A ZTE FC NB II-es női csapatának edzője számos ponton kapcsolódik a labdarúgáshoz. Férje, Pergel Attila a Teskánd KSE megyei első osztályú csapatának az edzője, fiaik, Dávid és Bence pedig futballisták, és ma már a játékvezetéssel is kacérkodnak. Pergelné Kalamár Andrea – ahogy mondani szokták – , nem ma kezdte a szakmát. Egyszer csak „beszippantotta” a labdarúgás világa…
Árulja el, honnan van a futball szeretete?
Kezdjük azzal, hogy a labdarúgást, mint játékot gyerekkorom óta szeretem – válaszolta a sportos közeghez illően sportos megjelenésű Pergelné Kalamár Andrea. – Kosárlabdáztam, és akkor Zalaegerszegen minden szakosztály a ZTE kötelékébe tartozott, mi pedig imádtunk a ZTE focimeccseire járni. Aztán amikor megismerkedtem a férjemmel, aki a megyeiben játszott, még közelebb került hozzám a futball. Dávid fiunk négyéves volt, amikor elkezdett focizni járni, a kicsivel, Bencével együtt vittem őt edzésre az Angol Focisuli Páterdombhoz. Kialakult egy jó társaság, az anyukák pedig kitalálták: miért ne alakítanánk mi, nők is egy csapatot. Rózsás Attila volt az edző, aki benevezett bennünket a megyei női bajnokságba, mi pedig jól éreztük magunkat.
Onnantól pedig nemcsak focianyuka, hanem futballista is lett. Ha jól tudom, tizenhat éven át játszott – igaz ez?
Igen, valóban hosszúra nyúlt a pályafutásom. Szerencsés volt a helyzet, hiszen a Páterdomi LSC-nél minden egy helyen volt. A gyerekek és a női csapat is ebbe a közösségbe tartozott.
Közben dolgozott, hiszen az egyik háziorvosi körzetben asszisztensi feladatokat lát el immár húsz éve. Mit szóltak a hobbijához?
Elfogadták. A munkámat nem befolyásolta, hogy játszom, és hogy hétvégente meccsekre utazom. Lojálisak voltak akkor és ma is, hiszen a játék befejezése után előbb a ZTE FC U19-es, majd a felnőtt női csapatának lettem és vagyok az edzője.
Nem unják? Mármint a futballt…
Egyáltalán nem, ugyanis a házasságunk sem unalmas. Én és a férjem is munka után megyünk edzést tartani, a fiúk játszanak és ma már játékvezetők is. Ha csak tehetjük, megnézzük a meccseiket. Eddig még olyan nem fordult elő, hogy megunjuk a focit.
Két fia van, Bence az FTC felnőtt keretének szerződtetett játékosa is volt, közben ön egy női csapat edzője és maga is játszott. Ha valaki testközelből ismeri a női és a férfi futballt, az ön. Beavatna mi a különbség?
Úgy általában nehezebb a lányokkal foglalkozni, mint a fiúkkal, de… Ha azt mondják a lányoknak, hogy jobbra fuss, akkor nem gondolkodnak azon, hogy az edző miért mondja ezt, amikor balra is mehetnének. Ezt azért mondom, mert én is ilyen voltam… A férfiak viszont hisztisebbek a pályán… Fetrengenek, ezzel ellentétben volt olyan női játékosom, aki talpközépcsont-töréssel játszott le még egy félidőt, pedig nem volt könnyű neki. Ami lényeges különbség, hogy a lányok körében nincs olyan hagyománya a labdarúgásnak, hogy a fiúkhoz hasonló számban 7-8 éves korban elkezdjék az alapokat. Csak a magam példájából tudok kiindulni: 24 éves voltam, amikor elkezdtem. Amit pedig nem szeretek, ha a lányok is káromkodnak akár edzésen, akár meccsen. A kisebb beszólásokat elengedem, de mégis lányokról, nőkről van szó. Ne mondják azt, hogy alpáriak vagyunk!
Meddig tart a szerelem, úgy értem: a futball iránt?
Nem tudom. Lehet, hogy eljön majd az idő, amikor már nem edzősködök. Gyerekkorom óta sportolok, nehéz megállni, hogy foglalkozzak a futballal, és ahogy én, úgy a férjem is a játékosainkért vagyunk. Ha nem jönnek az eredmények, ha kikapunk, az nem jó érzés. Ám amikor tizennyolc lányból tizenhat ott van az edzésen, és még az utánpótlás csapatból is jönnek, akkor látom, hogy van értelme ennek az egésznek.
Fordított esetben egy edző vagy egy befutott játékos esetében sokszor elhangzik: a sikerek mögött mindig ott áll egy nő…
…értem a célzást (nevet). Az biztos, ha nem lenne meg ez a családi háttér, akkor nehezebb lenne. Közben ugyanis vezetnem kellett a háztartást, mosni, főzni kellett és foglalkozni a fiúkkal. Minden oda-vissza működik, mindent megbeszélünk a férjemmel, kikérem a véleményét, ahogy ő is az enyémet. A gyerekeim nem tunyultak el, abban nőttek fel, hogy a mozgás szükséges. Lehetett volna ez fordítva is. És én ebben vagyok szerencsés, hogy nem ezt ismerték meg…
„Úgy általában nehezebb a lányokkal foglalkozni, mint a fiúkkal, de… Ha azt mondják a lányoknak, hogy jobbra fuss, akkor nem gondolkodnak azon, hogy az edző miért mondja ezt, amikor balra is mehetnének.
További cikkeink:
