Katolikus tenger, református tó, evangélikus sziget

2019.02.10. 15:30

Forrásaink a reformációról – Beszélgetés dr. Kulcsár Bálinttal, a Zala Megyei Levéltár munkatársával

A zalai protestáns gyülekezetek története számos új ismerettel gazdagodott a reformáció 500. évfordulójára időzített, levéltári forrásokat összegyűjtő országos kötetsorozat révén.

Arany Horváth Zsuzsa

Dr. Kulcsár Bálint Szikszai József református lelkész 1811-ben a vármegyéhez írt beadványával

Fotó: Arany Gábor

A Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében zajló, mintegy négy évig tartó munkálatok során a megyei intézmények a témához illő forrásokat külön-külön kötetbe rendezve jelentették meg a Reformáció Emlékbizottság támogatásának köszönhetően. A zalai kötetet dr. Kulcsár Bálint, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának munkatársa szerkesztette, a kötet összeállításában munkatársai: Őriné dr. Bilkei Irén, Kapiller Imre, dr. Paksy Zoltán és Erős Krisztina vettek részt.

A Forrásaink a reformációról – Dokumentumok az MNL Zala Megyei Levéltárából című, 350 oldalas kötet sikerének oka egyszerű: a levéltárosok szinte minden dobozt újra és újra végignéztek, s a már ismert iratokat új, a zalai protestáns felekezeti élet nyomait kutató szempontok alapján vizsgálták meg. Ez csak látszólag tűnik egyszerűnek, de jó, ha tudjuk, hogy több ezer iratfolyóméternyi, ráadásul régiségük, sérülékenységük okán fizikailag is óvatosan kezelendő oklevelek, jegyzőkönyvek, feljegyzések, listák egyenkénti kézbevételéről van szó.

Dr. Kulcsár Bálint Szikszai József református lelkész 1811-ben a vármegyéhez írt beadványával
Fotó: Arany Gábor

– Nem elég csupán megismerkedni az általunk őrzött forrásokkal, ha később is biztonsággal szeretnénk foglalkozni velük, érdemes jegyzékeket készíteni róluk – mondta a beszélgetésünk apropójául szolgáló kötet szerkesztője, Kulcsár Bálint, hozzátéve, a segédlet nélkülözhetetlen előfeltétele a forrásfeltárásnak.

– Jóllehet önök korszakok szerint felosztották egymás között az iratokat, szerkesztőként minden betűt el kellett olvasnia.

– Szerencsére a kollégákra mindenben támaszkodhattam, de valóban minden sorral tisztában kellett lennem. A korai korszakokból származó iratok például latin nyelvűek, s bár tanultam latint az egyetemen, s a gyakorlat bővíti az ismereteimet, nálunk Bilkei Irén a szakértője a latinul írt forrásoknak, ezért az időrend szerint öt fejezetre tagolt könyv első fejezetei az ő munkáját feltételezték.

– A kötet születése speciális, hiszen országos sorozatba illeszkedik, így egységes szempontrendszert kellett alkalmazni. A protestáns közösségek nézőpontjából ilyen szisztematikusan még nem tárta fel senki a megyei levéltári iratokat, bár előttünk már többen (Jáni János, Németh József, Pataky László) foglalkoztak a reformáció terjedésével – idézi fel a munkálatok kezdetét beszélgetőpartnerem.

– Úgy véljük, az eredményessége sokrétű lett, hiszen a levéltár-pedagógiai munkánkban, a zalaegerszegi felekezetekkel közösen szervezett kiállításon, a 2017 októberében zajlott konferencián és az Utazás Wittenbergbe nevű, iskolás korosztályt megszólító vetélkedő feladataihoz is felhasználtuk a tényanyagot. Fontos volt, hogy időbeli, területi, felekezeti egyensúlyt tudjunk megvalósítani a szerkesztés során – mondta.

Felvetettük: ahhoz képest, hogy Zala nem igazán tekinthető a protes­tantizmus fellegvárának, hiszen a lakosság néhány százalékát tették ki, a 169 feltárt és közzétett forrás a hozzájuk tartozó 900 lábjegyzettel tekintélyes mennyiségűnek tekinthető… Ráadásul Zala megye területe koronként is változott…

– Ezért is volt izgalmas a vállalkozás, hiszen számunkra is meglepetés volt a fellelt irat­anyag. Itt évszázadok óta katolikus többségről beszélhetünk, mégis kirajzolódik a protestantizmus terjedése, a rekatolizáció miatti megtorpanása, majd II. József türelmi rendelete utáni újjáéledése. A történelmi Zalát, tehát a mai Balaton-felvidéket és a határon túlra eső terület iratait is kutattuk, így került be Tapolca környéke és Lendva is a kötetbe.

– A kötetbemutatón is kiemelték a szentgyörgyvölgyi református templom tervrajzát, amely eddig nem került kézbe…

A kötet címlapja
Fotó: Arany Gábor

– Véletlenül került napvilágra. Nagyon érdekes a története, hiszen a tervrajz 1783-ból való, ami arról üzen, hogy a két évvel korábbi türelmi rendelet után azonnal hozzáfogtak a templom tervezéséhez. A XVIII. század nehéz korszak volt a protestánsok számára, látensen élték hit­életüket, hiszen korlátozott volt vallásgyakorlás, majd a türelmi rendelet éleszti újjá a gyülekezeteket. Az épületterv puritán, egyszerű kis magtárnak tűnik, mivel tornyot nem építhettek. A megyei iratokban, a bírósági beadványok között bukkantam rá. Meg is valósult a templom, kazettás menyezettel, s később torony is épülhetett. Szentgyörgy­völgy esete jelzi a nehézségeket: 1771-ben kelt jelentés arról, hogy a reformátusok magánházaknál tartanak bibliaórákat, lelki tanításokat, amit mások nem néztek jó szemmel, vizsgálat is indult ellenük. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv fennmaradt, a történet végét (egyelőre) nem ismerjük.

A vallási együttélésre, a felekezeti viszonyok megváltozására szép példa az a dr. Foki Ibolya főlevéltáros által rendelkezésre bocsátott 1892-es irat, mely a kanizsai evangélikus templom építéséhez indított gyűjtésről s hozzá tartozó tárgysorsjáték, azaz tombola szervezéséről szól.

– A nyertes szelvényeket három kisfiú húzta ki: egy katolikus, egy izraelita és egy evangélikus gyerek. Értékes tárgyak, például ezüst étkészlet talált gazdára a szelvényvásárlók közt.

– Szinte kortárs az az irat, amely 1970-ből való, s szerepel a kötetben is…

– Egy zalai evangélikus lelkész lányát katonatiszt készült feleségül venni, ezért a Magyar Néphadsereg megkereste a Zala Megyei Tanács egyházügyi illetékeseit, gyakorlatilag környezettanulmányt kértek a lelkészről. A válasz dicsérőleg szólt a családról, nem tudjuk, ha kedvezőtlen lett volna a kép, létrejöhetett volna-e a házasság… Egy másik (a korszak kutatója, Erős Krisztina által fellelt) irat­együttes mutatja, hogyan fúrta meg egymás közti levelezésben az Állami Egyházügyi Hivatal és a Zala Megyei Tanács a kustánszegi reformátusok kérelmét, akik fűtött gyülekezeti termet szerettek volna, mert télen nem tudtak misét (!) tartani a hideg miatt.

Látszik, hogy a szóhasználatot sem ismerték az állami hivatalnokok: a protestánsoknál nem misének hívják az istentiszteletet.

A kötet egyik legfontosabb hozadéka Patai István, az első dunántúli református püspök életrajzának kiegészítése. Eddig ugyanis nem volt ismert, hogy 1585–1594 közti pápai és 1605–1613 közti rohonci lelkészkedése között, 1600 körül Alsólendván is tevékenykedett. Azt is megtudjuk, hogy 1574-ben a lendvai Bánffy-udvarban élhetett az Erdélyből elűzött Hofhalter Rudolf protestáns nyomdász, ezért II. Miksa császár figyelmeztette Bánffy Lászlót. Érdekes iratvonulata a kötetnek, mely megmutatja, a vallási hovatartozás hogyan öröklődhetett. Nem használt a protestánsoknak, hogy 1868-ig a vegyes házasságokban születetteknek a katolikus apa vallását kellett felvenniük.

Megbeszéljük, miért lehetett békés zárvány például a zalaistvándi evangélikus gyülekezet.

– A katolikus, de toleráns Festeticsektől kaptak területet, és biztonságot.

A szintén érdekes történettel bíró barlahidaiakról szólva Kulcsár Bálint elmondja, ott a katolikus tengerben, a református tóban van egy evangélikus sziget.

A Nyugat-Dunántúlon elsősorban a főúri udvarokban terjedt a protestantizmus, ezenkívül a Nyugat-Európát megjárt köznemesek és vándorprédikátorok terjesztették az új tanokat az 1500-as években. A protestánsok a vallási üldöztetés idejét, a lelkész nélküli időszakot az árvaság korának nevezik. Még a XVIII. század elején is vettek el templomot tőlük.

Kulcsár Bálint jelenleg Zala vármegye 1848–49-es bizottmányának (a megyegyűlés hatásköreit gyakorló testület) iratait rendezi. A megyei igazgatás iratai országos ügyekre reflektálnak, a 12 pontról talál feljegyzést, csapatmozgásokról szóló híradásokat, miközben folyik a normális, hétköznapi élet szervezése, irányítása is. Még mindig akad tehát a korszakból feltáratlan dokumentum, bár a laikus azt hinné, 1848/49 alaposan kutatott és publikált korszak.

Névjegy

Dr. Kulcsár Bálint (33), a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának munkatársa annak ellenére, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát, s első munkahelye a kormányhivatal volt, tulajdonképpen már zalaegerszegi középiskolásként eljegyezte magát választott hivatásával.

A zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium diákjaként már járt a Zala Megyei Levéltárban, a középiskolai történelemfakultáció során ismerte meg Csomor Erzsébet és később Kapiller Imre levéltáros-történészeket. Egyik egyetemi évfolyamdolgozatát (Zalaegerszeg reformkori önkormányzatiságának története) is a zalai levéltárban alapozta meg.

Elsősorban a XVIII–XIX. századi társadalomés művelődéstörténet érdekli, a nemrégiben elhunyt Kapiller Imre történész-levéltáros által megalapozott munkát folytatja tovább. A staféta átadására, átvételére mindketten tudatosan készültek.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában