Keszthely

2013.01.13. 11:38

Doni tragédia, mely erőt is adhat

Keszthely - A Doni áttörés a magyar hadtörténet legmegdöbbentőbb, legmegrázóbb és legmegrendítőbb tragédiája, katasztrófája volt, mely azonban erőt adhat az utódoknak.

Sámel József

Kardos József nyugalmazott tanár hangsúlyozta ezt vasárnap a megemlékezésen, mellyel a hetven évvel ezelőtti események, s azok résztvevői, áldozatai, hősei előtt tisztelegtek.

A szentmisét követő ünnepi rendezvényen a Himnusz után úgy fogalmazott: a Don-kanyarban történtekhez hasonló nincs még egy a 20. századi hadtörténetben. A kétszázezer fős magyar hadsereg 200 kilométernyi arcvonalon tagozódás, számottevő páncélelhárító fegyverzet, tüzérségi eszköz nélkül, tartalékok és utánpótlás, valamint megfelelő öltözék hiányában, zord időjárási körülmények közepette hosszú hetekig harcolt. Egy-egy hadosztály 9-45 kilométeres arcvonalat védett, miközben a szabályzatban csupán 4-8 kilométernyi érték szerepelt. A magyar hadsereg parancsnoka Jányi Gusztáv ezt több alkalommal szóvá is tette a német vezetésnél, ám intézkedés nem történt. A válaszban csak annyi szerepelt: a hadsereg a végsőkig tartson ki. Hangsúlyozta: ez így is történt. A II. Magyar Királyi Hadsereg honvédjei 1500 kilométerre a hazájuktól idegen vagy közvetett célokért küzdöttek, és áldozták életüket. Hozzátette: Keszthely térségéből, a Balaton-parti városból, Reziből, Sármellékről, Cserszegtomajról, Nemesbükről volt legtöbb honvédje a seregnek.

- Ahogy azt a szovjetek hatalmas túlereje előrevetítette, a Doni áttörés során a magyar hadsereg hősiessége tragédiába torkollott - folytatta. - A csapatot egyáltalán nem érheti indokolatlan bírálat, nem a gyávaságuk, hanem a feltételek hiánya miatt kényszerültek a meghátrálásra.

A veszteség hatalmas volt, 125-128 ezer főre tehető. A mintegy 49-50 ezer áldozat mellett rengetegen eltűntek, ugyanennyien megsebesültek, mintegy 28 ezren pedig hosszú és kegyetlen hadifogságba kerültek, amit nagyon sokan nem éltek túl. A 200 ezer fős seregből mindössze 85 ezer honvéd tért haza. Az emberáldozat mellett az anyagi veszteség hetven százalékra tehető, a nehézfegyverzet pedig szinte teljes egészében odaveszett. Kardos József hangsúlyozta: felemelő érzés, hogy az utókor őrzi a magyar katonák emlékét: Oroszországban két temető rejti a honvédek földi maradványait, az eltűntek emlékét pedig gránittáblák őrzik.

- A Don-kanyari a magyarság legdrámaibb és legtragikusabb hadtörténeti eseménye volt, mely azonban erőt is adhat az utódoknak - fogalmazott a szónok.

(Fotó: Sámel József)

A megemlékezésen felidézték a Don-kanyarban járt keszthelyi hős, Csík Endre életét. Gyermekeinek, Líviának és Lászlónak Vitéz Kustos Lajos a Doni Hazáért érdemérmet adományozta. Ezt követően Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Úgy fogalmazott, a hetven évvel ezelőtti Doni katasztrófa hősei a legdrágább kincsüket, a pótolhatatlant, az egyedit, az életüket áldozták fel Magyarországért, az utódokért. Mint mondta, a borzalmakban amellett, hogy sokan meghaltak, rengetegen eltűntek. Hiába várták őket haza, soha nem érkeztek meg, s a hozzátartozók nem tudhatták meg, hol nyugszanak. Márai Sándor versét idézve úgy fogalmazott: a hősök emlékezetének örökké élnie kell.

A megemlékezés végén a jelenlévők megkoszorúzták a II. világháborús emlékművet és gyertyákat, mécseseket gyújtottak az áldozatok előtt tisztelegve.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!