Sok mindent ízesítenek vele, s ánizs-menta illatú virága is ehető: izsóp

Főzés előtt kifutok a kertbe, szakítok pár szálat ebből is, abból is: egy kis rozmaring, kakukkfű, curry, kevéske csombor, tárkony, pár levél izsóp - az összetétel állandóan változik, így a legunalmasabb ételnek is mindig van egy kis újdonság íze. Az izsóp közöttük az étvágyhozó, keserűanyag tartalmának köszönhetően segíti az emésztést, turbózza az emésztőnedvek kiválasztását, ezért ne hagyjuk ki a zsíros ételekből, a csülök-, és a körömpörköltből.

Illik a hús- és zöldséglevesekbe, mártásokba, passzol a krumplihoz, nem idegen a halaktól és nemcsak a zöldség-, hanem a gyümölcssaláták ízét is feldobja, a túróból készült körözöttet pedig egészen különlegessé teszi. Erőteljes, markáns aromája miatt azonban ne szórjuk két marokkal a lábasba és a salátákba is mértékkel tegyük.

Előszeretettel használja az élelmiszer-, és a konzervipar, megtaláljuk a gyári fűszermixekben, illóolaját az illatszerekbe is belekeverik. Ízesítik vele a borokat, a likőröket, a törökök nemzeti italának, a sörbetnek is az izsóp adja a sajátos ízét. Bájos, kék, enyhén ánizs-menta illatú virága is ehető, díszíthetjük vele a salátákat, valamint a süteményeket. Mint a fűszerek zöme, az izsóp - latin titulusa, a „Hyssopus officinális” - is gyógynövény, természetes hatású, de mégis medicina, nem árt, ha tisztában vagyunk az erejével.

Izsóp - a hétköznapi fűszer amúgy a „szent növény”, már Hippokratész is medicinaként használta
Fotó: A szerző

A minap a gyógyszappanok között is ráakadtam egy izsóposra, a tanúsítványa szerint tisztítja a bőrt, ellensúlyozza a zsírosodást, fertőtlenítő és antibiotikumos hatásával gyógyítja, sőt megelőzi a gyulladást, megakadályozza a gombák elszaporodását. Használhatjuk korpás fejbőr ápolására, e célra a növény virágzó hajtásainak forrázásával házilag is kotyvaszthatunk magunknak „gyógysampont”.

Az izsóp olaja jeleskedik a bőrbetegségek kezelésében, csillapítja a vérzést, gyorsítja a sebgyógyulást, csökkenti a reumás fájdalmakat, az izomgörcsöket. A kozmetikai ipar lábápoló krémeket és szeszeket is készíttet belőle. Az izsóp név egyébként a héber „ezob” szóból származik, aminek a jelentése „szent növény”.

A Biblia is többször említi az izsópot, a Zsoltárok könyvében olvasható: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek...”, bár ez egyesek szerint fordítói hiba, a bibliai „izsóp” ugyanis nem a hyssopus-sal, hanem szíriai oregánóval azonos, amit héberül „ezov”-nak neveznek. Anélkül, hogy belemennénk a vitába, azt biztosan állíthatjuk, hogy a kerti izsópot már az ókorban gyógynövényként tartották számon, Közép-Európába a szerzetesek csempészték be, a bencés kolostorok egyik kedvelt fűszer- és gyógynövénye volt.

Hippokratész, a görög orvos is alkalmazta, olyan mellkasi panaszokra „írta fel”, amelyek esetén ma is használják. A népgyógyászat is sokoldalúan alkalmazza. Az évszázados tapasztalatok szerint növényünk megnyugtatja az emésztőrendszert, megszünteti a puffadtságot, a teltségérzetet és a kólikát - ételeinkben fűszerként használva megelőzi mindezt.

A légzőszervi problémákra is gyógyír, alkalmazzák asztma, torokgyulladás, hörghurut, erős nyálkaképződéssel járó légúti fertőzés kúrálásra. Vírusölő hatásával útját állja a herpeszes fertőzéseknek, a legújabb kutatások szerint tartalmaz egy olyan vegyületet is, amely gátolja a HIV terjedését.

A fürdővízbe öntött izsópforrázat nyugtató és izzasztó hatású. A lélekgyógyászok is természetes medicinának tekintik, alkalmazzák szorongások leküzdésére, depresszió enyhítésére.

A szellemi munkát végzőknek állítólag segít az összpontosításban, a logikus gondolkodásban. Mivel az alacsony vérnyomás hivatalosan is elismert ellenszere, a magas vérnyomásban szenvedők ne vigyék túlzásba az izsóppal való fűszerezést.