Családja mellett cárokkal, hercegekkel osztja meg otthonát Farkas István

Farkas István dolgozószobájában földrajzi és történelmi korok találkoznak. Olyan kincseket őriz a palini férfi, amikkel ma már csak kevesen büszkélkedhetnek. Gazdag gyűjteményének ékes darabjai az orosz Romanov-dinasztia korából származó pénzek, amiket a közelmúltban szervezett nagyszabású kiállításon a nyilvánosság is megtekinthetett.

– Hosszú évek során tettem szert a rubelekre, kopejkákra – mesélte Farkas István. – Néhány hónapja volt száz éve, hogy Lenin parancsára meggyilkolták II. Miklós cárt és családját, aki a Romanov-dinasztia utolsó uralkodója volt. Nekik, a vörös terror áldozatainak is szerettem volna emléket állítani a tárlattal s egyúttal a gyűjteménnyel. A legelső érmék Anna orosz cárnő, majd Nagy Katalin idejéből valók, a 18. századból. Őket Pál, I. Sándor, I. Miklós, II. és III. Sándor, valamint II. Miklós követte. Akadt köztük olyan uralkodó, akinek regnálását sajnos hazánk is megszenvedte… Mindez azonban természetesen nem látszik az érméken. Az adott korszak gazdasági állapota, financiális helyzete viszont annál inkább. Látja – mutatta Farkas István –, eltérő méretűek a pénzek. Akad kicsi és nagy, borítékméretű is. Szín­ezüstből, aranyból is készültek fizetőeszközök, ami tükrözi: nemesfémből nem volt hiány Oroszországban. Bár ebbe azért besegítettek a finn és a lengyel hercegségek is. Több év áldozatos munkájával sikerült szert tennem rájuk, fedje titok, hogyan jutottam hozzájuk. A szakmai találkozók sokat segítettek ebben. Viccesen azt szoktam mondani, egzotikus nyaralások árába került, de ezt el ne árulja a feleségemnek. Minden bizonnyal létezik még másutt is a világban, szintén megszállott gyűjtőnél, az 1730-tól 1917-ig terjedő orosz uralkodói korszakból fizetőeszköz. Azonban jóval kevesebb helyütt lelhetők fel, mint mondjuk a kortárs Ferenc József vagy IV. Károly korszakának pénzei. Azért, mert hatalmas rablások voltak akkortájt. Egy lopott ezüstért már akasztás járt anno. A lenini hatalom a nemesfémet begyűjtötte, mert romokban állt az ország. Az arany árából próbálták újjáéleszteni.

A pici címletektől egészen a (régen) nagy értékű bankókig tucatnyi címletű Romanov-pénz van a Farkas család tulajdonában. Érdekes darabja a kollekciónak egy „mini”, szinte alig látható húszkopejkás s a nagy, „ruha­zsebkendő” méretű rubeles.

– Mondhatni, művészetté vált az évtizedek múlásával a pénzverés – jegyezte meg Farkas István. – Finom megmunkálások, szép portrék az uralkodókról, a könnyebb-nagyobb súly ad tanúbizonyságot a technika fejlődéséről. Ezeket is művészek készítették: szobrászok, vésnökök. Igaz, a szebb darabok leginkább előkelő körökben fordultak meg. Aki más dácsáján dolgozott napszámban, nem a grandiózus méretű pénzt kapta fizetségül. A legkisebb méretű ezüstpénz például I. Miklós korából való. Ilyen járt mondjuk egy inasnak. A pénzek mindegyike időtálló volt. Amikor a dinasztia után Lenin elkezdte kiépíteni hatalmát, az addigi fizetőeszközön is változtatott. Nem akarta a cári sas lenyomatúakat használni, horogkeresztes szimbólumút nyomatott. Ezekből – mutatta Farkas István a sajátjait – alig akad másutt.

Elárulta: sok munka van abban, hogy az ezüstpénzek eredeti pompájukban maradtak fenn. Bársonnyal körülvett kapszulákban tárolja őket, s nem ér hozzájuk, ha izzadt, szennyezett a keze. Az kikezdené az ezüstöt.

– A nagyobb méretű pénzekhez, mint ez az ötszáz rubeles, nagyobb méretű ruhákat, brifkókat gyártottak, hogy elférjenek bennük. Nem gyűrték össze a pénzt, s nem hajtogatták. A papírpénzeket, amik közül már akkor többet vízjellel láttak el, jó minőségű papírból gyártották.

Megjegyezte: a bankók, a váltópénzek, származzanak akármelyik korszakból, valóságos korrajznak számítanak. Olykor több dolgot ki lehet olvasni belőlük, mint jó néhány könyvből.