Doni fényképek a Zala Megyei Levéltár internetes lapján

Május végén a hősök napján megemlékezések figyelmeztetik az utókort a háborúk, csaták, szabadságharcok katonáinak áldozatvállalására.

E két tény apropót adott a Zala Megyei Levéltárnak arra, hogy a több évtizedes, ez irányú gyűjtőmunka során összegyűlt fényképeket a honlapján tegye közkinccsé.

– A zalai hadosztályban szolgáló tizenötezer katona több mint harmada örökre ottmaradt a harcmezőkön vagy hadifogságba esett, közel harmaduk sebesültként tért haza, tehát nagyon kevesen jutottak vissza épségben – mondja Molnár András történész, a Zala Megyei Levéltár igazgatója, amikor az interneten elérhető digitális képgaléria keletkezéséről beszélgetünk. – A zalaiak doni tevékenységét naplók, visszaemlékezések, fotók segítségével 1992 óta kutatjuk, és eddig dokumentumkötetek, fotóalbumok formájában adtuk közre a gyűjtőmunka eredményét.

A zalaiak II. világháborús szerepének feltérképezése országos és nemzetközi összehasonlításban is elismerésre méltó történészi teljesítmény. A dokumentumok és fotók közreadása pedig az évek során mindig újabb és újabb naplók, fényképalbumok felbukkanását vonta maga után.

– Tulajdonképpen az Utóvédként a Donnál I.-II.-III. című forráskiadvány és az ehhez kapcsolódó Zalai honvédek a Donnál című, 2013-ban kiadott fotóalbum folytatása a virtuális kiállítás, amely a Fényképek a Don-kanyarból címet viseli – tájékoztat az igazgató, hozzátéve, május végétől férhet hozzá a nagyközönség.

A levéltárban őrzött eredeti vagy lemásolt képanyag állandóan bővül, néha véletlenek folytán és más témájú kutatások melléktermékeként.

– A legújabb kincsünket Bekő Tamás kollégánk lelte. A bevonulásig civilben Gutorföldén aljegyzőként dolgozó Söjtöry Ferenc tartalékos tüzérhadnagy egyik leszármazottjától kapta meg a fotóalbumát. Söjtöry Ferenc visszaemlékezései megjelentek korábban, most pedig itt vannak a saját maga által készített képek. Ezek közül is bekerült harminc fotó a szóban forgó virtuális tárlatba – hozta szóba Molnár András. Ezek a képek 1942 szeptemberéig mutatják be a rudkinói és gremjacsjei állások közelében élő zalai katonák életét. Még egy temetést is megörökített a tüzértiszt, dr. Szabó Péter hadtörténész pedig a veszteséglista alapján azonosította a két, ellenséges bombatámadásban elesett zalai tüzért, akiknek a holttestét sátorlapba bugyolálták a bajtársai.

A honlapon mostantól látható képgaléria készítése során a levéltár munkatársa, Pintyőke Gábor a mintegy 300 darab fotót hónapokon át retusálta, javította, és negyven, egykori frontkatona képanyagát fűzte egybe. A lapon általános ismeretterjesztő szöveg is olvasható a könnyebb tájékozódás érdekében. Ebben olvashatjuk: „E tragikus történelmi események egyes mozzanatait, helyszíneit és szereplőit a nagykanizsai seregtest számos tisztje, tiszthelyettese és legénységi állományú katonája örökítette meg amatőr fényképeken.” Többek között Péchy György, dr. Eger Zsigmond, Rajki Dezső, Nyíry Zoltán, Rózsa Gyula és Závodszky István képeit láthatjuk a levéltári honlapon.

A képek tulajdonosait, adományozóit listába rendezték a levéltárosok, majd időrendi fejezetekre osztották a látnivalót. Érdemes elmélyülni a részletes képaláírásokban, azokból derül ki, milyen alapos munkát végeztek a történészek, amíg azonosították a helyszíneket, a katonákat, a harci és békés időben zajló, 1942 márciusától 1943 májusáig tartó cselekményeket. Mindezt önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül.

A lapozható tárlat úgy működik, mint egy fotóalbum, de az internetes keresők a cím és a nevek alapján is elvezetik ide az érdeklődőt.

A történészek a tárlatlátogatók nevében is köszönetet mondanak a gyűjtemény előszavában „a virtuális kiállítás elkészítéséhez nyújtott segítségért mindazon magánszemélyeknek és intézményeknek, akik, illetve amelyek rendelkezésükre bocsátották a 9. könnyű hadosztály egykori tisztjeinek és honvédjeinek fényképeit.” Ez nem csupán udvariassági formula, hiszen, ha a családok nem őrizték volna híven a képeket, albumokat azokban az évtizedekben, amikor a doni katasztrófáról nemigen lehetett beszélni, most ismeretekben, érzelmekben is szegényebbek lennénk. Nézzék meg a fotókat: általuk a zalai katonák 75 évvel ezelőtti, a szülőföldtől több ezer kilométerre kényszerűen életveszélyben telő napjaiba pillanthatnak. Sokan talán most láthatják először nagyapáikat, dédapáikat.