertünk, plusz 5 millió forint önrészt tettünk hozzá. De ebben, az út karbantartására alkalmas traktor és felszerelése is benne van – mutatja a vízmosás ellen betonlapokkal kirakott szegélyű utat Birkás Zoltán. – Fontos, hogy a kertek művelhetősége érdekében jól járhatók legyenek a hegyi útjaink, de azért is az, mert erre vezet a kéktúra útvonala, s a kilátónkat is sokan látogatják. A bakancsos turizmusnak reneszánsza van...

A kistolmácsi szőlőhegy az elmúlását „éli”! Egymást érik az elhagyott, elgazosodott hajlékok, a szőlőket benövi az erdő. Az évszázados pincebokrok – helyenként öt-hat közvetlenül egymás mellé épített hajlék – ebben az állapotukban is megkapó, ritka látványosságok. Viszont, több pincét is megújítottak, sőt, építettek olyat is, amelyik bárhol megállná a helyét. A legszélső pincében Lábodi István éppen bort fejt.

- Eredetileg ez is tömés pince, hetven centis falakkal, csak felújítottuk, bepucoltuk. Itt érzem magam a legjobban – mondja, s megmutatja a Robi kistraktorát, amit még a rendszerváltás előtt gyártottak Veszprémben. – Több ilyen gépet is megveszegettem, s ezekből felújítgatom az öreg Robit – mondja, miközben felül az öreg masinára.

A falu fejlesztésében jelen van a Kistolmács Jövőjéért Közhasznú Egyesület is, amely 2011-ben alakult, szlogennek a mosolyogj Kistolmácsot választották. Pályázaton nyertek már kültéri hangosítási felszerelést, legutóbb pedig egy 8 személyes kis buszt.

- Több munkával is elkészültünk, például új kerítést építettünk a kápolna körül, felújítottuk a tűzoltó szertárunkat, a régi boltban szárítót és aszalót alakítottunk ki, hogy fel tudjuk dolgozni a falu termelte növényeket, az olajtököt, s ültettünk 140 őshonos gyümölcsfát is. Turisztikai célú beruházásunk a szabadtéri felnőtt sport park és a kerékpáros pihenő, bicikliket javító szerszámokkal. Az idén, eddig nem kedvezett az időjárás a szabadtéri vizeket kedvelőknek, a vadászház mellett azonban van egy nomád tábor – invitál Zoltán a meglátogatására. Az erdő szélén sátrak sorakoznak, a nagy téren gyermekek nyüzsögnek.

- Több mint tizenöt éve jövünk ide budapesti iskolásokkal – fogad szívélyesen Horn Márton táborvezető. – A mostani turnusunk száz gyermekből áll, s egy évben három ilyen turnussal vagyunk jelen a kistolmácsi gyönyörű környezetben. Magunk készítünk mindent, itt nincsenek mobiltelefonok, csak a természet szépsége, a szórakoztató, s egyben hasznos foglalkozásaink. Az édesapám kezdte el a táborozást, gyermekként én is voltam itt, ami örökre szóló élmény maradt – mondja, s megmutatja a nagyüstöt, melyben az ebédet készítik.

- Az Interreg Magyarország-Horvátország Együttműködési Programban pályáztunk, a kempingnél egy 15x5 méteres közösségi pajtát szeretnénk létesíteni WC-kel, mosdókkal, továbbá két jurta sátrat felépíteni, s közösségi konténereket telepíteni, hogy még kevésbé legyünk kiszolgáltatva az időjárásnak. A volt polgármesteri hivatalt is fel kívánjuk újítani. Ebben két közösségi teret tervezünk létesíteni, egyet a roma családoknak, a másikat a község nyugdíjasai számára. Legfontosabb a ravatalozó felújítása, amit ez évben a faluprogram támogatásával kívánunk megvalósítani. Fontos célunk, hogy a község határából, a falu szélére hozzák be a kisvasút megállóját, hogy az ezen érkező vendégeknek ne kelljen egy kilométert gyalogolni a strandig. Ha ez megvalósul, könnyebb lesz Bázakerettyét, a Budafapusztai arborétumot, s a szép tájakat elérni a vendégeinknek. A szezon most indul majd be igazán. A faluban hét szállásadó hely található, közülük egy vendéglőt is üzemeltet. Vagyis, minden megvan a tó és a falu körül, ami egy tartalmas nyaraláshoz szükséges – köszön el a vendégfogadásban személyesen is érdekelt polgármester.