A Mariska udvar titkai - A kehidakustányi Tájház napja immár hagyománnyá válik júniusban

Mivel megnyitót csak egyszer lehet tartani, legyen eztán minden június első szombatja hagyományőrző szándékkal a Tájház napja. Úgy szerveztük, hogy az ünnepélyre a Tájház udvarán, a vendéglátásra a szemközti Hagyományőrző Mariska udvarban kerüljön sor. A Tájház kamrája előtti kis terasz tökéletesen megfelel ilyen eseményeken egy kisszínpadnak. Biztos az sem véletlen, hogy a Tájház valaha élt lakói a ház elé ültették a diófát, amelynek árnyéka felüdülést jelentett a résztvevők számára, senkinek nem kellett a tűző napon állnia, sem fellépőnek, sem vendégnek.

Már hagyománynak számít, hogy rendezvényeinken Gergely János konferál, megtűzdelve mondandóját az éppen aktuális eseményhez illő versekkel, írásokkal, huncutságokkal. Ő a Mariska udvar "Pajtagazdája". Miután köszöntötte a megjelenteket, Petőfi Sándor "Szülőföldemen" című versével indította a műsort, később mondandóját "Zalaiul" írással fűszerezte, ami helyi nyelvjárásunkból adott ízelítőt.

Lázár István polgármester köszöntője után a helyi Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Deák Ferenc Általános Iskolájának tanulói szavaltak. Elsőként Simon Gábor, majd Vajda Benedek, Lázár Mátyás, végül Kámán István mondott ide illő szép verset.

Az iskolások és az óvodások műsora nyitotta meg az idei júniusi közös programot
Fotó: Kovács Nikolett

Óvodásaink népi körjátékkal örvendeztettek meg bennünket Schulcz Béláné óvodavezető és Papp Szilvia óvónő közreműködésével.

A fellépők sorából nem hiányozhatott a zalaszentlászlói Mákvirág Népdalkör sem, idén a citera mellett még tánccal is színesítették műsorukat.

A helyi általános iskolában zenére tanítja a gyerekeket a zalaszentgróti zeneiskola két pedagógusa, Johanné Székely Júlia és férje, Johann Attila, akik fergeteges előadással kápráztattak el. Júlia zalai népdalokat énekelt és gitározott, Attila furulyán kísérte. Úgy szólt a dallam, hogy beleborzongtunk.

Előadásukat követően felkértük a jelenlévő gyerekek közül azokat, akik a tavalyi Tündérkert avatón őshonos gyümölcsfát fogadtak örökbe, kössenek selyemszalagot a fa mellett lévő névtáblájukra, jelképezve azt, hogy nem feledkeztek el róla.

A Tájház udvarán Gergely János a vendégek figyelmébe ajánlotta a fűszer- és gyógynövény tanösvény megtekintését Girdán Józsefné Ibolya közreműködésével, Gellért Erzsébet vezetésével pedig a Tájházzal lehetett megismerkedni.

Mivel a Tájház és a Mariska udvar az út két oldalán található, a parkolás és a forgalom felügyeletét a helyi polgárőrök látták el.

A vendégeket már a Mariska udvar elején felállított két vendégfogadó asztal várta. Az egyik a helyi asszonyok ügyességét dicsérte, hiszen roskadozott a rengeteg régi-régi süteményfajta alatt.

A másik asztalról helyi termelők által felajánlott vörös- és fehérborból, barack- szilva- és vegyespálinkából, a Mariska udvar dolgozói által készített, a fűszer- és gyógynövény kertben szedett növényekből készült bodza és menta alapanyagú szörpökből lehetett fogyasztani.

A kút melletti vén diófa árnyékában rotyogott a csülkös pörkölt, krumpli főtt hozzá. Ügyes csapat készítette Gellért Jenő irányításával. Hatféle házi savanyúságból választhattunk hozzá. Természetesen az is a helyi asszonyokat dicsérte.

Miután ettünk, ittunk, jókat beszélgettünk, a Pajtaszínház műsora várta a vendégeket. Éger L. László (Lacika) és Fazekasné Domak Anikó (a nagy fehér asszony) "Pajzán székely mesék" című estje zárta a programot. Lacika huncut történeteit Anikó citerával kísérte és vicces dalokkal színesítette.

A régi vászonzsákokkal letakart szalmabálákon kényelmesen elhelyezkedő közönség dőlt a nevetéstől. A székely mesék hangulatvilága és a régmúltat idéző pajta tökéletes összhangot alkotott egymással.

Lorencsicsné Horváth Csilla