Dr. Bertha András kalandos története, amíg Tormaföldére talált

Két éve találkoztam Bertha Andrással, amikor Tormaföldéről készítettem riportot. Most, a tormaföldei Bertha Medical Zrt. fogadó szobájában beszélgetünk mindezekről Andrással, aki az igazgatótanács elnöki pozícióját tölti be.

- Hasonló kis faluban, a Sopron melletti Völcsejen születtem, ahol 1945 után szögesdrót kerítés és aknazár választott el bennünket Burgenlandtól. A legjobboldalibb térségnek tartották a miénket, holott erre semmi alap sem volt. Sőt, a burgenlandi legényeket nem is nagyon szerettük, mert tele voltak pénzzel. Apám szinte mindenhez értő mesterember volt, a mai napig is az ő ötlete alapján gyártják például a három ponton csukódó ablakzárakat – mutat a mögötte lévő modern ablakra. – Bekerültem a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumba, ahol az életemet örökre meghatározó gimnáziumi éveket töltöttem el. A gimnázium Sopron legrégibb iskolája volt, (2007-ben ünnepelte az intézmény 450. születésnapját, az ország második legrégibb iskolája, a szerk.) kiemelt kémia és biológia képzés folyt a falai között. A 29 fős osztályból 26-an szereztünk diplomát. Engem a kémia vonzott igazán…

Bertha András életútja a Szegedi Orvostudományi Egyetemre vezetett, ahol gyógyszerészi diplomát szerzett és bent maradt az egyetemen, de közben áthallgatott a József Attila Tudományegyetemre is kémiát tanulni. 1980-at írtak, amikor a szegedi egyetemen gyógyszerész doktor, gyógyszerészeti vegytan-, s toxikológia tanársegéd lett. 1984-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen toxikológus szakgyógyszerész diplomát, majd egy évvel később nemzetközi experimentális (kísérleti, kutatási, tudományos) toxikológus diplomát szerzett.

- Ez utóbbi képzést, ahol az ország orvosegyetemeinek legjobb szakértői voltak a témavezetők, a 31 indulóból csak 13-an végzetük el. El is kapkodták a csapatot a külföldi nagy gyógyszergyárak, csak hatan maradtunk akkor itthon. Engem is hívtak Kaliforniába, Ausztráliába, Hollandiába, azonban ekkor, mint kémikust, egy másik téma jobban érdekelt. Akkor kezdett felerősödni a világon a félelem attól, hogy elfogy az olaj, illetve, hogy a kipufogók kibocsátotta szennyező anyagok miatt élhetetlen lesz a Föld. A kutatásaim során jó eredményeket értem el a vízzel kevert üzemanyagok működtetésében. Az én és a feltalálótársam által szabadalmaztatott üzemanyag-víz keverékkel nem csökkent a motor teljesítménye, a hidrogén és az oxigén égése plusz energiát szabadított fel, de ami még lényegesebb volt, szinte minimálisra csökkent a káros anyagok kibocsátása. A találmány elnyerte a Magyar Feltalálók Egyesülete Géniusz díját. Az átadáson itt lévő USA-beli képviselő meghívott bennünket Pittsburgh-ba, ami Pennsylvania állam második legnagyobb városa, s a világ feltalálói itt mutatták be találmányaikat. Ez 1998-ban volt, a találmányunk jól működött, Siemens motorban égett a kevert üzemanyag, itt megnyertük az első díjat, majd a brüsszeli nemzetközi feltalálói kiállításáról és Nürnbergből is elhoztunk az aranyérmet. Hogy mi lett ennek a haszna? Egy ír befektetető meghívott bennünk Torontóba, ahol egy olyan céget alapítottunk az új üzemanyag hasznosítására, amelyben 51 százalékos tulajdonrészünk volt. Amikor az amerikai minősítő intézet megadta az engedélyt az üzemanyag forgalmazására, a bajok is megjöttek. A többségi tulajdonunkkal nem működhetett tovább a társaság. Ekkor értettem meg, nem az olaj fogyása, s a káros anyag kibocsátása számít, hanem az, hogy kié lesz a pénz…

Ekkor, még három év elvesztésével sem adta föl Bertha András a vizes üzemanyag ügyet, Svájc következett, ahol hat évet töltöttek el a találmány bevezetésével. Itt jó irányba indult a munka, a Biel-i egyetemmel együttműködve elértek az engedélyezésig, minden kezdett jóra fordulni, azonban a cégvezetőjük, egy ismert svájci politikus fia, lelépett a vállalkozás pénzével…

- Megfogadtam, soha egy lépést sem teszek külföldön a találmány hasznosításáért. Aki akar valamit jöjjön el hozzám! Fájó, de be kellett ismernem, a feltaláló nem tudja életre kelteni a találmányát, mert azokkal van elfoglalva, akörül jár az agya. A találmány hasznosításához, annak bevezetéséhez más emberek kellenek, másmilyen kapcsolatokkal. Hogy Magyarországon próbálkoztunk-e? Voltunk a MOL-nál, de éppen, hogy csak ki nem nevettek bennünket! Itt kormányok jöttek, mentek, s közben minden váltásnál elölről kezdődött a küzdelem, hiszen más emberekkel, más összeköttetésekkel kerültünk szembe. Magyarországon sok a találmány, de emiatt, jó, ha ezek öt százaléka hasznosul. Az idén Dubaiból kerestek meg. Eljöttek hozzám Tormaföldére. Ők nem attól féltek, hogy elfogy az olaj, hanem attól, hogy elfogy a levegő. A tárgyalások jelenleg elakadtak. Ezen évek alatt azonban toxikológiai kutatásokat is végeztem, melyek során borzasztó történéseket is megéltem. Például egy amerikai gyógyszergyár bevezetés előtti kemoterápiás termékét vizsgáltuk és a toxikológiai szakvéleményünk alapján nem javasoltuk humán kísérletre, mivel a kutatásunk utolsó szakaszában, a szer mellékhatása miatt az állataink elpusztultak. A megbízó cég összeköttetéseinek közbenjárására emberkísérleteket folytattak Mexikóban annak ellenére, hogy nem tehették volna. Én a gyógyításra esküdtem fel nem a halálra! Itthon, mint szellemi szabadfoglalkozású, a természet felé fordulva önálló kutatásokba kezdtem. Hiszek a jelmondatunk igazságában: „A természet elvezet a gyógyír megtalálásához!” Vagyis, amit magunkból és a környezetünkből negatív értelemben elveszünk, annak pótlását a természet felkínálja, csak ezt a forrást meg kell találni – vallja.

A cégük bevezető ismertetőjében így fogalmaz Bertha András: „A kutatások előrehaladtával megjelentek a szintetikus gyógyszerek. A nyugati típusú orvoslás döntő többségében ezt az utat választja. Pedig tudjuk, hogy egy krónikus betegségben milyen súlyos mellékhatásai vannak a gyógyszereknek, mivel ezek a különböző szervek működését károsítják. Mint toxikológus az „új gyógyszerjelölt” szintetikus hatóanyagok toxikológiai vizsgálatait végeztem. Ezen munkám során láttam az igazi mellékhatásokat, az akut és krónikus toxikológiai elváltozásokat. Láttam az állatkísérletekben az akut és a késői toxikus mellékhatásokat. A toxikológia nem is a munkám, inkább a szenvedélyem lett, néhány évtized után azonban biztossá vált, hogy nem jó oldalon állok. Szakítottam a munkámmal és elkezdtem keresni a természetes forrást. Az életem egyik legnagyobb fordulópontja volt ez a döntésem. Elkezdtem keresni a „megjelölt” vízcseppet a tengerben, vagyis azt a természetes forrást, ami a daganatos történéseket döntő módon befolyásolhatja.”

- Hogy megtaláltam-e? Igen, egy állati eredetű fehérjét, amely felismerve a mutáns (hibás) sejtet még annak az elosztódása előtt a pusztulását váltja ki (sejtöngyilkosság). Ez egy Magyarországon bejelentett nemzetközi szabdalom. Kaposváron is dolgoztam és laktam 2000-ben, akkor felkeresett egy tormaföldi ember, aki a leletei alapján végső stádiumú daganatos beteg volt és a mai napig daganatmentes. A családja által ismertem meg Tormaföldét, ahol 2009-ben egy kis hegyi pince területén megépítettük a mai lakhelyünket. Ez eleinte hétvégi házként üzemelt, mert abban az évben kicsit Svájcban és Budakeszin is laktunk. Két évvel később építettük fel a faluban az étrend-kiegészítő gyártó üzemünket, majd rá egy évre a lovardát és 2013 júliusában nyitottuk meg a konyha és turistaszállóként funkcionáló Artemisz Gastro-t, amely korábban óvoda volt. Minden fejlesztésünk szépítette a falut, mert ezek nagyon régi használaton kívüli, vagy bontandó épületek voltak. Ennyi vállalkozás és feladat már teljesen ideköt minket, amit egyáltalán nem bánunk, nagyon szeretjük Tormaföldét és az egész gyönyörű környéket. Ma már nem számít, hogy milyen messze van a fővárostól egy vállalkozás. Az internet világában minden elérhető – mondja András, majd hozzáteszi:

- Ma úgy érzem, a daganatos betegségek alternatív terápiájában fontos munkát végzünk. A fejlesztések folyamatosak, az elmúlt néhány évben több olyan új terméket alkottam, amelyek népbetegségekre kínálnak természetes megoldást. Ezt a munkát, az innovációt folytatom a jövőben is feleségemmel Szirmai Mónikával.