Körtemplom a dombtetőn (fotókkal)

A körtemplom körül szépen gondozott temető húzódik, a hely kegyelettel átitatott áhítatot áraszt olyannyira, hogy szinte suttogva beszélgetünk. Előttünk egy család lépdel a sírok mentén ültetett, lecsüngő ágú bokrokkal szegélyzett sétányon, s az apa rászól az egyik gyermekre, aki hangosabban instruálja a szülőket, hogy miként álljanak be a fotózáshoz a templom elé.

– Csendesebben! Nem a játszótéren vagy, itt a történelemmel találkozunk – mondja.

A templom egyszerű kivitelű, oldal falazatán függőleges bordák húzódnak és körben, lőrés szerű, boltíves ablaksor helyezkedik el középmagasan. Az ajtó előtt vasrács, a zárt ajtón viszont egy papíron ezt olvashatjuk: a Szent Anna templom kulcsa hétköznap 8. és 14. óra között a könyvtárban, 14. óra után és hétvégén pedig a Kossuth utca 16. vagy 20. szám alól kérhető el.

Mivel késő délutánra jár az idő, megpróbáljuk megkeresni a kulcsot őrző házat. A Kossuth utca 16-os számú ház kerítésén lévő táblán azt olvashatjuk, hogy ott a Zalai Hírlap kézbesítője lakik. Az udvarból egy fiatal hölgy készül éppen távozni kerékpárral. Mondom, hogy a kulcsot keressük, s rákérdezek, hogy ő-e a kézbesítőnk?

– Nem! Az édesanyám, Farkas Andrásné hordja az újságot. Én a lánya vagyok, Kati, a kulcs nálunk van, azonnal hozom. Majd dobják be a postaládába, ha végeztek – mondja még, s újabb kérdésünkre hozzáteszi, hogy tavasztól ősz végéig, elég sokan kérik el a kulcsot, úgy véli, mivel a közelben van a kehidakustányi fürdő, népszerű látogatott hely lett a kerek templom is.

No de nézzük mit rejt a kis körtemplom belseje? Egy egyszerű oltárt, gyertyákkal és virágos vázákkal, feszülettel. Néhány szentképet, padokat. A falakban körben ülőfülkék húzódnak, s egy szűk, falba épített lépcső vezet fel a fából készült karzatra. A lépcső öreg tégla fokai alaposan megkoptak a sok évszázados használatban. Visszaemlékezve az ideérkezésünkkor látott családra, igaza volt a fiát csendesítő apának, itt valóban a történelemmel találkoztunk. Kár, hogy a helyszínen nem találunk semmilyen leírást a templom történetéről, pedig lett volna mit feljegyezni egy egyszerű papírlapra. Például azt, amit rövid keresés után összeszedünk a történelmi feljegyzésekből, a többi között Kallósd honlapjáról. A Szent Anna-templom országosan is rangos műemlék, hiszen az Árpád-korban épített kerek templomok egy szépen helyreállított egyede. A rotundáknak is hívott köralaprajzú építményeknek a történelmi és építészeti értéke azért is igen jelentős, mert széles körben elterjedtek voltak Közép-Európában, s nem sok maradt fenn belőlük. A történészek szerint nagy számban épültek ilyen templomok a 9-11. században nem csak Magyarországon, hanem cseh földön, Lengyel honban, a szomszédos horvátoknál, osztrákoknál, Németországban, sőt a történelmi Morvaországban, Dalmáciában, s Bajorországban is. A tudósok leggyakrabban a római Pantheonra, mint ősképre vezetik vissza a rotundát, ami nem csak templomi építmény lehetett, de a centrális terek megtalálhatók az ősi görög építészetben is. A rotundák leggyakoribb mérete a 6-9 méter közötti átmérőjű, a kallósdi templom belső átmérője pontosan 5,8 méter.

A történelmi dokumentumokból tudjuk, hogy Kallósd Zalavárhoz tartozó királyi birtok volt, amit 1203 után adott a király a komári Orosz fiainak. Az ő unokája, Karacs fia Miklós építette a templomot a 13. század második felében. A 14. századtól kezdődően azonban már a kapornaki apátság birtokához tartozott, viszont a törökök időkben elpusztult a falu, s a hívők a templomot is elhagyták. A falu 1711-től népesült be újra, s a hívők kiszabadították a bozótból az egykori templomot is, majd Békási Imre kapornaki apát 1740-ben újjáépíttette. A kupolaszerű tetőszerkezetét az 1800-as években kapta meg a templom.

A kerek templom azonban nem egyedüli egyházi építmény Kallósdon. A temetőből, a templom mellől rálátni a festőien szép tájra, benne a falura. S bizony, ott megakad a szem egy másik templomon is. Megtudjuk, hogy az 1990-es években, a község közepén álló harangtoronyhoz egy új templomot építettek, így a falu feletti temetőben álló, több mint hétszáz éves körtemplomban napjainkban már csak alkalmanként miséznek. Viszont, rangos kulturális események színhelye lett, több mint tíz éve rendezik meg például a régizene-esteket a falai közt.

– Úgy hallottam, hogy esküvőt is tartottak már a körtemplomban, gyakori ez? – kérdem még Katitól, mire ő azt válaszolja, hogy ez nem jellemző, egy házasságkötésről ő is tud, amit a körtemplomban tartottak, de az is polgári esküvő volt

Bejárjuk a falut is, megnézzük a fiatalabb templomot, de valahogy mindvégig azt keressük, hogy a házak közül látni-e a távolban a falu féltve őrzött történelmi emlékét. S megörülünk, amikor itt is ott is felbukkan a háztetők mögött a domboldal fehér építménye. Távozóban, megállunk Farkasék háza előtt, s amikor kiszállok az autóból, egy éppen arra járó idős férfi is megáll az úton, nem szól, viszont hosszasan, kérdőn néz rám.

- Jó napot! A templom kulcsát hoztam vissza – válaszolok a kérdő testbeszédre. – Jó napot! – köszön vissza. – Volt olyan vendég is, aki elvitte magával a kulcsot! Nem illik ám ilyet tenni! – teszi még hozzá.