Legszebb szőlős, különdíjas virágoskert, dobogós veteményes - Kertbarátok Domjánéknál a Király horhosban

Ilyenkor aztán folyik a mag- és palántacsere, a hajtás- és bujtásszerzés, előkerülnek a spájz rejtekének különlegességei, az asszonyok kimásolják a kockásirkákból a féltve őrzött süti-recepteket, a férfiemberek megosztják egymással a gyümölcsfametszés és a borkészítés titkait. A többtucat kertbarát ellátásában persze nem maradnak magukra a háziak, a főzőbrigád már reggel beveszi magát a konyhába vagy éppen a bográcsot üzemeli be a szabadban. A legutóbb éppen így tettek, a vendégek ugyanis már jó előre  "igazi" pincepörköltet rendeltek.

Ezúttal a Király horhosban Domján Miklósné birtokán töltik szokásos klubdélutánjukat. Két család, szülők és gyermek él a teraszosan kialakított domboldalban épült kétlakásos házban, az unokák már a fővárosban teremtettek maguknak egzisztenciát, de a vidám gyermekkor emlékét még őrzi a gyümölcsfák lombjai között megbúvó kis faházikó.

Hát van, mit csodálni! Domján Miklósné Joli és élettársa, Takács Antal által művelt birtokot tavaly  a "Magyarország legszebb konyhakertje" mozgalomban Zalaegerszeg 2. legszebb zártkertjének választotta a zsűri, a virágos-cserjés előkertjüket pedig különdíjjal jutalmazták.

Az eltunyulás veszélye itt bizony nem fenyeget, hiszen a horhosból a dombtetőre felfutó területen jó néhány lépcsőfokot, meredek kaptatót le kell gyűrni nap, mint nap, mire a végére jutnak a rengeteg munkának, amit egy ilyen birtok rendben tartása igényel.

- Mind a ketten özvegyen maradtunk, s évek múlva úgy döntöttünk, összekötjük a sorsunkat - avat be életükbe Joli -.  Szerencsés vagyok, mert nem csak a férjem volt munkamániás, de az élettársam sem nyugszik addig, amíg nem végez a ház körüli tennivalókkal . Nálunk tökéletesen működik a munkamegosztás, a lányomé, Tímeáé az epres, az enyémek a virágok, az összes többi pedig Tónié. A nagyobb  munkákra hazajönnek az unokák, Mátyás és Bálint , akik bár nem szándékoznak visszaköltözni, ragaszkodnak a helyhez, ahol felcseperedtek.

Hiába kapacitálom a házigazdákat, nem tudják összeszámolni, hányféle virág és díszbokor virul a területükön. A kora tavaszi hóvirág és az ibolyaszőnyeg már visszavonult, a primulát is csak a cserepekben látunk mutatóban, a nárciszok, jácintok, tulipánok is elnyíltak. Helyükbe lépett viszont az orgona, az azálea, a kerti muskátli, a szívvirág, a labdarózsa, a lila és sárga akác, a tulipánfa s akkor még az új tavaszi ruhájukban pompázó különleges fenyőkről, tujákról nem is beszéltünk.

A szőlősben és a gyümölcsösben már más a helyzet, ott minden fa, tőke, hajtás és rügy számba van véve. Nem véletlen, hogy tavaly a zsűri a nagy plénum előtt is kijelentette, "olyan szép szőlőskertet még nem látott, mint amilyent Takács Antal gondoz".

- Nagyon féltem a nyugdíjtól, tíz évet rá is húztam a munkaviszonyra, aggódtam, hogy unatkozni fogok - árulja el a 35 évet gépkocsivezető-oktatóként letöltött  házigazda -. Szerencsére nincs időm tétlenkedni.

A szőlős 80 százaléka zweigelt, a többi vegyes fehér csemege, évente 350-400 liter borhoz jut általa a család. A gyümölcsös is minden jóval,  almával, körtével, cseresznyével, barackkal, szederrel, málnával, ribizlivel ellátja családot, zöldségféléből viszont csak annyit termelnek, amennyi hármójuknak kell.

- Persze nem csak munkából áll az élet - teszi hozzá Joli, aki 37 évet húzott le szakszervezeti alkalmazottként -. Van egy négy házaspárból álló baráti társaságunk, akikkel kedden délután 3-6-ig kártyapartin múlatjuk az időt, s szabadidőnkben rengeteget kirándulunk. Szerdán délután a Móricz Művelődési Házban az Építők Vadrózsák Dalárdájával énekelünk, csütörtökönként a kertbarát klubdélutánon vagyunk, pénteken a fiaméknál a legkisebb unokánkra vigyázunk. Ezen kívül tagjai vagyunk még a Nefelejcs  Nyugdíjasklubnak is, ahol szintén mozgalmas az élet.