Zsidó honfitársainkra emlékeztek a holokauszt 73. évfordulóján Zalaegerszegen

Ennyi honfitársunk esett áldozatául a munkaszolgálatnak, a német nácik és magyar cinkosaik által megszervezett deportálásoknak, a magyar hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi elgázosításoknak. Ezt dr. Vadvári Tibor, a megyeszékhely alpolgármestere idézte fel beszédében a zsinagógabeli megemlékezésen. A holokauszt örök tanulság arra, hogy kötelességünk nap mint nap küzdeni az előítéletek ellen. A holokauszt nemcsak a koncentrációs táborokat jelenti, hanem azt a félelmet, azt a tudatlanságot is, amely a gyűlölet, az antiszemitizmus táptalaja volt, szögezte le.

Miként történhetett ez meg? Van rá felelet? Igen, van! Az agymosás a válasz, ez a gyilkosság része! Az évtizedes agymosás maga a gyilkosság, ezt Siklósi Vilmos, az egerszegi hitközség elnöke fogalmazta meg az emlékezést megnyitó beszédében. Agymosás nélkül nem lett volna holokauszt, a haláltáborok sem jöttek volna létre, mondta. A zsidók elleni törvények magyar törvényekkel kezdődtek, mégpedig hathatós keresztény, egyházi támogatással.

A zsinagógabeli megemlékezés a gyertyák meggyújtásával kezdődött. A negyedik lángot Bajzik Bálint lobbantotta fel édesapja, Bajzik Csaba segítségével Fotó: Pezzetta Umberto

Az első gyűjtőtáborok kialakítását 1944. április 16-án kezdte meg a magyar közigazgatás és rendvédelem a Kárpátalján. Itt 23 600 Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak le. A következő kevesebb mint három hónap alatt 435 ezer zsidót deportáltak, zömüket az auschwitzi haláltáborba. Az agymosás működött akkor és működik most is, figyelmeztetett, és példaként a budapesti Szabadság téren felállított emlékművet hozta, amely azt sugallja, a magyarok áldozatok voltak, mert megszállták az országot a németek.

A gyűlölet okozta veszélyre figyelmeztetett Schönberger András főrabbi is. Ezt ki kell gyomlálni a lelkekből, mert minden vallás ellen törnek azok, akik szerte a világban elültetik a gyűlölet magvait, mondta.

A tegnapi gyászmegemlékezés koszorúzásokkal kezdődött és zárult: először Garai Sándort, a város volt és 1944-ben Auschwitzba hurcolt, ott megölt építésztervezőjét, valamint a gettót, illetve a roma holokausztot idéző tábláknál helyezték el a kegyelet virágait. A zsinagógabeli megemlékezést követően pedig a zsidó temetőben és a mártírok emlékművénél rótták le kegyeletüket a résztvevők.