A Kanizsa Fotóklub lelkes tagja, a 74 éves Zágon Lászlót életműdíjat vehetett át

- A családom férfi tagjai gyakran járták az erdőket, lehetettem vagy 12 éves, amikor a fővárosban élő unokabátyám egy fényképezőgépet nyomott a kezembe, hogy fotózzam le a tájat - emlékezett vissza a kezdetekre Zágon László. - Amikor megnézte a képeket, akkor csak annyit mondott: jó a szemem hozzá, gyakoroljak. A biztatás komoly lendületet adott, hogy folytassam a hobbit. Az iskolában Kocsis Tibor tanár szintén örült annak, hogy ilyen nagy lelkesedéssel fényképezem az intézmény körüli munkákat és mindig új feladattal bízott meg.

Zágon László az életműdíjjal. Szerinte ma a Kanizsa Fotóklubban a fiatalok sokat fejlődhetnek Fotó: Szakony Attila

A 74 éves Zágon László aranydiplomás fotóművész éppen előbbi pedagógus invitálására 56 éve lett tagja a Kanizsa Fotóklubnak, aki 1961. szeptember elsején vitte a fotósok közé.

- Akkor egy Pajtás gépem volt, s kezdetben Tibi bácsi nutriái jó modelleknek bizonyultak - mondta Zágon László. - A klubban már akkor is teljesíteni kellett, a mesterek igyekeztek a helyes útra terelni. A kitartásom mellett gyakran kísérleteztem, talán ezért érezhető mind a mai napig a képeimen némi képzőművészeti hatás. De az újító szándék szinte az egész pályámat végigkísérte, hiszen műszaki érdeklődésű szakemberként igyekeztem mindig valamilyen érdekességekkel előrukkolni, amitől a fotózást jobbá lehetett varázsolni.

Hozzátette: az 1960-as években főleg csak tájképeket és csendéleteket lehetett megörökíteni, abban az időben az emberektől engedélyt kellett kérni, mielőtt az utcán egyáltalán felemelte a gépet.

- Azonban arra sincs garancia, hogy később nem lehet belőle probléma - mesélte. - Egyszer Miklósfán észrevettem egy nagyon szeplős, de kifejezetten csinos cigánylányt, akit szerettem volna lefotózni. Az egész családja beleegyezett, elkészült a felvétel, ami több pályázaton is elsöprő sikert aratott. Azonban egyszer évek múltán kikerült az egyik kanizsai üzlet ablakába, ahol az anyósa ráismert és sértőnek találta.

Az amatőr fotós gyakran készült olyan pályázatokra is a rendszerváltás előtt, amiből ahogyan ő fogalmazott: nem lehet probléma. A tájképek nem annyira zavarták az akkori politikai hatalmat. Kivételek azonban mindig voltak. Bázakerettyén történt, hogy éppen egy zsúpfedeles épületet fotózott, amikor egy férfi rátette a vállára kezét. Meg kellett magyaráznia, hogy épp mit művel, hiszen a ház mögött egy himbaszivattyú látszódott. A széleskörű nyomozás során a fotóklub akkori vezetőjét is felhívták, akinek igazolnia kellett a fotóművészeti tevékenységet.

- Aztán egyik pillanatról a másikra valósággal berobbant az életünkbe a digitális technológia. A klubban, kezdetben sokan ódzkodtak ettől, sőt úgy éreztük ez is egy múló divat lesz a sok közül - tette hozzá Zágon László. - A fotóklub egyik legidősebb tagjaként jól alkalmazkodtam a digitális átálláshoz, elsőként vettem modern gépet. Korábban előfordult, hogy a diafilmen volt egy kisebb folt, akkor nem tudott indulni egyetlen pályázaton sem. Ezzel az új technológiával egy gombnyomással eltüntethető a hiba. Szinte megszámlálhatatlan lehetőség közül lehet választani, ami korábban kézimunka és fantázia kérdése volt, azt most egyetlen mozdulattal szabályozható. Persze ahhoz, hogy tudjuk milyen hatást szeretnénk elérni, komoly előképzettséggel kellett rendelkezni. A saját terveink mellett a klubban arra törekszünk, hogy ezeket a tapasztalatokat megosszuk a mai kor gyermekeivel, akik szerencsére szívesen veszik az útmutatásunkat. Fiatalok új színt hoztak az életünkbe, aki komolyan gondolja, ő tesz is azért, hogy fejlődjön és biztatjuk őket a nemzetközi pályázatokon való részvételre.

Zágon László az életműdíját attól a Magyar Fotóművészek Világszövetségétől kapta, mely 2002-ben alakult, s mely társaságnak alapító tagja. A szervezet célja, hogy a világban élő magyar fotóművészek között kapcsolatot teremtsen. S persze az összejöveteleken lehetőség van a rendkívül lényeges tapasztalatcserére. A hobbi fotós szerint az életműdíja nem csak egyszemélyes, hanem a Kanizsa Fotó Klub több, mint fél évszázados tevékenységének kitüntetése is.