Kezdjük a fűszernövényekkel a kiskerti szezont!

Megvárom, amíg kellőképpen felmelegszik, hiszen a 6 fok alatti környezetben a legedzettebb magok is csak sanyarognak, ki sem kelnek, de még ennél is rosszabb, ha mégis kicsíráznak és a mostoha körülmények között kínjukban satnyán növekedni kezdenek.

Bár nem hőmérőztem meg a talajt, de szerintem már lepókhálózhatjuk a kapakészletünket, s bemelegítésként megkapirgálhatjuk az ősszel elültetett fokhagyma, a saláta és az évelő kertlakók földjét. Tanult kertészemberek is jónak látják, ha papírra vetjük, vagy amolyan tervrajzfélén felskicceljük mit hova akarunk ültetni, hogy azok a növények kerüljenek majd egymás mellé, amelyek bírják a másik társaságát, a rossz szomszédoknak a kert különböző sarkában a helyük.  A hagyma például csak a lábasban barátkozik a babbal és a káposztával, a borsó ki nem állhatja a paradicsomot és a babot, a krumpli mellé sose erőltessük a napraforgót és a paradicsomot.  Én kimondottan a vegyes kultúra híve vagyok, vagyis közös ágyást utalok ki azoknak a zöldségeknek, amelyek erősítik vagy védelmezik egymást. Azt talán már minden biokertész tudja, hogy a sárgarépa és a hagyma kölcsönösen megóvja egymást a kukacodástól, hiszen a répa a hagymalegyet, a hagyma a sárgarépalegyet üldözi, világgá még mielőtt azok leraknák a petéiket. Szintén klasszikus párosítás a paradicsomhoz a zeller, a bazsalikom, az uborkához és a káposztához pedig a kapor. A vegyes kultúrában fontos szerepük van a fűszernövényeknek, hiszen békésen megférnek a zöldségfélékkel, s hatásukra a szomszédok íze is kifejezettebbé válik.  Ráadásként őrző-védő szolgálatot is felvállalnak, a metélőzeller például a földibolhát és a hernyókat, a kakukkfű, az orvosi zsálya és a borsmenta pedig a káposztalepkéket tartja távol a kerttől. A csomborral még a rettegett feketetetvektől is meg lehet védeni a babot. A körömvirágnak és a büdöskének ott a helye minden veteményeskertben, hiszen növekedésserkentők és kártevőriasztók, elűzik a fonalférgeket, a kabócákat, sőt, még liszteskéket is távozásra szólítják fel.

A majoránnák képesek elterebélyesedni, ami nem baj, mert ágait, levelét és virágát felhasználhatjuk a trágya-, és a permetlevekbe is

Mivel a fűszernövények általában hidegtűrőek, kezdjük velük a tavaszi szezont!  A lestyánt eddig tőosztással próbáltam szaporítani, az idén vetni fogom, méghozzá önálló lakosztályba, mert erős szagával ugyan távol tartja a kártevőket, de gátolja a mellette lévő zöldségek fejlődését - egyedül a tárkonnyal ápol baráti viszonyt.  Lestyánunk nagyétkű növény, a komposzt mellé kap egy kis istállótrágyát is. A szintén erősen illatozó majoránna sem tűri meg maga körül az ártó szándékú rovarokat, viszont serkentőleg hat a növénytársakra - ha jut belőle, turbózzuk fel vele a trágya-, és a permetleveket. A szurokfű, alias vadmajoránna, ismertebb nevén oregano  virágzata kész méhlegelő és a kertbe csalogatja a tetűfaló lebegőlegyeket és fürkészdarazsakat is. A kakukkfüvet elkerülik a hernyók és a tetvek, ezért akár védelmező szegénynövénynek is ültethetjük.

Érdekes, a petrezselyem a legkevésbé saját magával fér össze, ezért minden évben más helyet jelöljünk ki a számára és ügyeljünk arra is, hogy ne kerüljön saláta közelébe. E gyökérzöldséget a fonalférgektől a bársonyvirág, a petéző legyektől pedig a hagyma képes megvédeni. A borrágó kék virágának illatára allergiásak a káposztalepkék és egyéb repülő zsiványok, a méhek viszont rajonganak érte, a gyökerei képesek átszőni a legsukódottabb földet is, így a talajjavító szerepe sem elhanyagolható. A leguniverzálisabb fűszernövény viszont a jó öreg kapor, amely szinte minden zöldség fejlődésére jó hatással van.