Gyökerek nélkül elvisz a szél – Passauban alakított iskolát és óvodát a magyar közösség

A közösség egyik motorja a Nagykanizsáról, egészen pontosan Kiskanizsáról indult dr. Németh Ágnes, aki fogorvosként dolgozik Passau közelében – de már Ausztriában –, és szerető családi légkörben neveli két gyermekét magyarságra, hazaszeretetre.

– Az utam Nagykanizsáról indult, tősgyökeres kiskanizsai­ként, azaz „sáskaként”, amit mind a mai napig büszkén hangoztatok – bocsátotta előre Ágnes. – A Bajcsai utca, a kerti hulladékok égetéséből fakadó szokásos kiskanizsai nyári füst, a reggeli rohanások a 32-es jelzésű helyi járatú buszra, a 89 éves dédi zamatos zöldségei, a szülői ház, mind-mind kitörölhetetlen emlék. Nagykanizsai tanulmányaimat a Batthyány-­gimnáziumban fejeztem be, majd a Pécsi Tudományegyetem orvostudományi kara következett, ahol fogorvosi diplomát szereztem. Itt ismerkedtem meg párommal és gyermekeim édesapjával, aki általános orvosként külföldön képzelte el életét. Természetes volt, hogy vele tartok. Többször költöztünk, mire megtaláltuk a nekünk tetsző helyet, ami az otthontól sincs túl távol. Így esett a választás a gyönyörű Passaura. A Duna, Inn, Ilz veszi körbe, szeli át a várost, a három folyó ugyanis itt folyik össze.

Dr. Németh Ágnes azt is elmondta: az Alpokból érkező Inn vize zöld színű, a Dunáé kék, az Ilzé pedig fekete. Így az összefolyás után a Dunának egy szakaszon három színe van. Passaut számos nevezetesség, óvárosi rész, kanyargós utcák teszik romantikussá. A városban és környékén élő magyarok száma körülbelül 5000 főre tehető.

– Közel (mindössze 8 kilométerre) van a német–osztrák határ, ezért amikor Ausztriából kaptam állásajánlatot, elvállaltam – folytatta a doktornő. – A dimbes-dombos ausztriai táj, a falu ereje, a kedves, barátságos emberek rögtön elrabolták a szívemet. Végül a passaui városi életet magunk mögött hagyva most falun élünk, itt járnak a lányaink óvodába, iskolába. Az idősebb, Regina 8 éves, a fiatalabb, Vanda pedig 5.

Ágnes felidézte: 2016 őszén lelkes családanyák és család­apák arra gondoltak, hogy szükség lenne egy magyar közösségre Passauban. Az első találkozó nagyon jól sikerült, így azt újabb és újabb követte. Az alapítók – köztük a Dél-Zalából indult fiatalasszony – elsősorban kisgyermekes családoknak szervezték a programokat, hiszen az ő gyermekeik is kicsik voltak még.

– A foglalkozásokat, hogy mindenki ráérjen, vasárnapra tettük már a kezdetektől, melyekre egyre több magyar család jött Ausztria közeli részeiről is – árulta el dr. Németh Ágnes. – Szépen gyarapodott a közösségünk, mely a Passaui Magyar Családi Délutánból a PAMACS nevet kapta. A találkozókra mindig az adott évszaknak, magyar ünnepnek megfelelő programokkal készültünk. Ölbéli mondókák, énekek, közös játékok, kreatív kézműves-­foglalkozások töltötték ki az alkalmankénti 2 órát. A havi rendszerességű vasárnapi délutánokon 10-15 család vett részt átlagosan. Eddigi legnagyobb létszámú rendezvényünk a Mikulás-ünnepség volt, amin a szülőkkel együtt 150 fő vett részt. A találkozók helyszínéül a Gisela Gymnasium napközis termei szolgálnak. A gimnáziumnak egyébként magyar vonatkozása is van, hiszen I. Szent István király felesége, Gizella bajor hercegnő maradványait a gimnázium tőszomszédságában álló Gizella-templomban található sír rejti, amit ma is zarándokhelyként tartanak számon.

Dr. Németh Ágnes felidézte, ahogy gyermekeik cseperedtek, s nőttek ki az ölbéli játékokból, úgy fogalmazódott meg a szülőkben a gondolat: miért engednék el a kezüket 3 év után? Mertek nagyot álmodni, és az álmuk valóra vált.

– A közösségre építve egyesületet alapítottunk, hogy a szükséges jogi keretek biztosítva legyenek, s ezzel párhuzamosan felvettük a kapcsolatot a müncheni magyar konzulátussal – jelezte az alelnök. – Az egyesület alapító tagjai a kezdetektől „pamacsos” szülők, elnökünk Mehrl Nándor, pénzügyi felelősünk Gurschler Tímea. Dobák L. Nóra óvónőként az óvodát igazgatja, s én vagyok az alelnök és az iskolai kapcsolattartó. A konzulátusról Spiller Krisztinától, a magyar közösséggel való kapcsolattartásért felelős diplomatától sok segítséget, javaslatot kaptunk. Bajorországban 2009 óta működik az úgynevezett konzuli modell, melynek keretében a konzuli képviseletek szervezik az oktatást a hétvégi magyar iskolákkal együttműködve. Így szeptember 14-én megtarthattuk az első Passaui Magyar Hétvégi Iskola és Óvoda tanévnyitó ünnepségét. Huszonkilenc gyermek kezdte meg a tanévet az intézményben. A pedagógusok lelkes magyar diplomás óvónők és tanárok, akiket örömmel tölt el, hogy újra anyanyelvükön gyakorolhatják hivatásukat. A gyerekek három tantárgyat tanulnak, magyar történelmet, földrajzot és magyart, mint származási nyelvet. A diákok a tanév végén tanúsítványt kapnak, amellyel elismertethetik önkéntes tanulmányi teljesítményüket bajorországi iskolájukban – magyarázta. – Az iskola önfenntartó, illetve pályázati pénzekből fedezi költségeit. Az óvodás és iskolás gyerekek mellett a legkisebbekről sem feledkeztünk meg. Baba-mama foglalkozást is tartunk, ölbéli dalok, mondókák, hintáztatók töltik ki az idő nagy részét, zongoratanárnő segítségével hangszerekkel ismerkedhetnek a kicsik, s alkalmanként egy magyar diplomás gyógytornász segít az átmozgatásukban. Büszkeséggel tölt el bennünket mindaz, amit elértünk és fontos feladatunknak érezzük nyelvünk, hagyományaink, szokásaink átörökítését. A tanévnyitón szülőkkel és gyerekekkel közösen énekeltük el az Örökségünk című dalt, amiben minden benne van, amit a magyarságunkról gondolunk, érzünk. Büszkék vagyunk mindarra, amit ápolunk és átadunk gyerekeinknek, hisz tudjuk, „ha nincsen gyökered, elvisz a szél”.

Dr. Németh Ágnes hozzáfűzte: céljuk az óvoda és iskola hosszú távú fenntartása, esetlegesen a gyerekek számának növelése – a szülők bizalmának megnyerésével. Kulturális egyesületként szeretnének létrehozni egy központot, ahová magyar előadókat, színészeket, együtteseket hívnának meg. E programokat nyitottá tennék, szabadon látogathatnák azokat a befogadó ország német lakói is.