Hogyan alakult a pályaválasztás, milyen inspirációk vezették az orvosi hivatáshoz?
Családunkban nem volt orvos, de én már kislányként is gyermekorvos szerettem volna lenni. Etelka néninek készültem – ő volt a körzeti orvosunk –, de később rájöttem, hogy Etelka néni nem lehetek, mert nem így hívnak, így maradt az orvosi hivatás. A középiskolai továbbtanulásnál is ez vezérelt, azért választottam az egészségügyi szakközépiskolát, hogy megismerjem az egészségügyet. (Ezt később sem bántam meg, jó alapot adott az egyetemhez és a későbbi munkámhoz is.)
Kik, milyen mesterek, tanárok alakították a hivatással kapcsolatos hitvallását?
Első osztályvezető főorvosomtól, dr. Rubecz Istvántól tanultam meg a gyermekgyógyászat alapjait, az alaposságot, az adminisztráció fontosságát. Veres Éva főorvosnőt a Heim Pál kórházból a gyermekneurológia szakvizsgára készülve ismertem meg. Megtanultam tőle, milyen fontos a tudás átadása a fiatalabb kollégáknak.
Ha azt hallja, sikeres orvos, saját maga számára hogyan fogalmazódik meg az orvosi pálya sikeressége?
Azt gondolom, siker, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, szeretjük, amit csinálunk, hisz akkor tudunk csak jól dolgozni. Siker, ha a beteg kisgyerek meggyógyul, és amikor hazamegy, azt mondja: „szeretlek, Bea néni”, és sok év múlva is jön még karácsonyi üdvözlőlap. Szakmai siker, hogy részese lehettem annak, hogy létrejött 2007-ben a Dunántúl első és jelenleg egyetlen fekvőbeteg rehabilitációs osztálya, aminek 2012 óta megbízott részlegvezető főorvosa vagyok, ahogy az is, hogy az egészségügyi főiskolán negyedéves gyógytornász hallgatóknak fejlődésneurológiát oktatok. Nagy megtiszteltetés, hogy a gyermekrehabilitációs szekció elnöke vagyok, és 2016 óta a gyermekneurológiai társaság vezetőségének tagja. Szeretettel őrzöm a gyerekektől kapott rajzokat, fényképeket, kedves tárgyakat.
Dr. Elmont Beatrix idén februárban a Gyógyító mosoly díjjal
Fotó: ZH Archívum
Kiket tart az orvosi hivatás legnagyobbjainak?
Talán megemlíteném Kerpel Frönius Ödönt – gyermekgyó-gyász professzor volt, sok csecsemő életét mentette meg azzal, hogy a csecsemőkori kiszáradás kezelését jelentő folyadékháztartás sajátosságait kutatta, tudományos alapokra fektette. Vagy megemlíteném Lilly Dubowitzot (4 éve halt meg a magyar származású brit neonatológus), nevéhez fűződik az újszülöttkori neurológiai vizsgálat kidolgozása. Személyesen is ismertem és szerettem dr. Neuwirth Magdát, aki sajnos már nincs közöttünk, a Bethesda-kórház gyermekneurológiai osztályának főorvosa volt.
Legszebb és legnehezebb pillanatok eddigi pályafutása során?
Hát az nagyon sok van, 32 év alatt sok emlékezetes eset volt. Néhány ezek közül: Dani, a 17 éves koponya agysérült motorbalesetes nagyfiú kómában volt, amikor érkezett. Több hónapos rehabilitáció után már tanulgattuk a járást, s amikor karácsony előtt anyukája jött látogatni, mi elengedtük, és egyedül ment eléje. Meglepetésnek szántuk, hogy már önállóan is tud lépegetni – mindenki sírt örömében. Vagy az a koraszülött ikerpár, akikkel egész éjszaka dolgoztunk, és nem volt biztos, hogy túlélik, vagy ha igen, akkor súlyos sérülésekkel. Ma már okos, nagy gyerekek, februárban, a koraszülött bálon együtt énekeltek Sasvári Sándorral.
A baráti beteg-orvos kapcsolat lényegéről mit mondana?
Egyszerűen csak annyit, tiszteljük egymást, figyeljünk egymásra. Legyünk érthetőek, hogy a szülő megértse, amit mondunk. És fogadjuk el, amit mond a gyermekről, mert ő ismeri legjobban. Ezzel megszerezhetjük a bizalmát.
Milyen elismerésre, kitüntetésre a legbüszkébb?
Idén februárban kollégáktól megkaptam a Gyógyító mosoly díjat, ami a Koraszülött és Gyermekintenzív Alapítvány elismerése. Ennek nagyon örültem. Rehabilitációs csapatunkkal 2013-ban Kórházért emlékplakett elismerésben részesültünk, 2012-ben a megyei kórházért, tavaly a minőségbiztosítás terén végzett munkámért kaptam elismerést Semmelweis-napon. Arra is büszke voltam, amikor egy kislány megkért, írjak magamról pár sor neki, mert az iskolában példaképükről kell fogalmazást írni, és ő engem választott. Nagyon köszönöm a családomnak, édesanyámnak hogy mindig támogattak, lehetővé tették, hogy tanulhattam, képezhettem magam. Nélkülük nem lennék az, amivé lettem.
Dr. Elmont Beatrix
Csecsemő- és gyermekgyógyász főorvos, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház gyermekosztályának munkatársa Letenyén született, 10 éves kora óta él Zalaegerszegen. 1982-ben érettségizett Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Szakközépiskola egészségügyi szakán. Az évben felvételt nyert Pécsre, az orvosi egyetem általános orvosi karára. A diploma átvételét követően helyezkedett el a Zala Megyei Kórház gyermekosztályán, azóta is ott dolgozik, immár 32 éve. 1999-ben gyermekneurológiai, 2008-ban gyermek rehabilitációs szakvizsgát tett. Kezdetek óta rész vesz a koraszülöttmentésben. Édesanyjával és bátyja fiával – akit édesanyja betegsége miatt 1,5 éves kora óta nevel – él. Szeret utazni, nyaranta kempingezni az Adrián, ami sajnos idén a vírushelyzet miatt nem sikerült. Van egy kis telkük a csácsi hegyen, ahol szívesen kertészkedik.
