„Megint körzeti orvos lennék”

2019.11.18. 14:00

Az év legjobb háziorvosai között a nyugdíjba vonuló Kalászné dr. Pintér Anna

A nemzet háziorvosa verseny 3. helyezettje lett Zalakomár és Balatonmagyaród háziorvosa, Kalászné Dr. Pintér Anna, aki a minap vette át az elismerést Budapesten, a Vigadóban.

Horváth-Balogh Attila

Kalászné dr. Pintér Anna a 3. helyezettnek járó díszoklevéllel

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Horváth-Balogh Attila

3 évtizede szolgája a betegeket

A doktornő több mint 3 évtizede szolgálja háziorvosként Balatonmagyaród és Zalakomár egyik felének betegeit, melynek elismeréseként előbbi település tavaly díszpolgári címet adományozott neki, utóbbi önkormányzata pedig idén felterjesztette A nemzet háziorvosa díjra. A versenyt az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkársága hirdette meg, fővédnöke Kásler Miklós, az Emmi minisztere volt. A tíz hazai és a tíz határon túli toplistást zsűri választotta ki, a végső sorrendet az Év praxisa internetes portál olvasói és szavazói döntötték el. E nemes versengésben elérni a 3. helyezést, Zala megyéből egyedüliként, jól jelzi a betegek elégedettségét. Csárdi Tamás, Zalakomár polgármestere ezt így fogalmazta meg a felterjesztésben: „A települések lakossága mind a mai napig elégedett Kalászné dr. Pintér Anna munkájával. Mindenkivel közvetlen, barátságos és segítőkész. Felelősségteljes és kiemelkedően jelentős munkájával, hosszú szolgálatával és egész életművével olyan általános elismerést szerzett, mely hozzájárult a települések jó hírnevének öregbítéséhez. Példamutató emberi magatartása, szakmai felkészültsége miatt köztiszteletben áll…

Kalászné dr. Pintér Anna a 3. helyezettnek járó díszoklevéllel
Fotó: Horváth-Balogh Attila / Zalai Hírlap

Egészségnevelés

Zalakomár nagyközség hátrányos helyzetű település, a lakosok nagy része is halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású. A családokban gyakori a 3–8 gyermek, sok esetben előfordult, hogy betegen, fogyatékossággal születtek. Ez súlyos feladatokat ró az önkormányzatra, az intézményekre, a háziorvosokra is. A doktornő fontosnak tartja a gyógyítás mellett a megelőző tevékenységet, az egészségnevelést. Közreműködik a szűrővizsgálatok szervezésében, elvégzésében. Hosszú időn keresztül aktívan szerepet vállalt hétvégén és ünnepnapokon az ügyeleti feladatok ellátásában, sok esetben 48 órás szolgálatot teljesített a napi rendelés mellett. Kollégái körében is elismerést vívott ki.”

A doktornővel az általa vitt zalakomári I-es vegyes körzet rendelőjében találkoztunk, ahol negyed órával a rendelés megkezdése előtt már sok-sok páciens várakozott rá.

– Falusi lány vagyok, Somogyból, a népviseletéről híres Buzsákról származom, ott jártam általános iskolába, majd a fonyódi gimnáziumban érettségiztem – idézte fel Kalászné dr. Pintér Anna. – A Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytattam tanulmányaim, ahol 1977-ben végeztem általános orvosként. 1977-től 1981-ig a nagykanizsai kórház belgyógyászati osztályán, dr. Sebestyén Miklós főorvos keze alatt dolgoztam, 1982-ben belgyógyász szakvizsgát tettem. 1981-től 1984-ig a somogyi Osztopánban voltam körzeti háziorvos, 1984. október 16-án kerültem ide, a Zalakomár I. körzetbe, melyhez hozzátartozik a szomszédos Balatonmagyaród is. A háziorvosi székben apósomat, dr. Kalász Mátyást váltottam, aki szintén évtizedeken át, 1956 óta gyógyította az itt élőket. Amikor nyugdíjba vonult, vele is született egy cikk, amit kivágtunk és feltettünk a falra. Ebben azt nyilatkozta – és ez volt a cikk címe is – , hogy „Megint körzeti orvos lennék”. Ma már elmondhatom: ez a mondat rám is érvényes, hiszen amikor elindultam a pályámon, nekem az orvos szó hallatán rögtön a házi-, illetve akkor még a körzeti orvos képe ugrott be. Lett volna lehetőségem a belgyógyászati osztályon maradni, de úgy éreztem, az egyfajta „szalagmunka”. Háziorvosnak lenni sokrétűbb, összetettebb feladat, egyedül kell szituációkat, élethelyzeteket, betegségeket felismerni és döntéseket hozni. Szerintem ez a szakma szépsége, s ez adja a nehézségét is.

Az apósától vette át a munkát

Főleg az elején volt nehéz, mert amikor átvettem a munkát az apósomtól, 24 órás szolgálatot adtunk, a hétköznapi háziorvosi ügyeleti rendszer, melyben a térségi kollégák váltják egymást, még nem létezett. Majdnem húsz évig ezt csináltam, ha baj volt, éjszaka is mennem kellett, és bizony gyakran volt baj. Egy kétgyermekes anyának, akinek az otthon melegéről is gondoskodnia kellett, így, együtt rendkívül megterhelő volt a helytállás – de úgy érzem, nem vallottam szégyent se itt, se ott… Sokféle élményem van, rengeteg szép és pozitív, de vannak szomorúak, tragikusak is. Olyanok, amelyek egy orvost is megviselnek – mostanában sok ilyen kép jön elő gondolataimban a vonatgázolástól a csecsemőhalálig. Egy háziorvos pályafutása során sok mindennel találkozik, olyan dolgokkal is, amilyeneket a laikusok el sem tudnak képzelni.

A doktornő büszke rá, hogy apósával együtt 1956-tól egészen ez év végéig szolgálhatták a betegeket, ugyanis december 31-gyel nyugdíjba vonul.

– Mindenki számára eljön az idő, amikor fel kell állni, még ha nehéz is – zárta mondandóját Kalászné dr. Pintér Anna. – Köszönöm a szép éveket volt és mostani munkatársaimnak, az önkormányzatnak, hogy felterjesztett az elismerésre, a zalakomári és balatonmagyaródi lakosságnak pedig a sok szavazatot s azt, hogy az elmúlt 35 évben megtisztelt bizalmával.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában