Ebben az évben Nagykanizsára került a Kaán Károly-emlékérem

Gyula Erdészeti Szakközépiskola elvégzését követően erdőmérnöki oklevelét 1987-ben szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. Munkáját 1987. szeptember 1-jén műszaki gyakornokként kezdte meg a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál. 2001-ben kinevezték a jogutód Zalaerdő Rt. Bajcsai Erdészetének igazgatójává. Az erdészetet 2003. december 31-ig vezette, amikor is az összevonás miatt megszűnt és beolvadt a Nagykanizsai Erdészetbe. Itt erdőművelési ágazatvezető beosztást kapott, ezt a munkakört ez év márciusáig töltötte be, április óta pedig a társaság nagykanizsai központjában dolgozik erdőművelési előadóként. Erdővédelmi és csemetenevelési szakmai ismereteinek bővítése céljából 1996-ban erdészeti növényvédelmi szakmérnöki oklevelet is szerzett.

Több mint három évtizedes munkássága során figyelme főleg a nagyüzemi csemetetermelésre irányult. Ez utóbbi különösen nagy kihívás a Kanizsai homokvidék nevű erdészeti tájrészletben, ugyanis a változatos, sok esetben szélsőséges termőhelyi adottságú területeken rendkívül erőteljes a cserebogárpajor- károsítás. Babics István gazdag gyakorlati tapasztalataira építve eredményes pajor elleni védekezési technológiát dolgozott ki kollégájával, Vízvári Ottó erdőmérnökkel. Az úgynevezett csöves technológiát ma már az ország többi erdőgazdaságában, sőt, Franciaországban és Horvátországban is alkalmazzák. A módszer lényege, hogy az eltelepített tölgycsemeték közé negyven centiméter hosszú PVC-csöveket „ültetnek” a talajba, ezek segítségével juttatják ki a talajfertőtlenítő szert, mely a gyökérzónában elpusztítja a pajorokat.

A dísznövénytermesztés területén kiemelkedő szerepe volt a surdi külső díszfakert kialakításában és üzemeltetésében. Részt vett az obornaki egzótagyűjtemény telepítésében is. Szakmai elhivatottságát jelzi, hogy a mára országosan egyedülálló, erdőgazdasági kezelésben lévő 60 hektáros bajcsai nagyüzemi csemetekert az elmúlt évek, évtizedek csemetepiacon tapasztalható viharos időszakait túlélte. Munkájának köszönhetően a Zalaerdő Zrt. erdészetei számára minden körülmények közt biztosított az erdősítések elvégzéséhez szükséges minőségi szaporítóanyag.

– Természetesen, nagyon örülök az elismerésnek, amit a kollégák teljesen titokban „intéztek”, tehát tényleg meglepetésként ért – árulta el Babics István, akinek jutalmazását az idén 150 éves Országos Erdészeti Egyesület nagykanizsai és zalaegerszegi csoportja egyhangúlag támogatta.

– Különösen fontos számomra, hogy a Kaán Károly-emlékérem szakmai elismerés, ezért a pályafutásom csúcsának tekintem. Nagyon szeretem a munkám, büszke vagyok a csemetekertünkre, ahol rengeteg, az ország minden részéből érkező kolléga megfordult már, így széles kapcsolatrendszerre sikerült szert tennem. Jó érzés, hogy fiatalokkal is foglalkozhatok, évente 8–10 középiskolás látogatócsoportot kalauzolok, többnyire a szakmából. S nem utolsósorban: örömmel terelgetem az egyetemi hallgatókat is az erdészszakma rögös útján.