Luther karácsonyfája

1509-ben pedig Perényi Imre nádor intézett egy okleveles parancsot a kapornaki konventhez „az Úr születésének előestéjén”, azaz december 24-én. 1547-ben „az Úr születésnapja előtti vasárnapon” (december 18.) Balázs kapornaki szerzetes az ünnepre készülve a szent edényeket és ruhákat rendezte a refektóriumban, amikor gyalázatos inzultus érte. A dátumokból látható, a fenti események a kapornaki konventnél karácsony környékén történtek, de mivel ezt a szót a középkori latinság nem ismerte, ezért az akkor szokásos módon a keresztény ünnepkör kifejezéseivel nevezte meg: „az Úr születésének ünnepe”, latinul nativitas vagy natale Domini. (Nem nehéz ezekben felfedezni a mai neolatin nyelvek Navidad, Natale, Noel szavait.)

Az ünnepnek minden nyelven van külön neve, németül Weihnacht, ami szent éjszakát jelent, angolul Christmas, ami Krisztus nevére utal. A magyar karácsony szó valószínűleg szláv eredetű és az új évbe való átlépésre utal. Az újkor magyar nyelvű írásos forrásaiban december 24-e Karácsony böjtje vagy vigíliája, december 25-e (Nagy)karácsony, 26-a pedig István, első vértanú elnevezésekkel fordult elő.

A karácsony gyökereit is a kereszténység előtti hagyományokban kell keresnünk. A régi korok népei is megünnepelték az óév végét és az új év kezdetét. A téli napforduló alkalmával a fény születését ünnepelték már az ókori kultúrákban is.

A sok istent hívő római vallás különös tisztelettel övezte a Napot megszemélyesítő isteneket. A Kr. u. 3. században különösen a katonaság körében gyorsan terjedt a később óriási népszerűségre szert tett iráni eredetű Mithrasz napisten kultusza, aki a hagyományok szerint egy kősziklából született december 25-én. Az ekkor már létező kereszténység a téli napforduló pogány ünnepkörét szerette volna ellensúlyozni Jézus születésének megünneplésével. Jézus születését a betlehemi csillag – a fény – megjelenése kísérte. Lukács evangéliuma így beszéli el a történetet: „Valának pedig pásztorok azon tartományokban, kik kin a mezőn hálnak vala … És ímé az Úr angyala hozzájok eljöve … És monda az Angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, Mert született néktek ma a Megtartó (ki az Úr Krisztus), a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket bépólálva feküdni a jászolban.” (Lukács 2, 8-11. Károli Gáspár fordítása). Eközben Máté evangéliuma szerint (Máté 2, 7-11.) napkeleti bölcsek (mágusok, királyok) érkeztek, akiket egy csillag vezetett Betlehembe. A születés időpontja nem ismert, de nem azonos a ma általánosan elfogadott december 25-tel, ezt a dátumot valószínűleg a niceai zsinat (325-335 körül) nyilvánította hivatalosan Jézus születésnapjának, azért, hogy a szeretet, békesség és családi összetartozás ünnepe legyen. A karácsony a kora középkor óta a művészet egyik leggyakoribb és legszebb témája, különösen Jézus születése, a pásztorok imádata s a háromkirályok hódolata.

A karácsony az emberek nagy részének elképzelhetetlen a karácsonyfa nélkül, aminek a szimbolikája azonban sokkal régebbi, mint maga az ünnep. Az örökzöld fák már a kereszténység előtt mind az ókori keleti, mind a mediterrán vagy az európai germán kultúrkörben is fontos jelentéssel bírtak, az életfa és a zöld ág sok nép mitológiájában kapcsolódott a különböző évfordulók, így a téli napforduló megünnepléséhez is. Így lett az utóda az élet fájának, a megújuló természet örökzöld jelképének a karácsonyi fenyő.
A karácsonyfa állítása német evangélikus gyakorlatból ered. A hagyomány Luther Mártonhoz köti az első karácsonyfát. A reformátor valószínűleg ismerhette azt a régi germán hiedelmet, amely szerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek ellen csak az védheti meg az embert, ha az élet örökzöld fája alá húzódik. Luther karácsonyfájának ismert legendája ennél romantikusabb: egyszer egy téli estén hazafelé tartva azt látta, hogy a csillagok átragyogtak egy fenyőfa ágain. Ezen felbuzdulva hazavitt egy fenyőágat, amelyet gyertyákkal díszített fel, hogy megőrizze a látottak emlékét. Ezt az elképzelt jelenetet festette meg egy 19. századi német festő, ami aztán sok-sok másolatban elterjedt egész Európában. A legenda eredetiségét források nem igazolják, de az tény, a karácsonyfa-állítás szokását kereskedők vitték tovább Németföldről egész Európába. A történeti hagyomány ismer egy olyan adatot, hogy 1605-ben Strasbourgban egy ottani polgár feljegyezte, hogy szokásban volt fenyőfákat állítani és feldíszíteni gyümölcsökkel, édességgel, csillogó díszekkel.

Magyarországon először feltehetőleg Brunszvik Teréz, az első óvoda alapítója állított karácsonyfát 1824-ben. Elterjedése nálunk is a német kapcsolatokkal rendelkező protestáns vallású nemesi családokhoz köthető. Az új szokás gyorsan elterjedt, a 19. század végéről egy érdekes zalai vonatkozást érdemes megismerni: 1862-ben az Alföld című újság arról tudósított, hogy egy nőnevelő intézet lelkes honleányai Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelyet saját kézimunkáikkal díszítettek fel.

A néprajzkutatók véleménye szerint a magyarságot már a korai középkorban sokféle olyan kulturális hatás érte, amely karácsonyi hagyományait is érintette. A karácsonyi játékok egy része, amely a középkorból maradt ránk, a katolikus vallás szertartásaihoz kapcsolódott. Magyar nyelvű karácsonyi játékszöveg nem maradt fenn, csak latin nyelvű. A karácsonyi játékok közül a legismertebb a középkori gyökerekkel rendelkező betlehemezés, élő szereplőkkel vagy bábfigurákkal. Ez egy dramatikus játék, amely bemutatja Jézus születésének történetét a Biblia alapján. A Dunántúl legismertebb betleheme a vörsi római katolikus templomban áll, amit évről évre látogatók ezrei keresnek fel.

A karácsony nemcsak egy ünnep, hanem egész ünnepkör. Kezdete az advent, ez a latin szó megérkezést jelent. Ezen a karácsony előtti négy héten sok olyan szent névnapja van, amihez sajátos ünnepi szokások kapcsolódnak. Köztük a december 13-i Luca-nap a legismertebb. A magyar szokások között fontos az Istvánok és a Jánosok köszöntése. A karácsonyi ünnepkört Vízkereszt zárja január 6-án. Ez a nap a háromkirályok ünnepe is, ami a világ más részein, például Spanyolországban a gyerekek számára népszerűbb ünnep, mint maga a karácsony, ugyanis ekkor kapják az ajándékokat.