Az első és egyetlen munkahelyéről vonult nyugdíjba Silló Zsolt tanár úr

Az egykori és mostani tanítványok reakcióján láthatóan maga Silló Zsolt is meglepődött – és kicsit talán meg is hatódott. Persze lehet, hogy ez csak azért tűnt így e sorok szerzőjének, mert a most nyugalomba vonuló biológia–testnevelés szakos pedagógustól távolabb állt, az aula túloldalán és nem láthatta jól… Hiszen egykori tanárát kemény embernek ismerte, aki diákjaival szigorú, következetes, de igazságos is volt, éppen ezért válhatott körükben népszerűvé.

– 1978 augusztusában, 23 évesen kezdtem el tanítani a kiskanizsai iskolában, és azon kevesek közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy az életüket egyetlen munkahelyen töltötték el – bocsátotta előre Silló Zsolt, aki pályafutása alatt edzőként, testnevelőként rengeteg tehetséges fiatalt fedezett fel és mentorált.

A sporttal már korán, az általános iskolában (az egykori Ady-, ma Zrínyi-suliban) eljegyezte magát, tanárai szerettették meg vele.

– Zalavári Gyuláné Gabi néni majdnem minden sportággal megismertetett bennünket, kiváló alapokat kaptunk tőle. Több sportág edzéseire is jártam, tornaedzésre Nagy Istvánhoz, fociedzésekre Grédics Gyulához, nyaranta (mert akkor uszoda még nem volt) úszni Czulek Józsi bácsihoz. Nyolcadik osztályos koromban Russay Olivér és Kaczor Jenő vezetésével iskolák közötti kosárlabdaversenyeken indultunk. Középiskolában Szántó Zoltán foglalkozásain fejleszthettem kosárlabdatudásomat. A Dr. Mező Ferenc Gimnáziumba jártam, kiváló tanáraim voltak, akik közül kiemelném osztályfőnökömet, Szalai Istvánt. Osztályunk biológia tagozatos volt, melyből több orvos, ápoló, agrármérnök, jogász és még színész is került ki, én pedig a pedagógus pályát választottam. Imádtam sportolni, nekem az volt az alap, a biológia tagozatból pedig adódott, hogy a testnevelés szak mellé a biológiát választottam a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Ott a tanulás mellett tovább foglalkoztam a kosárlabdával is – nemcsak játékosként, hanem az edzői munkát is elkezdtem. A tanári diplomámat a Testnevelési Főiskolán kosárlabda szakedzői végzettséggel is kiegészítettem. Pedagógusi pályámat 1978-ban Kiskanizsán, a Beke Ferencné igazgatónő vezetésével működő, akkor éppen Tanácsköztársaság téri Általános Iskola nevet viselő ének-zene tagozatos intézményben kezdtem. 1979-ben adták át az iskola új, mai épületét, s vele – a nagykanizsai általános iskolák közül – a legnagyobb tornatermet. Ennek kialakítása során figyelembe vették javaslataimat, mind a berendezéssel, mind az elrendezéssel kapcsolatban, ezért kicsit a magaménak is érezhettem munkám során. A pályák vonalazását a gyerekekkel, az akkori lelkes „kis kosarasokkal” közösen festettük fel. Kiváló körülmények között dolgozhattam és itt alakíthattam ki a város kosárlabda-utánpótlásának bázisiskoláját.

Ahogy a kosárlabda, úgy a tanulás is végigkísérte Silló Zsolt pályafutását. Munka mellett, a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezető szakán szerzett diplomát, majd, hogy jobban eligazodjon a közoktatás változásaiban, elvégezte a József Attila Tudományegyetem kistérségi tanügy-igazgatási szakértő szakát. E végzettségek birtokában, amikor Beke Ferencné 1991-ben nyugdíjba vonult, a tantestület biztatására megpályázta a megüresedő igazgatói posztot, majd megválasztása után 20 évig irányította az iskolát.

– Húsz nagyon mozgalmas évet tölthettem el intézményvezetőként – jelentette ki Silló Zsolt. – Sok-sok változást éltem meg és éltem túl ebben az időszakban. Itt és most köszönöm kollégáimnak a kemény munkával együtt töltött éveket, azt, hogy segítették a munkám és hogy sok mindenben különlegeset nyújthattunk. Így például ifjabb Popellár Jenő elsőként oktatta a városban a BASIC-nyelvet a gépgyár által leselejtezett és az iskolának ajándékozott Commodore gépeken. Elsők között alakítottunk ki számítástechnika szaktantermet, szerveztünk rendszeresen sítáborokat, vezettük be az angol és a német nyelv oktatását, a „nívócsoportos” oktatást, a mindennapos testnevelést, az úszásoktatást a felső tagozatos osztályoknak. Én magam pedig pedagógusként, testnevelőként mindig próbáltam továbbadni azt, amit gyerekként nekem tanítottak a tanáraim – a testnevelés szeretetét, a fiatalokkal igyekeztem minél több sportágat megismertetni. A volt tanítványok közül sokakra büszke vagyok, hogy kiváló atléták, labdarúgók, kosárlabdázók, úszók, kerékpárosok és – nem utolsósorban – testnevelő kollégák lettek. Köszönöm mindazoknak, akik a hosszú évek alatt kitartóan dolgoztak velem és emellett barátként is számíthattam rájuk. Köszönöm a családomnak, elsősorban feleségemnek, hogy türelemmel viselte, hogy gyakran elhúzódott a munkaidő egy-egy feladat miatt és sok családi terhet átvállalt.

S vajon hogy telnek majd a nyugdíjas évek?

– Szeretném folytatni az edzői munkát a Kanizsa Kosárlabda Klubnál – válaszolta Silló Zsolt. – Évek óta hiányolják a sportág rajongói a városi bajnokság újraindítását, megszervezését, talán nyugdíjasként most lesz időm erre. S természetesen szeretnék több időt tölteni a családommal, gyerekeimmel, két kis unokámmal és a barátokkal is. Biztos vagyok benne, hogy nem unatkozom az előttem álló időszakban…