2018.12.02. 15:30
Interjú Német Ágnessel, a Báthory-iskola titkárságának vezetőjével
Német Ágnestől, a ZSZC Báthory István Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája titkárságának vezetőjétől nyugdíjba vonulásának közeledtével kértünk interjút. Utolsó munkanapjai egyikén – sok-sok kisebb-nagyobb ügy intézése közben – beszélgettünk vele szakmai pályafutásáról, iskolánkról és természetesen a nyugdíjas évekre vonatkozó terveiről.
Német Ágnes tizennégy tanévet töltött a Báthory-iskolában, most nyugdíjba készül Fotó: ZH Archívum
Mióta dolgozik iskolánkban?
– 2004 óta, 14 tanévet töltöttem itt.
Hogyan került iskolánkba, és miért pont minket választott?
– Nem terveztem ezt, véletlenül alakult így. Ti már nem emlékeztek rá: ezelőtt 20 éve volt egy Postabank nevű pénzintézet Magyarországon, és én is ott dolgoztam évekig. Aztán ez a bank átalakult, megszűnt, illetve megvette egy másik bank, s akkor nagyon sok kollégának felmondtak. Nekem ugyan még megmaradt az állásom, de tudtam, hogy hosszú távra nem tervezhetek, már nincs biztos munkahelyem. Ebben a helyzetben hallottam a hírt, hogy itt, a Báthoryban szakadminisztrátort keresnek. Eljöttem, megnéztem a helyet, kipróbáltam magam, és úgy döntöttem, hogy vállalom a munkát.
Hogy érezte magát az itt töltött 14 év alatt?
– Jól, nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a munkahelyet, korábban iskolában még nem dolgoztam. Tényleg jól éreztem magam, különben elmentem volna…
Mi tetszik Önnek a leginkább és a legkevésbé ebben a munkában?
– A jó meg a rossz egyensúlyban van. Én szeretem, ha gondolkodni kell egy-egy probléma megoldásán, a nehézségek engem nem zavarnak, bár a túl sok teendő egy idő után elfáraszt.
Mi motiválja a sokféle feladat ellátása során?
– Én úgy szeretek dolgozni, hogy amit kiadok a kezemből, az pontos legyen, rendben legyen. Hiszek abban, hogy ezzel segítségére lehetek a pedagógusoknak, a szülőknek, vagy akár a tanulóknak is.
Változtak a munkakörülmények az évek során?
– A technikai fejlődés olyan gyors, hogy az adminisztrációban is folyamatosan követnünk kell a változásokat, meg kell ismernünk a különböző számítógépes programokat, amelyek segítségével például a tanulókat iktatjuk. Tanulás nélkül az új eszközöket nem tudnám használni.
Mire büszke leginkább?
– Ha a gyerekek ennyire kedvesek velem… Meg ha a nagyon nehéz ügyet is megpróbáltuk megoldani, és sikerült, az jó érzés volt…
Milyen tapasztalatait osztaná meg velünk?
– Meg kell próbálni konfliktushelyzetben is úgy dolgozni, hogy a legjobb eredményt érjük el. Konfliktusok mindig mindenhol adódnak, de a problémákat akkor is meg kell oldani. Ezt én is sok idő után tanultam meg.
Mi volt a legszebb élménye?
– Legutóbb az volt számomra nagyon megható, amikor pedagógusnapon köszöntöttek, elbúcsúztak tőlem a kollégák. A jelen lévő diákok felolvastak rólam egy rímbe szedett szöveget. Nem is gondoltam, hogy a gyerekek engem ennyire számon tartanak…
Hogyan értékeli az iskolai közösséget?
– Jó kis közösség. Bár azt a gyerekek tudják megmondani, hogy ők hogy érzik magukat.
Hogyan értékeli az itt töltött időt?
– Így visszagondolva, tartalmas és érdekes volt. Nagyon sokat tanultam.
Hogyan kezeli a stresszt?
– Nehezen, bár azt gondolom, hogy az itt töltött évek során fejlődtem e téren is. Rá kellett jönnöm, hogy kivel hogyan tudom megoldani a problémákat. Sokszor nehezen, de mégis mindenkivel sikerült előbbre jutni.
Melyik három tulajdonságát emelné ki, hogyan jellemezné magát?
– Ezt más jobban meg tudná mondani… De én alapvetően pontos, rendszerető, szorgalmas vagyok. A családom időnként a rendszeretetemet már túlzottnak is tartja, de én csak úgy tudok dolgozni, ha rend van körülöttem, különben elveszek. Ha rend van, akkor lépésről lépésre tudok haladni.
Mit tanácsolna az utódjának?
– Azt, hogy állandóan fejlődni kell. Utánanézni mindennek, tanulni, mert ez egy ilyen munkakör. Sok türelemre, kitartásra is szüksége lesz…
Milyen tervei vannak a nyugdíjas éveire?
– Van egy nagylányom, aki 12 éve külföldön él, Angliában ment férjhez. Már van egy 2,5 éves unokám is. Többször tudok elutazni hozzájuk, hosszabb időt tudok náluk tölteni. Most az lesz a dolgom, hogy nekik segítsek. Utazzak…
Györkös Edina, Velő Dominika
Báthory István Szakgimnázium és Szakközépiskola, Zalaegerszeg
