jegyzet

2018.03.16. 06:30

Hol vannak a jó bírók?

Petrik József

 

Átlagos sportrajongóként nem tudjuk, tiszteljük-e azokat, akik játékvezetésre adják a fejüket vagy értetlenkedjünk rajtuk. Akik felvállalják, akár sorsdöntő helyzetekben is, a hibás ítélkezés, a tévedés ódiumát, kivívva a köz haragját. Sportbarátként még csak-csak megbocsátunk a bakikért, de drukkerként már egetverően más a helyzet.

Nincs kérdés. Főleg, ha a kedvenceinkről van szó, vagy ha a kedvencek ellen ítél a bíró. Ilyenkor már a nyomdafestéket nem tűrő felháborodás a lépték. És ennek harsányan hangot is adunk a lelátón, az uszodában, a sportcsarnokban.

Ilyenkor legfeljebb már csak a meccs lefújása után, a tévében látott ismétlések hatására finomítjuk véleményünket a korábban agyonpocskondiázott ítészről. Éppen ezért vehető szinte biztosra:

„Egyfajta mazochizmus mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen elvállaljon egy ilyen szerepkört.”

Mert egyébként kinek hiányzik, hogy százak vagy adott esetben ezrek szidják tele torokból a „jó” édesanyját?…

Persze azért vannak jó és jobb bírók. Ám az is igaz, a szurkolók számára játék­vezetőből, bíráskodásból felső fok, úgymint a legjobb, nem létezik. A rossz jelzőből viszont többnyire egyből a felső fok használatához nyúlunk. Mindenesetre azon érdemes elgondolkodni, hogy az egyes sportágak világversenyeinek levezényléséhez kis hazánk szinte alig járul hozzá játékvezetőkkel.

És most ne egy súlyemelő-, asztalitenisz-, teke-, síugró- vagy sakkversenyre gondoljuk, ahol majdhogynem pályatartozéknak számít a bíró. Hanem jóval inkább azt kell konstatálnunk, hogy sem kézi-, sem kosár-, sem vízilabdában évek óta nincs egy jó, nemzetközileg elismert bíró párosunk.

Utóbbi esetben ez különösen fájó lehet, hiszen vízipólóból igazi nagyhatalomnak számít nemzetünk.

A legmeglepőbb, hogy a kellemes, akár büszkeséggel eltöltő ellenpéldát történetesen a leginkább agyonszapult labdarúgásunkból hozhatjuk. Hiszen nyugodtan állíthatjuk, évtizedekig adtunk és évtizedek óta adunk játékvezetőket és partjelzőket (pardon, asszisztenseket) – Emsbergertől Puhlon át Kassaiig – a világelitbe anélkül, hogy maga a magyar futball oda tartozna.

Ez pedig azt bizonyítja, nem egy adott sportág dönti el, ki jó és ki gyengébb képességű bíró. Sokkal inkább az a közhelyszerű megállapítás, miszerint a jó bíró észrevétlen marad. Mert ezt, ha itthon nem is mindig, de a nemzetközi porondon szinte azonnal észreveszik.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!