Hévíz híres és kevésbé híres értékei jelennek meg egy kötetben

Boldog Békeidők Hévíze fesztiválsorozat, Musica Antiqua együttes, Flavius-legenda, ifj. Reischl Vencel munkássága, kerubok, vörös tündérrózsa, törpe magyar vadponty, a Grand Hotel liftje, gyógyvíz és ivókúra. Csak néhány példa Hévíz híres és kevésbé ismert helyi értékei közül, melyeket a közelmúltban kiadványba rendeztek. A kötetecskét lapozgatva feltárul a világhírű fürdőváros múltja és jelene, felsejlik jövője…

– A helyi értéktár bizottság 2015-ben kezdte meg működését, a szakemberek azóta 56 helyi értéket vettek lajstromba – fogalmazott a bemutatón Papp Gábor polgármester. – A jegyzék kulturális, épített és szellemi örökségünk, természeti értékeink színes tárháza, csupa olyan dolog, ami kedves és fontos a számunkra, s jó emlékeket őriz – nem csak nekünk, hévízieknek, az ide látogatóknak is. Célunk, hogy ebből a listából, ahogy a hévízi gyógyvíz és gyógyászat, idővel minél több minden hungarikummá, s ezáltal országosan ismertté váljon.

Idén a Hotel Aquamarin és a Bibó-gimnázium épületét, a víztornyot, a Zrínyi utcai játszóteret, a Pócza-villát, az Öreg Harang borozót s a hévízi út menti kereszteket nyilvánították helyi értékké. Utóbbiakból tíz van, többségük, derül ki a kiadványból, az első világháborúban elesett katonákra emlékezik, de a temető ravatalozója mellett álló legrégebbit például Isten dicsőségére állíttatták 1850-ben a hévízszentandrásiak. A ma a város tulajdonában lévő Hotel Aquamarin épületét 1928-ban az országos hírű építész, id. Kotsis Iván tervei alapján építették meg a postai dolgozók anyagi hozzájárulásával. A Postás Tiszti Üdülő avatóünnepségét 1931-ben tartották, a második világháborúban német, majd szovjet katonai kórházként funkcionált. 1953-tól itt működött az ország első szakszervezeti szanatóriuma, s itt alkalmazták először a dr. Moll Károly fürdőorvos által feltalált, a derékfájás, porc­sérv, isiász gyógyítójaként az egész világon elterjedt (s 2015-ben helyi értékké nyilvánított) súlyfürdőt, amely mindenütt ismertté tette a fürdőváros nevét. A Bibó-gimnázium 1912-ben emelt épülete Postás Altiszti Üdülőként kezdte pályafutását, de volt általános iskola is, a gimnázium 1993 óta működik a falak között. A 25,5 méteres víztorony 1937–38-ban épült, a 70-es évek végétől funkcióját vesztve áll a település legmagasabb pontján.

A könyvecske tanúsága szerint az Adorján József által 1976-ban alapított, reneszánsz és régi magyar zenét játszó Musica Antiqua együttest, amely egy általános iskolai blockflöte csoportból alakult, az elsők közt nyilvánították helyi értékké, csakúgy, mint a tavaly 50 éves díszítőművészeti szakkört, az országos téli festőversenyt és az 1993-ban alapított Hévíz folyóiratot. A szintén lajstromba vett hévízi mozizás immáron több mint száz éve szórakoztat a fürdővárosban, indulását a fürdőtelepre 1911-ben bevezetett áram tette lehetővé.

Molnár Jenő (1921–2001) és Marton László (1925–2008) szobrászművészek hévízi hagyatéka is helyi érték, előbbi készítette például a tófürdő bejárata előtt látható, A tó tündére című bronzszobrot, utóbbi pedig egyebek mellett Széchenyi István bronzba öntött mását. Az értéktár részét képezi ifj. Reischl Vencel (1840–1923) munkássága is, aki felismerve Hévíz jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket, 1905-ben 35 évre bérbe vette a gyógyfürdőt, s hozzáfogott fejlesztéséhez. Neki köszönhetően a város kitört az ismeretlenségből. „Nekünk, városvezetőknek nincs más dolgunk, mint tovább menni a Reischl Vencel által kijelölt úton”, fogalmazott Papp Gábor.

Az értékes régmúltat idézi a Flavius-legenda, amely a kis Flavius Theodosius, a későbbi római császár Hévízi-tó okozta csodás gyógyulását meséli el, s az Egregyen feltárt római kori villa, továbbá az e korból származó oltárkövek is azt bizonyítják, hogy a gyógytavat már a rómaiak is ismerték és használták, vagyis Hévíz 2000 éves fürdőkultúrát tudhat magáénak.

A Korok és borok tematikus sétaút (lajstromba véve 2016-ban) időben és térben számos értéken át vezet: kiindulópontja a már említett római kori romkert, végpontja az Árpád-kori templom, s az út az egregyi borozósoron át visz.

Az értéktárba számos hotel is bekerült, például az első gyógyszálloda, az 1907-ben megnyílt, később Grand Hotelnek nevezett épület, amely megalapozta a város országhatárokon túlmutató ismertségét, s értékké nyilvánították 1933-ban beépített, art deco stílusban készült liftjét is. Lajstromba vették a közkedvelt termelői piacot, az elfolyó termálvíz hőenergiáját hasznosító, s így fűtött Park utcai lépcsősort, a gyógyvizet, a gyomor-, epe- és vesebetegeknek ajánlott gyógyvizes ivókúrát, a fürdő bejáratát őrző két oroszlántestű és sasfejű kerubot, amely a várost szimbolizáló indiai vörös tündérrózsával egyetemben Hévíz címerében (szintén helyi érték) is szerepel. S a kizárólag a Hévízi-tóban előforduló törpe magyar vadpontyot, mely – a kiadvány szerint – a tó világörökség részévé nyilvánításának fontos szereplője lehet…