Virágzó kertek

A fák alatti szőlőket, kaszálókat még nem ragyogja be a nap, párás szürkében gubbasztanak a fehérbe öltözött fák takarásában. Aztán, ahogy a Nap egyre jobban uralja az égboltot, lesz színesebb a vidék, fehérek, rózsaszínek, zöldek váltják egymást, vagy kevernek leírhatatlan árnyalatokat a kertek palettáján.

Az öreg, óriás körtefa is kibontja virágait. Hatalmas ágain milliónyi kis virág pompázik a zöld levelek között. Ő most fellélegzett! Az ősszel, a fát fojtogató felkúszó repkény, amit a törzs tövénél elvágtunk, elszáradt már, s most, mintha csak lombhullás előtt állna, levelei szárazan vöröslenek, az élősködő fojtogató ereje odalett már... Ezeket is egyre jobban befedik az újult erőre kapott hajtások, s a hófehér kis virágok.

A meggy néhány fajtája még késik, a cseresznye viszont teljességében kinyílott, s fogadja a megtermékenyítő méhek tízezreit. Úgy döng tőlük a fa, hogy az ember azt hiszi, mindjárt elrepül ő is a beporzó kis rovarokkal. A távoli erdők felé szállnának, ahol egyre több a barna lomkoronákon a zöld, s köztük, az élénk fehér foltok a virágzó vadcseresznyék

Az alma is mutatja pirosló bimbóit, alatta a fűben sárgállik a gyermekláncfű, mely kis kezekre vár, hogy koszorút fonjanak belőle.