Az 1956-os forradalom tizenéves áldozata, Balázs László emlékét őrzik Kanizsán

Balázs László nagykanizsai származású diákot 1956 decemberében lőtték mellkason. Nem sokkal később Szombathelyre szállították kórházba, ahol rövidesen elhunyt. A vasi megyeszékhelyen temették el. Nyughelye a rendszerváltás után ugyan részlegesen rendbe lett téve, ám az idő nyomot hagyott a síron, amelyre véletlenül bukkant a szombathelyi Szent Márton temetőben Torjay Valter festőművész, művészettörténész. A közösségi oldalon közzétett felhívása eljutott a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület tagjaihoz és másokhoz is. Több szervezet és civil elhatározta, ápolni fogják az elfeledett mártír emlékét – mondta tegnap sajtótájékoztatón Lengyák István, a nagykanizsai egyesület soros elnöke.

Lengyák István hangsúlyozta: az ’56-os eseményekről kevés feljegyzés létezik. Ezért, valamint hogy Balázs László néhai kanizsai diák emlékét méltó módon ápolják, többen elhatározták, felkutatják az életét, rendbe hozzák a sírját. Mindez a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumnak, kiemelten Torjay Valternek, a kanizsai Hevesi-iskolának, a kanizsai mentőállomásnak, a Falvak Kultúrájáért Alapítványnak, az alapítvány májusi zalacsébi fafaragó táborának, a Magyar Kultúra lovagrendjének, valamint a szombathelyi és a kanizsai civil kerekasztalnak köszönhető. A Thúry-múzeum a még élő szemtanúk emlékének összegyűjtésében segít.

– Ami biztosan tudható Balázs László sérüléséről, a történtekről, azt a kanizsai mentőszolgálat szállítási naplója őrzi – így Lengyák István. –Mindezt Klaszán Sándor, a mentőszolgálat munkatársa kutatta fel a dokumentumból, amelyben jelezték: Balázs László 16 éves traktorvezetőt a kanizsai kórházba szállították mellkaslövéssel. Ahonnét később Szombathelyre került, ahol meghalt – mondta.

A sírhoz a májusi zalacsébi fafaragó táborban kopjafát készítenek művészek közreműködésével. A nyughelyet a közösség tervei szerint a szombathelyi gim­nazisták gondozzák majd. Balázs Lászlónak Nagykanizsán is állítanak emléktáblát.